Makk Károly terveiről és a magyar film helyzetéről

Hollósi Zsolt - 2002 október

A magyar díszlettervezők doyenje, a 92 esztendős Varga Mátyás tiszteletére látogatott nemrégiben Szegedre Makk Károly filmrendező, aki az idős mesterrel együtt emlékezett első közös filmjük, az azóta klasszikussá lett Liliomfi forgatására. A magyar filmtörténet kiemelkedő alakját, a 76 évesen is rengeteget dolgozó Makk Károlyt filmgyártásunk jelenlegi helyzetéről kérdeztük.

 Néhány éve azt mondta: túl sok alibifilm készül Magyarországon. Igaz ez még?

Az utóbbi években csökkent az alibifilmek száma. Pontosabban lehet, hogy ugyanannyi készül, de megjelent valami plusz is. Elsősorban a legfiatalabb rendezőknek köszönhetően felbukkant néhány olyan film, ami új színt hozott, a fiatalok igazi hangját közvetíti. Ezek már nem pusztán azért készültek, hogy valaki csináljon egy filmet, ami a jövőre nézvést a kibontakozás egyik fontos tényezője lehet. Dumálhatunk ugyan a pénzről, de ne felejtsük el: olyan alkotók is kellenek, akik a megkapott pénzt jól költik el, azaz jó filmeket csinálnak.

Kik a kedvencei a fiatalok közül?

Török Ferenc, Pálfy György és Mundruczó Kornél, de vannak mások is, akiknek szeretem a filmjeit. Ezeket a fiatal művészeket be kellene fogni a hámba, és azt kellene nekik mondani: Itt a kocsi, húzzátok! Ajánlatok, lehetőségek sorozatával kellene bombázni őket, hogy válogathassanak. Hogy kevesebbet dumáljanak a filmről, helyette minél többet forgathassanak. Ők a szó legigazibb értelmében eléggé szabadok már.

Alkalmasak arra, hogy visszaszerezzék a magyar film elmúlt 10-12 évben kissé megtépázódott régi tekintélyét?

Ha azt nem is, de egy másikat feltétlenül! Ez már egy másik világ. Más piac, más neveltetés, ezért más eredmény is várható.

Nagy sikerű Dosztojevszkij-filmjét, A játékost néhány éve külföldön forgatta. Miben különbözik a hazai és a nyugat-európai forgatás?

A játékos egy nagyon nehezen megszült forgatókönyv alapján készült, sokáig tartott, amíg lábra állt a produkció, de attól kezdve teljesen áttekinthető vállalkozássá vált. Világos volt számomra, hogy mit várnak tőlem azok, akik felkértek engem a filmre, és a pénzt összehozták rá. Egyetlen dologra koncentrálhattam: jó végeredmény szülessen. Az első filmjeim forgatása előtt kevesebb feszültséget éreztem, mint mostanában. Idehaza ma sokkal több a feszültség és a kiszámíthatatlanság, amit - ha jó a csapat - akár bele is lehet keverni a filmbe.

A filmtörténet legjobb száz alkotása között tartják számon a Szerelem című filmjét. Segít ez, amikor szponzorokat kell keresni az új filmjeihez?

Jó ezekről a listákról olvasni, de ezek a dolgok nem konvertálhatók automatikusan. Indirekt módon persze mégiscsak hatnak. Ezt tapasztalom mostanában is, amikor egyik régi tervemről tárgyalok amerikai producerekkel.

Mi ez a régi terv?

Tolsztoj életéről szeretnék forgatni egy filmet, egyelőre nem látom még a végét. Amikor A játékost vágtam Londonban, megkeresett Anthony Quinn, megnézte a nyersanyagot, majd adott egy forgatókönyvet. Kiderült, hogy ő szerette volna eljátszani benne az idős Tolsztojt. Szenzációs színésznek és csodálatos embernek tartottam, többször találkoztam vele, hogy dolgozzunk a forgatókönyvön. Időközben azonban elhunyt, így nem lett semmi ebből a tervezgetett produkcióból. Az ilyen esetek miatt időnként nem érzem magam szerencsésnek, azután mégis úgy látom: a szerencse gyermeke vagyok.

Van már kiszemelt új színész Tolsztoj szerepére?

Sok világsztár és néhány kevésbé ismert színész is felmerült már. Folytattam is tárgyalásokat, de kiderült, ezek csak taktikai húzások voltak a partnereim részéről, hogy ne menjen el a kedvem az egésztől.

Mit gondol a Hídemberről és a Bánk bánról?

Nem zavar, ha egy kormányzat egy-két reprezentatív filmet is akar csináltatni - ha a többi elkészítésére is van lehetőség.

Volt?

Nem. De már az elmúlt 12 évben sem volt, és most sincs. Hogy a következő években lesz-e, azt majd meglátjuk. A rendszerváltás óta egyik kormányzat sem foglalkozott sem a művészetekkel, sem a kultúrával, sem pedig az oktatással úgy, ahogyan mi azt a lelkünk mélyén reméltük.

Szóvá tehetné most az illetékesnek, hiszen jó barátságban van Görgey Gábor kultuszminiszterrel...

A barátságból csupa hátrányom származik most, mert nem mehetek oda hozzá: Adj néhány milliót a filmem befejezésére! Ha nem lennénk barátságban, bátran fordulhatnék a miniszterhez. Egy barátot azonban nem lehet a sarokba szorítani, meg kell érteni a gondjait.

Mi az a film, amire a pénz kellene?

A címe: Egy hét Pesten és Budán. Márciusban fejeztük be a forgatását Törőcsik Marival, Darvas Ivánnal és Garas Dezsővel egy barátomtól ingyen kölcsönkapott svájci villában. Azóta Lili címmel forgattam egy háromszor ötven perces televíziós filmet is, amelynek a főszereplője egy tizenegy éves kislány. Most kezdjük a vágását, valószínűleg jövőre látható majd a Magyar Televízióban.