Beszélgetés Polgár Lászlóval (1999) Emlékezetes hangversenyt adott Polgár László operaénekes Pál Anikó kiváló zongorakíséretével a Szegedi Zsinagógáért Alapítvány javára. A világhírű művész a dal- és operairodalom legszebb darabjaiból állította össze műsorát. A zsinagóga közönségét az énekes zengő basszusa éppúgy magával ragadta, mint a Schubert- és Brahms-dalok bensőséges lírája vagy a Mozart-áriák humora és a Verdi-áriák drámája. Polgár Lászlóval a koncert előtt a Forrás Szállóban beszélgettünk.
Ritkán hallhatja önt a hazai közönség, már csak ezért is igazi különlegesség ez a szegedi koncert...
Az év egyik szenzációja volt A kékszakállú herceg várából készül CD, amelyen Jessye Norman partnereként a címszerepet énekeli. Hogyan jött létre a lemez?
A felvétel még 1993-ban készült, csak Jessye Norman nem engedte megjelentetni joggal-jogtalanul. Szerintem is borzasztó a mikrofonozása, ma már én is másként énekelek. Bartók operájából egyébként Solti György dirigálásával és Szabó István rendezésében egy filmet szerettünk volna forgatni, sajnos a Maestro halála miatt erre nem kerülhetett már sor. Borzasztóan sajnálom, mert ezt a szerepet soha, sehol, senkivel nem tudtam úgy elénekelni, mint Soltival, akivel Londonban, Párizsban, Liege-ben is bemutattuk a darabot.
Mi volt Solti titka?
Zürichben élő énekesként milyen ma a kapcsolata a Magyar Állami Operaházzal?
Jó. Tagja maradtam. Amennyit tudok, hazajárok. Szeptember 18-án és 20-án például két Varázsfuvola-előadást énekelek az Operaház társulatával. Várom a próbákat, mert csak rosszakat hallottam a Szikora János Vásáry Tamás nevével fémjelzett Thália színházbeli produkcióról. Ha nem tetszik a koncepció, akkor nem állok be, vagy megpróbálom átalakítani. Sarastro kedvenc szerepeim egyike, nagyon nehezen viselem el, ha másként kell elővezetnem, mint az ízlésem diktálná. Szikora János rendezésének korábbi, miskolci változatát ismertem videóról. Az nagyon tetszett, ezért mondtam rögtön igent a felkérésre. Nem tudom, azóta mi változott meg az előadásban, amitől olyan nagy indulatokat váltott ki.
Nemrégiben jelent meg a Hungaroton Classicnál a Mozart-áriákat tartalmazó CD-je. A lemez egyik érdekessége, hogy nemcsak basszus, hanem több népszerű bariton áriát is énekel rajta. Miért?
Basszbaritonnak tartom magam, amiben benne van a bariton lehetősége is. Minden szerepet szívesen elénekelek, ami örömet okoz.
A következő hónapokban milyen feladatokra készül?
Roppant nehéz és sűrű évadom lesz, szinte csak új szerepeim vannak. Ám még előtte a Fesztiválzenekarral rövidesen Helsinkibe utazom, ahol a Kékszakállút énekelem, s csak utána kezdődnek Zürichben Bellini A puritánok című operájának próbái. Eddig csak Leporello és Gurnemanz szerepével fordult elő, hogy már a tanulás idején boldogságot és gyönyörűséget jelentett. Most ugyanezt érzem Giorgiót tanulva. Mintha Bellini nekem írta volna. A puritánok után a Luisa Miller bemutatójára készülök, majd németül is meg kell tanulnom Gurnemanz szerepét, amit nagypénteken és húsvéthétfőn énekelek majd. Egy új Don Giovanni-produkcióra is készülünk Zürichben. A dirigáló Nicolaus Harnoncourt nemrégiben azt nyilatkozta, nem tudja még a szereposztást, csak egy biztos: Leporellót Polgár László énekli majd.
Több mint másfél évtizede énekli ezt a szerepet. Ki volt az eddigi Don Giovanni-produkciókban a legkedvesebb karmestere?
Nehéz a választás. Talán Nicolaus Harnoncourt, aki erősen átalakította a világképemet. Aix-en-Provance-ban a nyáron megnéztem Claudio Abbado Don Giovanniját. Harnoncourt után szinte hallgathatatlan volt az a felfogás, amit ő képviselt. A legmaradandóbb élményem egy fantasztikus müncheni zenekari próba volt Sir Colin Davis-szel. Az előadás is jó volt, de már nem sikerült ugyanazt az atmoszférát megteremteni.
Sokfelé énekelte a világban a Kékszakállú szerepét is. Mindig magyarul, holott gyakran az angol verziót is játsszák. Miért ragaszkodik az eredeti szöveghez? Lehet, hogy angolul még nagyobb sikere lenne...
Bartók zenéje és a magyar nyelv zenéje annyira fedi egymást, hogy semmilyen más nyelv nem tudja ugyanazt a hatást elérni. Zene és nyelv olyan erős kohézióban él ebben a darabban, hogy megbontását megsínylené a darab. A feliratozás már minden nagy operaházban megoldott, így nem jelent nagy nehézséget a magyar nyelvű produkció befogadása sem.
Azt hallottam, mindhárom leánya komolyan muzsikál. Mit árul el róluk?
A legnagyobb leányom, Katalin énekel. Jövőre végez Baselben. Minden adottsága megvan hozzá, hogy egészen kiváló szoprán váljék belőle. A középső leányom, Judit zongorázik a zürichi konzervatóriumban, Éva, a legkisebb pedig klarinétozik és szaxofonozik. Épp most híztam pár kilót, mert volt egy zenekari tábor Salzburgban, ahol ő játszotta a régi kastély szaxofonszólóját az Egy kiállítás képeiben.
Nem félti őket a muzsikuspályától?
Katalin elé még ölfákat tettem, hogy eltérítsem az énekesi pályától. Nem sikerült. Pedig mindent elkövettem, megsértettem, meséltem a nehézségekről. Hiába. Kitartott.
Milyen tanácsokat ad nekik?
Tanárként azonban a tanítványainak mégiscsak kell tanácsokat adnia... Mit mond nekik, mi a legfontosabb az énekesi pályához?
A hang. Egy zongorát sem lehet billentyű nélkül megszólaltatni. Azután az énektechnika. Lehet egy csodálatos Steinway-zongorám, de ez nem jelenti azt, hogy én vagyok a legjobb zongorista. Ahhoz előbb meg kell tanulni rajta olyan szinten játszani. Nem szeretek a növendékeimnek sem tanácsokat adni, inkább a saját példámmal igyekszem rájuk hatni.
Miért vállalkozott a tanításra? Nemzetközi rangú művész, rendkívül elfoglalt, gondolom, nincs szüksége mellékjövedelemre sem; ugyanakkor az oktatás sok kötöttséggel, teherrel, lemondással jár...
Egyszerűen csak szeretem csinálni. A tanítás számomra óriási öröm és nagy kielégülés, miközben hallhatóan könnyítem a növendékeim dolgát. Másrészt tanulva tanulok. Minden énekes számára kötelezővé tenném a tanítást, mert az a legjobb tanár. Amikor az énekesnek mások számára is meg kell fogalmaznia a tapasztalatait, akkor arra kényszerül, hogy előbb önmaga számára tisztázza és megfogalmazza.
Mennyi időt tölt egy-egy évben idehaza?
Sajnos egyre kevesebbet. A foglalkoztatottságom miatt is, és anyagi megfontolásokból is. Nagyon sokba kerül nekem, hogy a Magyar Állami Operaház tagja maradtam. Rengeteg felkérést elutasítok, mert egy évvel előre bevállaltam pesti előadásokat. Itthon ugyanis még sohasem mondtam le semmit.
Zürichből figyelve milyennek látja a hazai operaéletet és a magyar közéletet?
A butaságnál csak az irigység nagyobb. Amikor hazajövök, úgy viselkedek, mint egy csillés ló. Felveszem a szemellenzőmet, talán még a fülemet is bedugom, és csinálom a dolgomat a legjobb belátásom szerint. Mert nagyon nehéz lenne, ha odafigyelnék minden megjegyzésre, amit esetenként egyes kollégáktól kapok. Ha mégis hazajövök, az a becsület és a közönség miatt van. Nem könnyű. Igyekszem megérteni az irigykedő kollégákat is, de védekeznem is kell valahogyan. Remélem, a májusi kormányváltással az ország életében pozitív változások történnek. Szurkolok az új csapatnak. Hét és fél éve dolgozom Zürichben, s úgy látom, a svájciak nagyon maguknak valók, nem nagyon foglalkoznak másokkal, így Magyarországgal sem. Az ütőképes és virulens svájci tőke persze érdeklődik a jó befektetési lehetőségek iránt, de azt nem tudom, hogy az utca embere hogy ítéli meg Magyarországot. A cikkeket olvasva azt tapasztalom, a svájci lapok objektivitásra törekednek, beszámolnak a fontosabb történésekről. Ugyanazzal a korrektséggel, mint ami Svájcnak is talán legfőbb jellemzője.
Amikor külföldön énekel, a Zürichi Operaház tagjaként, svájciként vagy magyar énekesként tartják számon?
Magyar vagyok, ezért kicsit meg is döbbentem a szegedi koncertem meghívóján, amelyen a nevem alá zárójelbe azt írták: Svájc. Akárhol énekelek, a nevem mellé Magyarországot kapcsolják.
Hangfajának legnagyobb szerepeit már elénekelte, maradt még, amire nagyon vágyik?
Amióta színpadon is láttam Massenet Don Quijote című operáját, azóta biztos vagyok benne, a búsképű lovag szerepe lenne a negyedik olyan, amit szinte nekem komponáltak. Próbálom puhítani Szinetár Miklóst, hogy mutassuk be Budapesten. Gyönyörű muzsika és kis létszámú szereplőgárda szükséges csak hozzá.
Hollósi Zsolt
Névjegy
1947-ben született Somogyszentpálon. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kutrucz Éva növendékeként 1972-ben diplomázott. 19721973-ban a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, 1973-tól magánénekese. A hetvenes években sorra megnyerte a rangos nemzetközi versenyeket: első díjat szerzett a Dvorák-, a Schumann-, az Erkel-, a Hugo Wolf- és a Pavarotti-énekversenyen. A nagy német Wagner-énekesnél, Hans Hotternél képezte magát tovább. Felfedezésszámba mentek operaházi alakításai, amikor először mutatkozott be Basilio, Rocco, Sarastro, Osmin és Oroverso szerepében. 198182-ben énekelte először két nagy szerepét: a Kékszakállú herceget és II. Fülöpöt. Majd jött Leporello, Gurnemanz, Gremin, Fiesco, Marke, Publius. A nyolcvanas évek elejétől bontakozott ki nemzetközi karrierje: Párizsban a Don Giovanniban együtt dolgozott az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású operarendezőjével, Jean-Pierre Ponnelle-lel, aki később kétszer is rá osztotta Sarastro szerepét a Salzburgi Ünnepi Játékok előadásain. 1991-től a Zürichi Opera tagja. Az elmúlt években a leghíresebb karmesterekkel lépett fel; bejárta világot, a Kékszakállút elénekelte többek között Athénben, Chicagóban, Drezdában, Koppenhágában, Londonban, Párizsban, Prágában, Tokióban és a Milánói Scalában. Érdemes művész, Liszt- és Kossuth-díjas.
Nem osztogatok bölcs tanácsokat. Mindenkinek saját magának kell végigjárnia és megélnie a pályát. Mindenki saját hibáiból tanulhat a legtöbbet.Nem volt titka. A nagyság megfejthetetlen. Ha arra gondolok, hogyan kalimpált mellettem, akkor nevetnem kell. De amit kihozott belőlem és a zenekarból, az egyszerűen szenzációs volt, valami megfoghatatlan, nem tudom szavakba önteni.Nemes célért mindig szívesen énekelek, örömmel mondtam igent a felkérésre. A műsort úgy állítottam össze, hogy sokszínű legyen. Kicsit megijedtem, amikor a hétfői próbán túl hűvösnek bizonyult a templom, és éneklés közben berekedtem, de remélem, a koncerten már minden rendben megy.
|
