√Ėn a(z) 663923. l√°togat√≥nk,  √©s 335. a mai napon
   Rovataink: Opera >> Gregor J√≥zsef >>
  KeresŇĎ   
  KezdŇĎlap   
  Abdelali    
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   Husz√°r Lajos: A csend
   Gregor J√≥zsef
   Marton √Čva
   P√°l Tam√°s
   Mikl√≥sa Erika
   Rost Andrea
   Polg√°r L√°szl√≥
   Sass Sylvia
   Kovalik Bal√°zs
   B√°nk b√°n a D√≥m t√©ren
   Karik√≥ Ter√©z
   Luk√°cs Gy√∂ngyi
   Kessely√°k Gergely
   Luciano Pavarotti
   Tosca 2008 SzNSZ

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram


 ‚ÄěSzeged az igazi otthonom‚ÄĚ

Beszélgetés Gregor József operaénekessel

(1998. febru√°r)



M√°r a hetvenes √©vek elej√©n azt √≠rt√°k r√≥la, hogy a magyar √©nekesg√°rda egyik legnagyobb b√ľszkes√©ge, csod√°latosan kiegyenl√≠tett hang, m√©ly √°t√©l√©s √©s nagyszerŇĪ karakteralak√≠t√°s jellemzi minden fell√©p√©s√©t. Pedig a Vaszy Viktor vezette szegedi operat√°rsulatb√≥l indult Gregor J√≥zsef p√°ly√°ja csak az ut√≥bbi t√≠z-tizen√∂t √©vben √©rkezett igaz√°n a cs√ļcsra. √Ālland√≥ vend√©g√©nekese lett a Magyar √Āllami Operah√°znak, a nyolcvanas √©vektŇĎl nemzetk√∂zi karrierje is egyre sebesebben √≠velt fel. A nyugat-eur√≥pai √©s a vezetŇĎ amerikai operah√°zak ut√°n h√°rom szerepre is megh√≠vta a vil√°g elsŇĎ zen√©s sz√≠nh√°z√°nak tartott New York-i Metropolitan Opera. Tavaly, a m√°sod√≠zben megrendezett √∂r√∂k√∂stag-v√°laszt√°s ut√°n ŇĎ is elhelyezhette l√°bnyom√°t a pesti Broadway aszfaltj√°n, s ezzel a magyar elŇĎad√≥-mŇĪv√©szet halhatatlanjainak k√©pzeletbeli t√°rsulat√°hoz szerzŇĎd√∂tt. Gregor J√≥zsef mindek√∂zben - m√©g ha nem is b√°ntak vele mindig mŇĪv√©szi rangj√°hoz m√©lt√≥n - √≠zig-v√©rig szegedi maradt. A v√°rosban ma is villamoson j√°r, az emberek nemcsak √©nekmŇĪv√©szet√©√©rt, hanem humor√°√©rt, sz√≥kimond√°s√°√©rt, term√©szetes k√∂zvetlens√©g√©√©rt is szeretik. Egyszer megk√©rdeztem egy New Yorkban √©lŇĎ magyar ismerŇĎs√∂m, hogy mi jut esz√©be legelŇĎsz√∂r SzegedrŇĎl. Gondolkod√°s n√©lk√ľl felelte: Gregor J√≥ska meg a Pick szal√°mi. A szegedi operafejedelemmel otthon√°ban gy√ľm√∂lcste√°t kortyolgatva p√°ly√°j√°r√≥l √©s szegedi k√∂tŇĎd√©seirŇĎl besz√©lgett√ľnk.

 

 

MielŇĎtt Szegedre szerzŇĎd√∂tt, milyen k√©p √©lt √∂nben a v√°rosr√≥l?

 

Azt megelŇĎzŇĎen, hogy 1964. janu√°r elsej√©n lek√∂lt√∂ztem, k√©tszer j√°rtam Szegeden. 1962-ben √©s 1963-ban a Magyar N√©phadsereg MŇĪv√©szegy√ľttes√©nek (mai nev√©n Honv√©d MŇĪv√©szegy√ľttes) tagjak√©nt. Abban az idŇĎben nagy amatŇĎr fot√≥s voltam, s a legszebb k√©peimet √©pp Szegeden k√©sz√≠tettem. J√≥l eml√©kszem, mennyire megragadott a D√≥m t√©ri √°rk√°dsoron egy furcsa, klinkert√©gl√°b√≥l k√©sz√ľlt csavart oszlop. A panteonba azonnal beleszerettem, de a d√≥m eklekticizmusa kifejezetten nem tetszett. A d√≥m m√∂g√∂tti g√∂r√∂gkeleti templom egyed√ľl√°ll√≥ ikonkincsei m√°r az elsŇĎ l√°togat√°skor felkeltett√©k √©rdeklŇĎd√©semet, √©s a m√°sodik alkalommal √ļjra megn√©ztem. MielŇĎtt ide szerzŇĎdtem, szegedi operaelŇĎad√°st nem l√°ttam. A sz√≠nh√°zat sem ismertem bel√ľlrŇĎl, hiszen nem ott l√©pt√ľnk fel. Fot√≥s szemmel n√©ztem a v√°rost, eml√©kszem mennyire megd√∂bbentett, hogy milyen sz√∂rnyŇĪ √°llapotban volt a M√°ty√°s t√©ri templom √©s a kolostor, amit m√°ra gy√∂ny√∂rŇĪen helyre√°ll√≠tottak. K√©peslapszerŇĪ fot√≥kat csin√°ltam, n√©h√°ny k√∂z√ľl√ľk √©pp nemr√©giben akadt a kezembe. Arra is pontosan eml√©kszem, hogy a Tisza k√ľl√∂n√∂sebben nem fogott meg. A Dun√°hoz k√©pest kicsinek, a R√°kos-patakhoz k√©pest nagynak tŇĪnt. Az √ļjszegedi oldalon akkor m√©g csak a k√©t elsŇĎ n√©gyemeletes lak√≥t√∂mb √°llt. Az Alf√∂ld nem ragadott meg, gyermekkorom √≥ta ink√°bb a Dun√°nt√ļl tetszett. Sohasem √©rtettem, PetŇĎfi mi√©rt tal√°lta sz√©pnek, hogy messzire el lehet l√°tni az Alf√∂ld√∂n, amikor nincs mit n√©zni. Ezzel szemben a Dun√°nt√ļl, a dombjai ritmus√°val vagy √©pp ritmustalans√°g√°val, a v√°rosai domborzathoz idomul√≥ jellegzetes, k√ľl√∂nleges hangulat√ļ utc√°ival, izgalmasabbnak tŇĪnt. P√©cset, Veszpr√©met, KŇĎszeget, Sopront sokkal jobban szerettem.

 

Ezek szerint v√©letlen, hogy Szeged lett az otthona. Hogyan szerzŇĎd√∂tt le Vaszy Viktor operat√°rsulat√°hoz?

 

1963 j√ļnius√°ban elmentem a Magyar √Āllami Operah√°zba pr√≥b√°t √©nekelni. Az AnyeginbŇĎl Gremin h√≠res √°ri√°j√°t k√©rt√©k, √°m v√©gig sem hallgattak, a k√∂zep√©n√©l f√©lbeszak√≠tottak. (Ha Gremint √©nekelek az Operah√°zban, m√°ig az a k√©nyszerk√©pzetem, hogy a karmester az √°ria k√∂zep√©n leint, √©s azt mondja: k√∂sz√∂nj√ľk, majd √©rtes√≠tj√ľk.) Miut√°n nem siker√ľlt a pr√≥ba√©nekl√©s, k√©t sz√°l is Szegedre vezetett. 1963 december√©ben vend√©gszerepl√©sre j√∂tt√ľnk a Honv√©d MŇĪv√©szegy√ľttessel. A Tisza Sz√°ll√≥ban laktunk, egyik bar√°tom, K. Nagy B√©la -- aki kor√°bban Vaszy Viktor megh√≠v√°s√°ra a Tannh√§user ŇĎrgr√≥fj√°t √©nekelte a szegedi sz√≠nh√°zban -- javasolta, hogy ugyan neki v√©g√ľl nem siker√ľlt beker√ľlnie az operat√°rsulatba, de az√©rt √©n pr√≥b√°ljam meg, jelentkezzek Vaszyn√°l meghallgat√°sra. A m√°sik szegedi sz√°lat r√°kosligeti bar√°tom, Szalay Mikl√≥s -- az Operah√°z jelenlegi karigazgat√≥ja -- jelentette, aki akkoriban Vaszy karigazgat√≥ja volt a sz√≠nh√°zban. Ňźt kerestem meg, ŇĎ sz√≥lt Vaszynak, hogy hallgasson meg. J√≥l eml√©kszem, a Tannh√§usert pr√≥b√°lt√°k a sz√≠nh√°zban, akkor l√°ttam √©letemben elŇĎsz√∂r Szalma Ferencet, aki m√°r orsz√°gosan ismert √©nekes volt.

 

¬≠Mit √©nekelt azon a sorsd√∂ntŇĎ meghallgat√°son?

 

¬≠Sarastro E-d√ļr √°ri√°j√°t A var√°zsfuvol√°b√≥l √©s Fiesco √°ri√°j√°t a Simon Boccanegr√°b√≥l. Az az√≥ta m√°r meghalt V√°rady Zoli k√≠s√©rt zongor√°n. J√≥l siker√ľlhetett Vaszy szob√°j√°ban az elŇĎ√©nekl√©s, mert ut√°na azonnal lement√ľnk a sz√≠npadra is. Mialatt √©nekeltem, Vaszy a f√∂ldszinttŇĎl a harmadik emeletig szinte bej√°rta az eg√©sz n√©zŇĎteret, √©s hallgatta, hogy a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ helyeken hogyan sz√≥l a hangom. V√©g√ľl azt mondta, √©pp nincs st√°tusza, ez√©rt mag√°n√©nekesnek nem tud felvenni, csak k√≥rusk√∂telezetts√©gŇĪ sz√≥list√°nak. K√∂r√ľlbel√ľl negyven m√°sodperc alatt v√©giggondoltam, mit feleljek. √ögy √©reztem, nem szabad kihagynom ezt a lehetŇĎs√©get, hiszen itt sz√≥l√≥feladatokat is kaphatok, viszont ha a Honv√©d MŇĪv√©szegy√ľttesn√©l maradok, akkor lehet, hogy soha az √©letemben nem fogok √©rv√©nyes√ľlni. Abban ugyanis biztos voltam, hogy az Operah√°zba m√©g egyszer nem mentem volna vissza pr√≥ba√©nekl√©sre. Igent mondtam Vaszynak, √©s j√≥l j√°rtam, mert egyetlen egyszer sem kellett a k√≥rusban √©nekelnem. 1964. janu√°r 1-j√©tŇĎl szerzŇĎdtem le. √Čpp A var√°zsfuvol√°ra k√©sz√ľlt a sz√≠nh√°z, amiben r√∂gt√∂n megkaptam a m√°sodik ŇĎrt√°ll√≥ szerep√©t.

 

Azonnal sikerrel indult szegedi p√°lyafut√°sa?

 

Janu√°r 3-√°n kezdt√ľk a pr√≥b√°t, √©s 4-√©n Vaszy m√°r ki is r√ļgott. Az t√∂rt√©nt ugyanis, hogy az elŇĎzŇĎ napon kaptuk meg a kott√°t, √©n pedig lapr√≥l kiv√°l√≥an le√©nekeltem a sz√≥lamom, mert a MŇĪv√©szegy√ľttesn√©l prima vista kellett tudnunk √©nekelni. A m√°snapi pr√≥b√°ra is kott√°val √©rkeztem. Amikor Vaszy megl√°tta, d√ľh√∂sen r√°m sz√≥lt, azonnal csukjam be. Amikor r√°m ker√ľlt a sor, nem √©nekeltem, mert egy sz√≥t sem tudtam a szerepembŇĎl. EgyszerŇĪen nem tanultam meg. Az √Ėreg sz√∂rnyen m√©rges lett: "Mit k√©pzel maga!? K√≠v√°ncsi vagyok √©n arra, hogyan tud kott√°b√≥l olvasni? Takarodjon ki innen! Vegye tudom√°sul, ez egy operasz√≠npad, ahol maga nem fog a pr√≥b√°kon blattolni!" Teljesen leforr√°zva mentem haza, eg√©sz √©jszaka nem aludtam. Azt gondoltam, milyen nagy marha vagyok, hogy idej√∂ttem. J√≥ helyem volt a MŇĪv√©szegy√ľttesben, ahol nem ord√≠toztak velem, mindent emberi hangon meg lehetett besz√©lni. Eg√©szen odavoltam, de a szerepet megtanultam. A m√°snap d√©lut√°ni pr√≥b√°ra m√°r be sem vittem a kott√°t. Vaszy r√∂gt√∂n megl√°tott, √©s azzal kezdte, hogy el√©nekeltette velem a szerepet. L√°that√≥an el√©gedett volt, √©s azt mondta, meg√ļszhattam volna az elŇĎzŇĎ napi inzultust. Soha t√∂bb√© nem volt vele aff√©rom. Atyai j√≥ bar√°tom lett. Nagyon szeretett engem. √Čs √©n is ŇĎt! Az 1963-64-es √©vad v√©g√©ig f√©l √©v alatt m√©g h√©t szerepet √©nekeltem el. Szerencs√©m volt, hogy Vaszy r√∂gt√∂n az elej√©n k√≠m√©letlen√ľl megtan√≠tott r√°, hogy a legkisebb szerep√©rt is kem√©nyen meg kell dolgoznom, √©s sohasem mehet be az ember k√©sz√ľletlen√ľl egy pr√≥b√°ra.

 

Nem lehetett k√∂nnyŇĪ v√°lt√°s a MŇĪv√©szegy√ľttes k√≥rus√°b√≥l egy operat√°rsulatba ker√ľlni, √©s r√∂gt√∂n ennyi szerepet √©nekelni ...

 

K√©sŇĎbb, amikor m√°r Liszt-d√≠jas voltam, mondtam is egyszer Vaszynak: j√≥l kitolt velem, amikor r√∂gt√∂n az elej√©n annyi szereppel megpakolt. 23 √©vesen m√°r Rocc√≥t √©nekeltem! H√°rom nap alatt kellett megtanulnom! Vaszy azt felelte: ha valakit, akinek van affinit√°sa az √ļsz√°shoz, bedobnak a m√©ly v√≠zbe, √©s ki tud √ļszni a partra, akkor m√°r csak a st√≠lus√°n kell csiszolni ahhoz, hogy vil√°gbajnok legyen. Ez val√≥ban √≠gy van! Ha az elsŇĎ n√©h√°ny h√≥nap nagy megm√©rettet√©s√©t idegrendszerrel, torokkal, aggyal, f√ľllel √©s t√ľrelemmel kib√≠rja egy √©nekes, akkor m√°r nagy baja nem lehet. A p√°ly√°m tal√°n legnehezebb szakasza volt az a csonka szegedi √©vad, amelybe kezdŇĎk√©nt belecs√∂ppentem. Sokszor h√°rom-n√©gy nap alatt kellett megtanulnom egy szerepet. Ha Vaszy azt mondta nek√ľnk, fess√ľk be az eget, nem azt k√©rdezt√ľk, hogyan, hanem azt, hogy milyen sz√≠nŇĪre. N√°la nem lehetett kib√ļv√≥kat tal√°lni. Esz√ľnkbe nem jutott volna egy k√©r√©s√©re azt felelni: nem tudom megcsin√°lni.

 

Mikor √©rezte elŇĎsz√∂r, hogy ide tartozik, hogy megszerette a v√°ros?

 

Ezt m√©g sohasem gondoltam v√©gig, de biztosan voltak fokozatok. Tal√°n, amikor 1965-ben, Bach sz√ľlet√©snapj√°n, m√°rcius 21-√©n √©letemben elŇĎsz√∂r √©nekeltem a J√°nos passi√≥t. A sz√≥lam nem volt igaz√°n nekem val√≥, hiszen egy kezdŇĎ √©nekesnek nem lett volna szabad ilyen iszonyatosan neh√©z sz√≥lamot √©nekelnie. De egy h√≥napon kereszt√ľl naponta felj√°rtam Vaszyhoz, ott √ľlt n√°la Delley J√≥ska is -- aki most a Szegedi Konzervat√≥rium professzora --, √©s hangr√≥l hangra megtan√≠tott√°k nekem a sz√≥lamot. H√°lyogkov√°cs m√≥dj√°ra √©nekeltem el, nem is tudtam, milyen rettenetesen neh√©z. Eml√©kszem, az elŇĎad√°s ut√°n mindenki szorongatta a kezem, s nem is √©rtettem, hogy mi√©rt. Egy h√©ttel k√©sŇĎbb Budapesten is elŇĎadtuk a darabot, √©s olyan kritik√°kat kaptam, hogy az√≥ta sem √≠rtak r√≥lam szebbeket. √ögy √©reztem, szinte tŇĎlem f√ľggetlen√ľl sz√ľletett meg √ļgy az a sz√≥lam. Mindenben Vaszy instrukci√≥it k√∂vettem, aki szinte beidom√≠tott engem. Az √Ėreg im√°dta a J√°nos passi√≥t, el akarta dirig√°lni, √©s ez√©rt egy h√≥napos nagyon kem√©ny munk√°val alkalmass√° tett az el√©nekl√©s√©re. Ezut√°n nagy cs√∂nd volt, sok szerepet el√©nekeltem, t√∂bbek k√∂zt a Szerelmi b√°jital Dulcamar√°j√°t is, ami nagyon rosszul siker√ľlt, hiszen huszonhat √©vesen nem lehet ezt a szerepet j√≥l megcsin√°lni. Vaszy beh√≠vatott, s azt mondta: nagyon rosszul √©nekelte, de majd rengeteget fogja ezt a szerepet vid√©ken j√°tszani, s majd csak azut√°n l√©phet fel vele √ļjb√≥l Szegeden. Nagym√°gocst√≥l Mak√≥n √©s Kiskunf√©legyh√°z√°n √°t Kiskunmajs√°ig sok helyre j√°rtunk.

 

Mire voltak j√≥k ezek a t√°jelŇĎad√°sok?

 

Nagyon szerettem t√°jolni, nagy k√°r, hogy megszŇĪntek az ilyen elŇĎad√°sok! Legal√°bb nyolcvanat j√°tszottunk egy √©vadban. Igazi mŇĪv√©szi √©rt√©k√ľk nem volt, mert olyan k√∂r√ľlm√©nyek k√∂z√∂tt nem is lehetett. Viszont a sz√≠nh√°z a hatvanas √©vekben minden egyes t√°jelŇĎad√°s√©rt plusz 22 ezer forintot kapott, ami akkoriban nagyon nagy p√©nz volt. A fiatal √©nekesek, sz√≠n√©szek sz√°m√°ra pedig kiv√°l√≥ iskol√°v√° v√°ltak, hiszen ezeken t√©t n√©lk√ľl el lehetett √©nekelni √©s j√°tszani fŇĎszerepeket is. Ha m√°r a Szeged k√∂rny√©ki falvakban, kisv√°rosokban j√≥l ment egy szerep valakinek, akkor el√©nekelhette Sz√©kesfeh√©rv√°rott is. Ha az az elŇĎad√°s is siker√ľlt, akkor kitŇĪzt√©k a szegedi nagysz√≠nh√°zba is. Ezek a fokozatok nagyon hasznosak voltak. Sz√∂rnyŇĪ helyeken is fell√©pt√ľnk, rossz sz√≠npadokon j√°tszottunk, lav√≥rb√≥l mosakodtunk, de volt √©rtelme.

 

Nemr√©giben Carelli G√°borral besz√©lgettem, aki negyedsz√°zadon √°t a New York-i Metropolitan Opera tenorist√°ja volt, s m√©g ŇĎ is elismer√©ssel eml√©kezett Vaszy Viktorra, akinek a dirig√°l√°s√°val 1947-ben a Traviat√°ban l√©pett fel Szegeden. Vaszyt mindenki kiv√°l√≥ muzsikusnak tartotta, mi lehetett az oka, hogy m√©gsem futott be nagyobb karriert?

 

Vaszyt politikai n√©zeteit illetŇĎen nagyon sokan f√©lreismert√©k. Neki ugyanis nem voltak hangoztatott politikai n√©zetei. R√°s√ľt√∂tt√©k, hogy n√©metbar√°t √©s jobboldali. Egyszer elmes√©ltre nekem, hogy ez honnan dat√°l√≥dott. Amikor 1940-ben, a m√°sodik b√©csi d√∂nt√©s ut√°n visszacsatolt√°k √Čszak-Erd√©lyt, kapott a budapesti zeneakad√©mi√°ra is √©s Kolozsv√°rra is egy √°ll√°saj√°nlatot. Kod√°lyt k√©rdezte meg, hogy melyiket v√°lassza. V√©g√ľl Kod√°ly tan√°cs√°ra Kolozsv√°rra ment operat√°rsulatot szervezni, √©s egy √©v alatt vir√°gz√≥ operakult√ļr√°t teremtett. A n√©met megsz√°ll√°s alatt a kolozsv√°ri n√©met v√°rosparancsnok -- aki kor√°bban civilben az ulmi sz√≠nh√°z tenorist√°ja volt, csak miut√°n beh√≠vt√°k katon√°nak, kapott sz√°zadosi rangot -- bement Vaszyhoz, √©s megk√©rte, hogy ott lehessen az elŇĎad√°sokon. √ćgy azt√°n szinte minden este ott √ľlt egyenruh√°ban a sz√≠nh√°z igazgat√≥i p√°holy√°ban. Vaszyra azonnal r√°s√ľt√∂tt√©k, hogy n√©metbar√°t fasiszta. Ez a c√≠mke sajnos sok√°ig rajta maradt, s ez is hozz√°j√°rult, hogy kiv√©teles k√©pess√©gei ellen√©re sem tudott igazi karriert csin√°lni Magyarorsz√°gon. A m√°sik okot is ki kell v√©gre mondani nyilv√°nosan, ha meg is haragszanak r√°m n√©h√°nyan: Vaszyt az√©rt nem h√≠vt√°k fel Budapestre, az√©rt nem engedt√©k be az Operah√°zba, mert azonnal kider√ľlt volna, hogy az operadirig√°l√°s ter√©n m√©g Ferencsik J√°nost is fel√ľlm√ļlja. Ezt senki sem merte eddig kimondani. Volt egy m√°sik karmester is, akit nem engedtek labd√°ba r√ļgni Budapesten: Rub√°nyi Vili b√°csi. Ez a k√©t ember azt√°n dacb√≥l olyan operakult√ļr√°t csin√°lt Szegeden illetve Debrecenben, ami sokszor magasabb sz√≠nvonal√ļ volt, mint a budapesti. Pedig a Magyar √Āllami Operah√°znak akkoriban zseni√°lis √©nekesei voltak! Ferencsik J√°nost koncertdirigensk√©nt nagyon szerettem √©s tiszteltem, de operakarmesterk√©nt, sz√≠nh√°zszervezŇĎk√©nt Vaszy sokkal nagyobb form√°tum√ļ volt. N√°la erŇĎsebb kisug√°rz√°s√ļ muzsikus szem√©lyis√©ggel az√≥ta sem tal√°lkoztam.

 

Miért épp az operajátszás terén volt ilyen sikeres?

Mert im√°dta az √©nekhangot √©s az √©nekeseket. Kiv√©telesen tudta kezelni a mŇĪv√©szeit, pontosan tudta, hogy kibŇĎl, milyen m√≥dszerrel lehet kihozni a maximumot. Akadt p√©ld√°ul olyan koll√©ganŇĎm, akinek nagyon magas volt az ingerk√ľsz√∂be, ez√©rt Vaszy √ļgy csin√°lt belŇĎle zseni√°lis szt√°r√©nekest, hogy √°lland√≥an √ľv√∂lt√∂z√∂tt vele.

 

Amikor al√°√≠rta a szegedi szerzŇĎd√©s√©t, hogyan tervezte a p√°ly√°j√°t?

 

Mint akkoriban minden fiatal √©nekesnek, nekem is az volt a c√©lom, hogy egyszer majd a Magyar √Āllami Operah√°z tagja legyek. √ögy gondoltam, Szeged csak hosszabb-r√∂videbb √°llom√°s lesz az √©letemben, itt megtanulom a szakm√°t, √©s √ļgyis felker√ľl√∂k majd Pestre. 1969-ben h√≠vtak meg elŇĎsz√∂r k√©t szerepre. Ramfiszt √©s Fiesc√≥t √©nekeltem egy-egy est√©n. Gondolom, ki akartak pr√≥b√°lni. Luk√°cs Mikl√≥ssal, az Operah√°z akkori igazgat√≥j√°val nem voltunk egym√°snak rokonszenvesek. Eml√©kszem, a Muzsika m√©ltat√≥ kritik√°t k√∂z√∂lt arr√≥l a Simon Boccanegra-elŇĎad√°sr√≥l, amelyben Komor Vilmos dirig√°l√°s√°val Fiesc√≥t √©nekeltem Sim√°ndy J√≥zsef, M√°ty√°s M√°ria, Pal√≥cz L√°szl√≥ partnerek√©nt. Akkoriban -- elsŇĎk√©nt a szegedi √©nekesek k√∂z√ľl -- √∂t√©ves szerzŇĎd√©st k√∂t√∂tt velem Vaszy, amelyben az is benne volt, hogy minden √©vben k√©tezer forint fizet√©semel√©st kapok. RettentŇĎen ut√°ltak √©rte a koll√©g√°im! Liszt orat√≥rium√°t, a Szent Erzs√©bet-legend√°t √©nekelt√ľk Vaszy vez√©nylet√©vel a Zeneakad√©mi√°n, amikor a koncert ut√°n odaj√∂tt hozz√°m Luk√°cs Mikl√≥s. Azt mondta, hogy nagy marhas√°got csin√°ltam, amikor √∂t√©ves szerzŇĎd√©st k√∂t√∂ttem a szegediekkel, mert szeretne felhozni az Operah√°zba, de √≠gy nem tud. Erre azt feleltem neki: azt a szerzŇĎd√©st k√∂z√∂s megegyez√©ssel k√©t nappal kor√°bban felbontottam Vaszyval. Luk√°cs erre a fej√©hez kapott: milyen k√°r, hogy √©pp nincs st√°tusza. Mondtam neki, ne izgassa mag√°t, tegnap leszerzŇĎdtem Wiesbadenba. Akkoriban nyitott√°k meg a hat√°rokat, √©s n√©h√°ny √©nekesnek lehetŇĎv√© tett√©k, hogy k√ľlf√∂ld√∂n v√°llaljon munk√°t. Amikor Vaszy meghalt, √≠rtam egy r√∂vid b√ļcs√ļt a Muzsika sz√°m√°ra. A sors k√ľl√∂n√∂s fintora, hogy az √Ėreg utols√≥ interj√ļja ugyanabban a sz√°mban jelent meg, s abban a k√∂vetkezŇĎt mondta: "√Čveken kereszt√ľl szeretettel meg tudtam akad√°lyozni, hogy Gregor J√≥ska elmenjen Budapestre, √≠gy ma is itt van." A hal√°la ut√°n egy h√≥nappal, a Muzsik√°b√≥l tudtam meg, ŇĎ int√©zte √ļgy, hogy ne ker√ľljek fel az Operah√°zba. Egyszer egy√ľtt vacsor√°ztunk egy ny√≠rb√°tori koncert√ľnk ut√°n, s akkor mondta: "Neked nem szabad felmenned Pestre, mert te alkalmatlan vagy a sorba√°ll√°sra. Majd megl√°tod, te nem fiatal korodban fogsz karriert csin√°lni, m√°r idŇĎsebb leszel, amikor sz√©p p√°ly√°d lesz. Akkor pedig magadra fogsz maradni, nem lesznek igazi mŇĪv√©szbar√°taid." Mindenben igaza lett! Egy kezemen meg tudom sz√°molni, h√°ny olyan bar√°tom maradt, akinek a t√°rsas√°g√°ban nem √©rzek minim√°lis irigys√©get sem az√©rt, amit el√©rtem.

Szegedi otthon√°ban

 

Amikor elŇĎsz√∂r megnyitott√°k a hat√°rokat, √©s kint is sikere volt, sohasem gondolt arra, hogy v√©gleg k√ľlf√∂ld√∂n maradjon?

 

Egy √©vet t√∂lt√∂ttem kint Wiesbadenben, nagyon j√≥l mentek ott a dolgaim, de iszonyatos honv√°gyam volt. Dolgozott az ottani zenekarban egy ‚Äô56-os magyar disszidens, akivel elŇĎad√°sok ut√°n gyakran elment√ľnk s√∂r√∂zni. Az egyik n√©met nyelvŇĪ Aida-elŇĎad√°s ut√°n, amelyben a kir√°ly szerep√©t √©nekeltem, hazafel√© menet be√ľlt√ľnk egy s√∂r√∂zŇĎbe, ahol elkezdte szidni Magyarorsz√°got, mondv√°n, ott m√©g a s√∂r is meleg. Hi√°ba mondtam neki, hogy hagyja abba, mert √©n a hib√°ival egy√ľtt is szeretem ezt az orsz√°got, erŇĎs honv√°gyam is van, ŇĎ csak folytatta tov√°bb a szidalmait. Erre fel√°lltam, √©s akkora f√ľlest kevertem le neki, hogy elter√ľlt a padl√≥n. Ennek az lett a k√∂vetkezm√©nye, hogy hazazavartak. Sokan r√° akartak b√≠rni, hogy disszid√°ljak, √©n azonban semmif√©le bez√°rts√°got nem tudok elviselni. Azt sem tudtam volna, hogy Magyarorsz√°gra legyek bez√°rva, de azt se, hogy ide ne j√∂hessek t√∂bb√©.

 

WiesbadenbŇĎl hazat√©rve hogyan fogadt√°k?

 

­Tárt karokkal! Lendvay Feri volt akkoriban a színigazgató Szegeden, amikor visszajöttem, másnap már próbálhattam.

 

Családjáról, gyermekkoráról sohasem szokott beszélni...

 

Azt hiszem, sok minden nem publikus belŇĎle. Ha elmondan√°m, biztosan nem √©rten√©k, mi√©rt besz√©lek r√≥la. √Čdesap√°m egyetlen karcol√°s n√©lk√ľl v√©gigcsin√°lta a II. vil√°gh√°bor√ļt, majd haza√©rkez√©se ut√°n egy szerencs√©tlen aut√≥balesetben meghalt. √Čdesany√°m √∂zvegyen maradt, √©s hatt√≥l tizenn√©gy √©ves koromig a nagyn√©nje nevelt. Amikor any√°m √ļjra f√©rjhezment, visszaker√ľltem hozz√°. A nevelŇĎap√°m jog√°sz volt, √©s belŇĎlem is jog√°szt akart faragni. A heged√ľl√©st kiv√©ve mindenf√©le zen√©hez k√∂zeli tev√©kenys√©gtŇĎl tiltottak, ahhoz viszont tehets√©gtelen voltam, igaz, annyi haszna volt, hogy megtanultam kott√°t olvasni. √Čdesap√°m mŇĪkedvelŇĎ √©nekes volt, az mondj√°k r√≥la, sz√©p hangja volt.

 

Ahogy haladt elŇĎre a p√°ly√°n, √©s egyre t√∂bbfel√© aratott sikert, mintha egyre nagyobb hangs√ļlyt kapott volna a v√°roshoz k√∂tŇĎd√©se...

 

Nem tudom pontosan, h√°ny √©ve t√∂rt√©nt, egyszercsak azt vettem √©szre, hogy egyfajta jelk√©p vagyok Szegeden. A szegediek -- akik nemzed√©kek √≥ta itt √©lŇĎ csal√°dokat is sokszor "gy√ľttm√∂ntnek" neveznek -- engem, aki R√°kosligeten sz√ľlettem, elfogadtak szegedinek. Nagyon sokan azt hiszik, hogy itt is sz√ľlettem. Nagyon sz√©gyenlem, hogy nem √≠gy van, n√©ha m√°r √ļgy √©rzem, k√∂teless√©gem lett volna itt sz√ľletni... A hetvenes-nyolcvanas √©vekben rengeteg lemezem jelent meg, sokat √©nekeltem vend√©gk√©nt az Operah√°zban. Mindenki tudta, hogy Ferencsik J√°nos tizenvalah√°ny √©ven kereszt√ľl csak engem k√©rt az orat√≥riumok basszus sz√≥lamaira. M√©gsem maradtam Budapesten. Azt hiszem, ezt a ragaszkod√°somat is √©rt√©kelt√©k a szegediek. Amikor nem siker√ľlt 1963-ban a pr√≥ba√©nekl√©s, majd 1969-ben sem ker√ľltem be az Operah√°z t√°rsulat√°ba, elhat√°roztam, hogy bebizony√≠tom orsz√°g-vil√°g elŇĎtt: nem kell ahhoz a budapesti Magyar √Āllami Operah√°z tagj√°nak lenni, hogy sz√©p nemzetk√∂zi karriert fusson be az ember. A sors k√ľl√∂n√∂s ir√≥ni√°ja, hogy mik√∂zben mindezt siker√ľlt el√©rnem -- ugyan nem mŇĪv√©szi okok miatt --, bizonyos m√©rt√©kig el kellett szakadnom a v√°rost√≥l. Ma G√°rdonyban vagyok bejelentett √°lland√≥ lakos. Nem Szegeddel vagy a polg√°raival volt bajom, csup√°n n√©h√°ny v√°rosvezetŇĎvel √©s koll√©g√°val, akiken ma is kereszt√ľln√©zek, ha tal√°lkozunk.

 

Ahogyan Vaszy Viktor is megj√≥solta, m√°r nem kezdŇĎk√©nt, hanem az √∂tvenen is t√ļl jutott el nemzetk√∂zi karrierje cs√ļcs√°ra, amikor n√©h√°ny √©vvel ezelŇĎtt t√∂bb szerepre is megh√≠v√°st kapott a vil√°g legfontosabb operah√°z√°nak sz√°m√≠t√≥ New York-i Metropolitan Oper√°ba...

 

¬≠¬≠1992-ben egy Szerelmi b√°jital elŇĎad√°ssorozatot √©nekeltem Portlandben. Hazafel√© j√∂vet meg√°lltunk New Yorkban. A feles√©gem √©s az √ľgyn√∂k√∂m sz√∂vetkeztek a h√°tam m√∂g√∂tt, √©s megszerveztek egy pr√≥ba√©nekl√©st a Metropolitanbe. Tudt√°k, hogy magamt√≥l nem jelentkeztem volna pr√≥ba√©nekl√©sre sehov√°. Vaszy volt az utols√≥, akinek elŇĎ√©nekeltem. Az√≥ta v√©gigcsin√°ltam idehaza egy sz√©p p√°ly√°t, fell√©ptem N√©metorsz√°gban, Olaszorsz√°gban, Belgiumban √©s t√∂bb amerikai nagyv√°rosban. Belet√∂rŇĎdtem, hogy a Metropolitanben sohasem fogok fell√©pni. Amikor New Yorkban k√©sz t√©nyek el√© √°ll√≠tottak, rettentŇĎen d√ľh√∂s voltam, de az unszol√°sra v√©g√ľl m√©gis elmentem pr√≥b√°t √©nekelni. Szerencs√©re tr√©ningben voltam, a R√°galom√°ri√°t, majd Don Pasquale √°ri√°j√°t k√©rt√©k, v√©g√ľl Dulcamara bel√©pŇĎj√©bŇĎl is kellett egy kis r√©szletet elŇĎadnom. Mindh√°rom j√≥l siker√ľlt, de az es√©lytelenek nyugalm√°val v√°rtam az √©rtes√≠t√©st. N√©h√°ny h√©t m√ļlva -- amikor √©pp Belgiumban a Manon Lescaut-ban j√°tszottam ¬≠-- √ľzenetet kaptam, hogy 1994 okt√≥ber√©ben Sosztakovics Katyerina Izmajlova c√≠mŇĪ oper√°j√°ban a r√©szeges √∂reg papot kell √©nekelnem, ami a darab az egyik legizgalmasabb szerepe. Nagyon boldog voltam. Amikor n√©h√°ny h√≥nappal k√©sŇĎbb Houstonban l√©ptem fel, √ļjra megkerestek a MetbŇĎl, hogy ugorjak √°t New Yorkba, mert James Levine szeretne velem besz√©lni a tov√°bbiakr√≥l. A tal√°lkoz√≥ a Met √°ltal k√©rt idŇĎpontban nem j√∂hetett l√©tre, mert nem tudtam elmenni, hiszen elŇĎad√°saim voltak. Azt √ľzentem, ne haragudjanak, az aznapi elŇĎad√°s sz√°momra fontosabb, mint az, hogy a j√∂vŇĎrŇĎl t√°rgyaljak. Az√©rt h√≠vtak, mert Bartol√≥nak akartak felk√©rni a Figaro h√°zass√°g√°ra, de elŇĎbb tal√°lkoznom kellett volna a rendezŇĎvel is. M√°r lemondtak r√≥lam, amikor a Marcellin√°t √©neklŇĎ 60 √©ves, csod√°latos libanoni mezzoszopr√°n, Rosalind Elias meghallotta, hogy engem szerettek volna, csak nem tudj√°k, j√≥ lenn√©k-e. Rosalinddal t√∂bbsz√∂r dolgoztam m√°r egy√ľtt, √≠gy azonnal r√°juk ripakodott: "Mit vacakoltok, a legjobb Bartolo most, akit ismerek." James Levine m√°r h√≠vta is az √ľgyn√∂k√∂met, √©s leszerzŇĎdtetett a szerepre. Ezzel m√©g nem √©rt v√©get a t√∂rt√©net, k√©t h√©t m√ļlva √ļjabb telefont kaptam, hogy h√°rom Szerelmi b√°jital elŇĎad√°sban j√°tsszam el Dulcamar√°t. √ćgy azt√°n az 1994-95-√∂s √©vadban n√©gy h√≥nap alatt h√°rom szerepben 18 elŇĎad√°st √©nekeltem a Metben.

 

Mit jelentettek ezek a k√ľlf√∂ldi sikerek?

 

- Csak aki igaz√°n megszenvedett m√°r az elismer√©s√©rt, az tudja, hogy a sikerek r√∂vid √°llom√°sok egy √©letp√°ly√°n. A Metropolitan ut√°n is ugyanolyan intenzit√°ssal pr√≥b√°lok, hiszen a m√©rc√©t sehol sem tehetem alacsonyabbra. Lassan 12 √©ve j√°rok az Egyes√ľlt √Āllamokba √©nekelni, azt tapasztalom, hogy ott nem fordulhat elŇĎ olyan l√∂ty√∂g√©s, mint ami az itthoni pr√≥b√°kat gyakran jellemzi. Elk√©pzelhetetlen, hogy Pl√°cido Domingo mark√≠rozzon. L√°ttam ŇĎt a Metben egy zongor√°s pr√≥b√°n. √ögy √©nekelt, mintha n√©gyezer ember hallgatn√°. Az egyik fŇĎpr√≥b√°j√°n d√©lut√°n kettŇĎkor elrontotta az √°ri√°ja kadenci√°j√°t, ez√©rt n√©gy √≥r√°n √°t gyakorolta. Domingo ettŇĎl az, aki. Eg√©sz nap fr√∂ccs√∂zŇĎ, bili√°rdoz√≥ √©nekesbŇĎl nem lett m√©g vil√°gszt√°r. Ehhez a p√°ly√°hoz hihetetlen kitart√°s √©s √∂nfegyelem sz√ľks√©geltetik.

 

M√©diaszt√°rk√©nt az elm√ļlt √©vekben gyakran faggatt√°k a politik√°r√≥l is, kor√°bban sz√≠vesen ki is fejtette a n√©zeteit. Volt olyan pillanat, amikor megb√°nta, hogy v√©lem√©nyt nyilv√°n√≠tott?

 

T√∂bbsz√∂r is volt! Engem senki sem √ľld√∂z√∂tt a K√°d√°r-rendszerben, sŇĎt az utols√≥ kit√ľntet√©semet is akkoriban kaptam. 1983-ban lettem Kiv√°l√≥ MŇĪv√©sz, amire nagyon b√ľszke voltam, mert 43 √©vesen √©n voltam a legfiatalabb elŇĎad√≥mŇĪv√©sz, aki megkapta. Be kell vallanom, engem az elŇĎzŇĎ rendszerben nem az zavart a legjobban, hogy itt voltak az oroszok. Szegeden ebbŇĎl annyit lehetett √©rezni, hogy a Takar√©kt√°r utcai kocsm√°ba j√°rtak az orosz katonatisztek. Randal√≠roz√≥ orosz katon√°kkal nem lehetett Szeged utc√°in tal√°lkozni. M√©gis, a rendszerv√°lt√°s idej√©n, mint a legt√∂bb emberben, bennem is volt egy nagy fell√©legz√©s: v√©gre szabadok vagyunk. Legjobban az MDF programja tetszett, √©s nagy lelkesed√©ssel szavaztam r√°juk. Eml√©kszem, amikor a telev√≠zi√≥ban kihirdett√©k az eredm√©nyt, √∂r√∂mm√°morban √ļsztunk, √ļgy √©rezt√ľk, j√≥ helyre tett√ľk a szavaz√≥c√©dul√°n a keresztet. Azut√°n lassan nagyon rossz ir√°nyba kezdett menni minden, √©s amikor a ciklus v√©ge fel√© megtiszt√≠tott√°k a liber√°lis √©rzelmŇĪ √ļjs√°g√≠r√≥kt√≥l, szerkesztŇĎkrŇĎl a r√°di√≥t √©s a telev√≠zi√≥t, akkor m√°r semmit sem √©rtettem. Antall J√≥zsef hal√°la ut√°n teljesen elt√°volodtam az MDF-es k√∂rtŇĎl. Amikor megsz√ľntett√©k az Egyenleget, √©n ugyan nem √≠rtam al√° semmit, de magamat letiltottam. Nem szerepeltem a r√°di√≥ban √©s a telev√≠zi√≥ban. √ögy √©reztem, visszat√©rt√ľnk a r√©gi rendszerek gyakorlat√°hoz, ahol ha valaki nem volt j√≥ elvt√°rs, akkor a szakmai hitel√©t is megk√©rdŇĎjelezt√©k. Az 1994-es v√°laszt√°sok elŇĎtt j√≥ lehetŇĎs√©g k√≠n√°lkozott a v√°lt√°sra. Ott voltam az SZDSZ 5 √©ves sz√ľlet√©snapi bulij√°n, ahol PethŇĎ Iv√°nnal besz√©lgetve azt mondtam neki: ha korm√°nyra ker√ľlt√∂k, az Isten mentsen meg benneteket att√≥l, hogy megint ellenz√©kbe kelljen mennem. Sajnos annyi rossz, kult√ļra ellenes d√∂nt√©st hozott ez a korm√°nyzat is, hogy eld√∂nt√∂ttem, soha t√∂bb√© egyetlen politikai p√°rtot sem vagyok hajland√≥ t√°mogatni. Ha alakul egy Mozart-, Verdi-, Rossini- vagy Donizetti-p√°rt, akkor mindegyikbe be fogok l√©pni, de m√°s k√∂z√©leti funkci√≥t nem v√°llalok. Elmegyek szavazni, de t√∂bb√© nem politiz√°lok. Ezent√ļl azt sem mondom meg, hogy melyik p√°rtra szavazok. Igyekszem a mag√°n√©let √∂r√∂meinek √©lni. Boldog vagyok, mert Bence unok√°m t√ľnem√©nyes sr√°c. Ami√≥ta elkezdett besz√©lni, be nem √°ll a sz√°ja. Bernadett l√°nyom sz√≠n√©sznŇĎ lett, j√≥l indult a p√°ly√°ja, nagy sikere volt a Nemzeti Sz√≠nh√°zban p√©ld√°ul a Bella c√≠mŇĪ Szomory-darabban.

 

Ma tal√°n a legn√©pszerŇĪbb opera√©nekes Magyarorsz√°gon, tavaly √∂r√∂k√∂s tagg√° v√°lasztott√°k, s elhelyezhette l√°bnyom√°t a pesti Broadway aszfaltj√°n...

 

Nagyon b√ľszke vagyok erre az elismer√©sre, k√ľl√∂n√∂sen az√©rt, mert a k√∂z√∂ns√©g d√∂nt r√≥la, √©s olyan mŇĪv√©szek -- p√©ld√°ul Luk√°cs Margit, Sinkovits Imre √©s Bessenyei Ferenc -- t√°rsas√°g√°ban kaptam meg, akiket √©n is halhatatlank√©nt tisztelek.

 

Azt viszont meglepve l√°ttam, hogy az eddigi √∂r√∂k√∂s tagok k√∂z√ľl Gregor J√≥zsef az egyetlen, akinek nincs m√©g Kossuth-d√≠ja...

 

B√°r soha egyetlen √ľl√©s√©re sem mentem el, √©veken √°t tagja voltam a Kossuth-d√≠j Bizotts√°gnak, amelynek k√∂ztudottan csak olyan mŇĪv√©sz lehetett tagja, akit kor√°bban m√°r kit√ľntettek a d√≠jjal. R√≥lam mindenki azt hitte, m√°r r√©gen megkaptam. Ami√≥ta nyugd√≠jba mentem a Szegedi Nemzeti Sz√≠nh√°zt√≥l, minden√ľtt vend√©gk√©nt l√©pek fel. √ćgy nem is volt olyan int√©zm√©ny, amelyik felterjeszthetett volna. √ćgy marad az √∂r√∂k√∂s tags√°g, az viszont k√©tszeresen is, hiszen a szegedi sz√≠nh√°z m√°r √©vekkel ezelŇĎtt √∂r√∂k√∂s tagj√°nak v√°lasztott.

 

Ha nyilatkozik valamirŇĎl, annak Szegeden k√ľl√∂n√∂sen nagy s√ļlya van, hiszen a v√°ros legn√©pszerŇĪbb ember√©nek v√©lem√©ny√©re sokat adnak...

 

Ezt nem mindig tapasztalom. Csup√°n egy vagyok a v√°ros polg√°rai k√∂z√ľl, aki abban a szerencs√©s helyzetben van, hogy idŇĎrŇĎl-idŇĎre megkeresi a sajt√≥, a r√°di√≥ √©s a telev√≠zi√≥, √©s megk√©rdezi a v√©lem√©ny√©t. Nemr√©giben elhat√°roztam, ezent√ļl igyekszem csak olyan dolgokr√≥l elmondani a n√©zeteimet, ami csak egy bizonyos k√∂rre tartozik.

 

J√≥ kapcsolata van m√°s mŇĪv√©szeti √°gak vezetŇĎ egy√©nis√©geivel is. December elej√©n p√©ld√°ul a Budapest Gal√©ri√°ban Kass J√°nos ki√°ll√≠t√°s√°nak megnyit√≥j√°n √©nekelt...

 

Sz√°momra mindig fontosak voltak ezek a bar√°tkoz√°sok. Amikor Szegedre ker√ľltem, m√©g divatban voltak az esti kocsmai besz√©lget√©sek. A H√°giban, a Kis-Hung√°ri√°ban, a B√ļz√°ban fantasztikus √©let folyt. Hal√°sz ElŇĎd professzornak a B√ļza volt a kedvenc helye, oda vitte a n√©met √©s angol vend√©geit is. A zen√©szt√°rsadalom t√∂rzshelye a B√°rka volt, f√©l√ļton a sz√≠nh√°z √©s a zenekari pr√≥baterem k√∂z√∂tt. √Ātj√°rtak oda a Radn√≥ti gimn√°zium tan√°rai is. √Čjszak√°ba ny√ļl√≥ nagyszerŇĪ besz√©lget√©sekre eml√©kszem. A konzervat√≥riumi tan√°rok standhelye a H√°gi s√∂r√∂zŇĎ volt. Kardos Palival, a zenet√∂rt√©n√©sz Nagy Pist√°val mindig tal√°lkozhatott ott az ember. Az esti besz√©lget√©sek alkalm√°val rengeteg inform√°ci√≥t be lehetett gyŇĪjteni. Mindenki mindenkivel j√≥ban volt. Mocs√°r Gabival vagy Vinkler Laci b√°csival √≥ri√°si √©lm√©ny volt egy-egy √©jszak√°t √°tbesz√©lni. Ha √∂sszetal√°lkoztunk az utc√°n, sokszor √≥r√°kig tart√≥ diskurzusokat folytattunk. Mostan√°ban csak az√©rt nem j√°rok olyan gyakran t√°rlatokra, mert rengeteg a munk√°m. Olykor megh√≠vnak a bar√°taim egy-egy ki√°ll√≠t√°s megnyit√≥j√°ra, de ott is ink√°bb √©nekelni szeretek, mert nem tudok a k√©pzŇĎmŇĪv√©szetrŇĎl besz√©lni. Viszont idŇĎnk√©nt mŇĪsort vezetek a Bart√≥k R√°di√≥ vas√°rnapi Muzsik√°l√≥ Reggel c√≠mŇĪ ad√°s√°ban. Az elsŇĎ h√°rom ad√°s nagyon j√≥l siker√ľlt. Sz√≠vesen is csin√°ltam, de arra a k√©t √≥r√°ra rengeteget kellett k√©sz√ľln√∂m. Nem besz√©lhet az ember h√ľlyes√©geket az orsz√°g f√ľle hallat√°ra.

 

- Az opera√©nekesek k√∂zt meglehetŇĎsen sok a szakbarb√°r, Gregor J√≥zsefet az√©rt is szereti a m√©dia, mert mindenhez hozz√° tud sz√≥lni, mindenrŇĎl van v√©lem√©nye...

 

- Habitus k√©rd√©se! Engem a zen√©n k√≠v√ľl m√©g csom√≥ minden √©rdekel. P√©ld√°ul a sz√°m√≠t√≥g√©pek is. MegŇĎr√ľln√©k, ha csak opera √©s sz√≠nh√°z l√©tezne! Mostan√°ban jutottam el oda, hogy a napi politik√°ra m√°r nem figyelek a kor√°bbihoz hasonl√≥ intenzit√°ssal. Politikus bar√°taimmal sem besz√©lget√ľnk r√≥la. Napilapok helyett is sz√≠vesebben olvasok foly√≥iratokat, verseket vagy √©pp J√≥kait √©s M√≥riczot. A politik√°val m√°r nem tudok azonosulni, mert megpr√≥b√°lok norm√°lisan, a form√°lis logika szab√°lyai szerint gondolkodni. A politik√°ban pedig ez a gondolkod√°sm√≥d √©letvesz√©lyes, aki √≠gy politiz√°l, az √ļgy j√°r, mint Gandhi. Az orsz√°g sorsa persze nagyon is foglalkoztat, szomor√ļan figyelem, hogyan morzsol√≥dik fel Magyarorsz√°gon az a k√∂z√©pr√©teg, ami a polg√°ri t√°rsadalmak meghat√°roz√≥ erej√©t jelenti. Nagy k√°r, hogy amikor v√©gre val√≥ban szabadok √©s f√ľggetlenek lett√ľnk, ahelyett, hogy az orsz√°g k√°ty√ļba ragadt szeker√©t k√∂z√∂s erŇĎvel kitoltuk volna, azonnal egym√°snak est√ľnk.

 

Most, hogy k√ľlf√∂ldi szerepl√©sei mellett egyre t√∂bbet √©nekel a Magyar √Āllami Operah√°zban, √©s idŇĎnk√©nt Szegeden is fell√©p, hogyan l√°tja a Szegedi Nemzeti Sz√≠nh√°zat? J√≥ √ļton halad?

 

Nem lenne etikus errŇĎl nyilatkoznom. Ha megh√≠vnak √©nekelni, √©s r√°√©rek, akkor mindig j√∂v√∂k. Egy sz√≠nh√°z √∂t√©ves koncepci√≥j√°t egy k√∂d√∂s novemberi d√©lut√°non egyetlen ember meg tudja csin√°lni, de egy sz√≠nh√°zat keddrŇĎl szerd√°ra mŇĪk√∂dtetni m√°r sokkal nehezebb. Csod√°lkozom, hogy egyre kevesebb az operaelŇĎad√°s Szegeden. Sajnos gyenge elŇĎad√°sra is akad sz√©p sz√°mmal p√©lda. Amikor annak idej√©n kineveztek szegedi operaigazgat√≥nak, √©nekescentrikus, tradicion√°lis operaj√°tsz√°st csin√°ltam. Nem akartam kicsavart rendezŇĎi sz√≠nh√°zat. √ögy gondolom, aki bej√∂n az oper√°ba, az elsŇĎsorban vok√°lis √©lm√©nyre v√°gyik. Hiszen mi √ļjdons√°got tud adni egy operarajong√≥nak a Tosca, ha csak azt nem, hogy Tosca, Cavaradossi vagy Scarpia szerep√©t est√©rŇĎl est√©re m√°s j√≥ √©nekes sz√≥laltatja meg. M√°sik rendez√©sben sem a darab eleje, sem a befejez√©se nem fog megv√°ltozni. Operaigazgat√≥ koromban t√∂bben szidtak, mert k√©t h√≥nap alatt nyolcszor n√©zt√©k meg a Tosc√°t. Valamelyik szerepben ugyanis mindig √ļj √©nekest lehetett l√°tni. Megfordult itt B. Nagy J√°nos, S√≥lyom Nagy S√°ndor, Misura Zsuzsa, Szilfai M√°rta, √©s sorolhatn√°m tov√°bb a neveket. Nem volt k√©t egyforma elŇĎad√°s, ettŇĎl azt√°n mindig teli volt a sz√≠nh√°z. Egyes kritikusok persze azut√°n konzervat√≠vnak minŇĎs√≠tett√©k ezt az operaj√°tsz√°st...

Falstaff szerepében Szegeden

 

¬≠Legut√≥bb Kovalik Bal√°zs konzervat√≠vnak √©pp nem nevezhetŇĎ rendez√©s√©ben, A var√°zsfuvol√°ban l√°thatta a szegedi k√∂z√∂ns√©g...

 

√ögy j√∂ttem haza m√°r az elsŇĎ sz√≠npadi pr√≥b√°r√≥l, hogy v√©gre megtudtam, mi√©rt rossz A var√°zsfuvola.

 

­Miért?

 

Mert egy elj√°tszhatatlan darab. Mi√≥ta a p√°ly√°n vagyok, ezt gondolom r√≥la. V√©gre tal√°lkoztam egy kiv√°l√≥ rendezŇĎvel, akinek ugyanez a v√©lem√©nye! Sarastro szerepe egy hazugs√°g. Sarastro rossz ember, a hum√°num nev√©ben hazudja v√©gig a darabot. Nem az√©rt tartja fogva Pamin√°t, mert magasztos elvei vannak, hanem egyszerŇĪen az√©rt, mert szerelmes bel√©. El kell olvasni a n√©met eredetit, abb√≥l ez vil√°gosan kider√ľl! Egy√©bk√©nt is rossz a darab, teli van dramaturgiai buktat√≥kkal. T√∂bb mint harminc √©ve √©nekelem Sarastro szerep√©t, Kovalik Bal√°zs szegedi rendez√©se volt az elsŇĎ, amiben sz√≠vesen j√°tszom. Ez a darab annak k√∂sz√∂nheti apote√≥zis√°t, hogy a k√©t vil√°gh√°bor√ļ k√∂z√∂tti nagy karmesternemzed√©k -- Bruno Walter, Wilhelm Furtw√§ngler, Otto Klemperer √©s Karl B√∂hm -- piedeszt√°lra emelte, s azt mondta: l√°ssatok csod√°t, itt A var√°zsfuvola. Szerintem mind a n√©gyen az√©rt csin√°ltak belŇĎle csod√°t, mert gy√∂ny√∂rŇĪ zene, de a darabot egyik√ľk sem √©rtette.

 

A k√∂vetkezŇĎ h√≥napokban milyen feladatokra k√©sz√ľl?

 

Tulajdonk√©ppen 2001-ig nagyj√°b√≥l tudom, hogy mit csin√°lok. Szinet√°r Mikl√≥s, az Operah√°z igazgat√≥ja t√∂bb √©vre elŇĎre bet√°bl√°zott, azaz minden √©vadra elŇĎvett nekem egy darabot. A k√∂vetkezŇĎre kettŇĎt is, mert a Boris Godunov Varlamj√°t √©s Rossini HamupipŇĎk√©j√©ben Don Magnifico szerep√©t is √©nekelem. Az azt k√∂vetŇĎ √©vadban a Pom√°d√© kir√°ly √ļj ruh√°ja, majd ut√°na a Sz√∂ktet√©s a szer√°jb√≥l k√∂vetkezik. Id√©n m√°rciusban Houstonba utazunk a feles√©gemmel, ott √©letemben elŇĎsz√∂r Richard Strauss Arabell√°j√°ban Waldner szerep√©t √©nekelem, √©s vele p√°rhuzamosan ugyanott a Figaro h√°zass√°ga Bartol√≥j√°t alak√≠tom. Ny√°ron rengeteg koncertem lesz idehaza, √©s a szegedi szabadt√©rin a tervek szerint Marci b√°csit j√°tszom a H√°ry J√°nos elŇĎad√°sain. Okt√≥berben utazunk vissza az Egyes√ľlt √Āllamokba, ahol a portlandi oper√°ban ism√©t Don Pasqual√©t √©nekelem.

 

Mostanában hogy érzi magát Szegeden?

 

Annak ellen√©re, hogy n√©h√°ny √©ve a v√°ros egyes vezetŇĎi rendesen elb√°ntak velem, itt van az igazi otthonom. Ha azt mondom, hazamegyek, az mindig Szegedet jelenti.

 

Holl√≥si Zsolt  (Tiszat√°j, 1998. febru√°r)

                                         *

Requiem Gregor Józsefért
 
(1940. augusztus 8. - 2006. október 27.)


‚ÄěRequiem aeternam dona eis Domine" ‚Äď √©nekli a j√≥l ismert, √∂sszet√©veszthetetlen basszus a r√©gi kal√≥zfelv√©telrŇĎl. A sz√°m√≠t√≥g√©pem zenet√°r√°ban tal√°ltam r√°. Verdi: Requiem, 1975., Szeged. Vez√©nyel: Vaszy Viktor. Sz√≥list√°k: Karik√≥, Lengyel, Gregor √©s R√©ti. Ez szerepel a c√≠mk√©n. √Ārad a muzsika a fejhallgat√≥b√≥l, a szerkesztŇĎs√©gi hangyabolyban pr√≥b√°ln√©k a seg√≠ts√©g√©vel arra koncentr√°lni, amirŇĎl csendes mag√°nyban is neh√©z lenne √≠rni.

‚ÄěRequiem aeternam dona eis Domine" Csak a k√∂nnyek j√∂nnek. Cs√ľt√∂rt√∂k√∂n d√©lben l√°ttam utolj√°ra. Marika, a feles√©ge mondta, menjek, l√°togassam meg, biztosan √∂r√ľlne, tal√°n v√°ltani tudok vele n√©h√°ny sz√≥t. Az ismerŇĎs szob√°ban, ahol oly sokszor nagyokat besz√©lgett√ľnk, a beteg√°ggyal szemben az a modern Krisztus-festm√©ny a kereszttel, amit annyira szeretett. Minden erej√©t √∂sszeszedve √ľdv√∂z√∂lt, √©s mielŇĎtt b√°rmit mondhattam volna, zavarba ejtŇĎ elŇĎz√©kenys√©g√©vel k√©rdezte: hogy vagytok? A k√©zfog√°s m√°s lett, mint az √ľdv√∂zlet gesztusa. Percekig tart√≥ biztat√°s, t√∂bb minden sz√≥n√°l.

‚ÄěRequiem aeternam dona eis Domine" Mert mit is lehetne mondani. Marika mutatja a magas kit√ľntet√©st. Vas√°rnap Bernadettel vett√©k √°t a Parlamentben. Mennyire szeretett volna ŇĎ is ott lenni. Akar mondani valamit, h√°romszor is pr√≥b√°lkozik, de m√°r nem megy. K√©rdem, vannak-e f√°jdalmai. Csak jelezni tud: m√°r semmi. Lecsukja a szem√©t. A gyilkos k√≥r nem volt vele k√≠m√©letes. Marika s√≠r. Nem seg√≠t m√°r a legjobb orvos, a leggondosabb √°pol√°s, a vitamininjekci√≥k, a term√©szetgy√≥gy√°sz csodaszere sem. Fel√©bred, a kez√©t ny√ļjtja, sz√≥tlanul elb√ļcs√ļzunk.
‚ÄěRequiem aeternam dona eis Domine"

Mindenszentek √ľnnep√©re k√©sz√ľlve egy korszakos √©nekest, egy nagy humanist√°t, egy √∂nzetlen koll√©g√°t, egy figyelmes, empatikus bar√°tot, igazi filantr√≥pot, a humort, a szerelmet, az √©letet szeretŇĎ mŇĪv√©szt, egy fenegyerekbŇĎl lett b√∂lcset vesz√≠tett√ľnk el.

Ňźrizz√ľk meg mind√∂r√∂kk√© az eml√©kezet√ľnkben.

‚ÄěRequiem aeternam dona eis Domine" 



Gregor József videófelvételei a YouTube-on


Hirdetés



Ajánló

draw
mouchkilaaaa
hollosizsolt.hu/vv.php
:: Hollósi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu