Ön a(z) 2162589. látogatónk,  és 393. a mai napon
   Rovataink: Zene >> Schiff András >>
  Kezdőlap   
  Kereső   
  KAPCSOLAT   
   Képzőművészet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   Színház
   Opera
   Tánc
   Jó helyek...
   In memoriam...
   A kötetről
   Építészet
   Kritikák
   Szecsődi Ferenc
   Rév Lívia
   Schiff András
   Starker János
   Somfai László
   Meszlényi László
   Kocsis Zoltán
   Kerek Ferenc
   Velenczei Tamás






(1929-2019)




(1933-2019)


(1899-1996)




(1935-2013)


(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


(1911-2011)

  Instagram

Schiff András 2003 őszén Szegeden

„Nem hiszek a zene felhígításában”


Több mint egymillió forintot köszönhet a Szegedi Zsinagógáért Alapítvány Schiff Andrásnak, aki óriási sikerű jótékonysági koncertet adott az épület rekonstrukciója javára. A korunk egyik legkiválóbb zongoristájának tartott művész megelégelve a hazai gáncsoskodásokat, a hetvenes évek végén hagyta el az országot. Igazi világpolgár, Firenzében él japán hegedűművész feleségével. A legrangosabb koncerttermek rendszeres vendége, a legnevesebb zenekarok is megtiszteltetésnek tartják, ha fellépést vállal velük.


DÉLMAGYARORSZÁG / 2003. szeptember 27. Hollósi Zsolt


 - Kik azok a fiatalkori nagy zongorista példaképei, akik máig megmaradtak ideálnak?


- Fischer Annie mindig nagy ideálom volt és maradt is. Szvjatoszlav Richtert is sokáig példaképemnek tartottam, de kevésbé maradt az. A nagy öreg mestereket is sorolhatnám. Óriási élmény volt, hogy Arthur Rubinsteint kétszer is hallhattam élőben. A legfontosabb azonban Fischer Annie jelenléte volt. Sokat jelentett számomra, hogy közeli barátságba kerülhettem vele. Úgy éreztem, hasonló módon közelítünk a zenéhez.



 - Mielőtt külföldre ment, évekig oktatott a Zeneakadémián. Ma is vannak tanítványai?

 - Már nem tanítok rendszeresen, nincs rá lehetőségem a rengeteg utazás miatt. És rájöttem: önmagamat is sokat kell még tanítanom. Néha tartok egy-egy mesterkurzust, ami ugyan nem ideális, de több a semminél. Sokan megkeresnek, hogy hallgassam meg őket, és viszonylag ritkán mondok nemet. Érdekel, hogy mit csinálnak a fiatalok. Ha eljön az ideje, szeretném könyvben összefoglalni a zongoratanítással kapcsolatos gondolataimat.

- Ritkán játszik kortárs zenét. Mi az oka?

- Várom, hogy felbukkanjon a mai Bach, a mai Mozart vagy a mai Beethoven. Nem játszom olyan műveket, amelyek előadásához rá kell ülnöm a klaviatúrára vagy szögeket kell bevernem a zongorába. Öncélú zeneszerzői ötletek miatt nem vagyok hajlandó feláldozni a hangszeremet. Ennek ellenére érdekel a kortárs zene, mert a komponistákat tartom a legfontosabb zeneművészeknek. Például Kurtág Györgyöt nagyon tisztelem, mindig élmény, amikor saját zongoradarabjait játssza.


 - Mennyire kíséri figyelemmel a hazai zenei életet?

- Bár nem élek Magyarországon és nem is fogok, mindig szívügyem marad a magyar kultúra. Firenzéből is szinte naprakészen követem a hazai történéseket, és amennyire erőmből és időmből telik, részt is szeretnék venni a magyar zenei életben.


        


- A muzsikusok többsége nem politizál, talán ezért is volt nagy nemzetközi visszhangja, amikor Jörg Haider kormányzati pozícióba kerülése idején ön a rasszizmus elleni tiltakozásul lemondta bécsi és salzburgi koncertjeit.

- Nem kívánom másoknak előírni, hogyan gondolkodjanak és cselekedjenek, de lelkiismereti kérdésnek éreztem ezt a lépést. Én nem vagyok apolitikus, számomra roppant fontos, hogy nyitott szemmel és füllel, gondolkodva közlekedjek a világban. A zene és a kultúra sohasem volt független a mindennapoktól és a politikától. Haydn úgy működött, ahogy Esterházy herceg, a „munkáltatója” előírta vagy engedte. A mai művészek sem lehetnek teljesen függetlenek a mostani döntéshozóktól vagy mecénásoktól. Nem tehetünk úgy, mintha ez a probléma nem létezne. Számomra az sem mindegy, hogy kinek zenélek. Senki sincs kitiltva a koncertjeimről, de vannak elveim, amelyekhez ragaszkodom és amelyekért kész vagyok kiállni.

 

- Miközben a komolyzenét játszó muzsikusok nagy része egyre profitorientáltabb, óriási dolog, hogy ön eljött Szegedre jótékonysági koncertet adni a zsinagóga javára.

- Mélységesen elítélem azt az üzleti szellemet, amely a komolyzenében is egyre inkább megjelenik. Nem látom be, mi szükség van rá. Pontosan tudom ugyanis, hogy ez hová vezet. Nem állok be a jajveszékelők táborába, hogy micsoda krízisben van a komolyzene, mert a pályafutásom nem ezt bizonyítja. Sehol semmilyen kompromisszumot nem kötök, a legigényesebb műsort is bárhol eljátszhatom telt házak előtt. Nem szabad, hogy a művész a hallgatót vagy a nézőt hülyének nézze. A televíziók például arra szoktak hivatkozni: közvélemény-kutatást végeztek, amelyből kiderült, mi érdekli a nézőket. Én is a közönséghez tartozom, de engem még soha, senki nem kérdezett meg, hogy mit szeretnék látni. Biztosan nem mondtam volna, hogy ne legyenek jó színházi közvetítések, koncertek, művészfilmek, értelmes közéleti vitaműsorok. Sajnos az a tendencia az egész világon, hogy a média mindent levezet a legkisebb közös nevezőre. Márpedig azt a legműveletlenebb, legunintelligensebb nézők képviselik, akik mindenhol szép számmal akadnak. Nem látom be, hogy miért nekik kell a mértéket szolgáltatniuk. A mérték legyen inkább egy nagyon magas szint, amelyhez szabad út vezet. Akik ma még nem tartanak ott, hogy mondjuk Beethoven kései vonósnégyeseit értsék, meg kell adni az esélyt, hogy eljussanak erre a szintre. Hiszek abban, hogy  minden érzékeny, finom lelkű ember zenei előképzettség nélkül is megérzi, ha valamilyen kivételes minőséggel találkozik.

- Azt mondhatják, azért kellenek populárisabb koncertek is, hogy megnyerjék velük a komolyzene iránt kevésbé érdeklődő hallgatókat. Egyetért ezzel?


- Nagyon nem hiszek a komolyzene felhígításában, abban, hogy a siker érdekében a magas művészetet a legalpáribb, legolcsóbb utcai irányzatokkal kellene keresztezni. Szomorúan látom, sok kiváló művész is olcsó portékát kezd árulni azzal a jelszóval, hogy így tömegeket tud elhozni a koncertjeire. Ezzel azonban elveszíti a számszerűleg talán kisebb, de minőségileg annál fontosabb értő közönség tiszteletét. Én sem tudok valakit tisztelni azután, ha olyan koncerteket csinál, mint a három tenor. Az ilyen showműsoroknak számomra semmi művészi értéke nincs, pedig Domingo óriási művész. És épp elég pénze van akkor is, ha csak Otellót énekel csodálatosan az operaházakban. Nincs szüksége még tízszer annyi pénzre. Azok a művészek, akik nem tudják, mi az elég, nem képesek ellenállni a pénz kísértésének, kárt okoznak a zenének.


 

 


Közönségtalálkozó a zeneművészetin


A zsinagógai koncert után az SZTE Zeneművészeti Főiskolai Karának vendége volt a világhírű zongoraművész, Schiff András.
Sokan kíváncsiak voltak a Schiff Andrással rendezett közönségtalálkozóra. Zongorázni tanuló diákok közül többen beismerték: óráról lógtak el, hogy a konzervatórium nagytermében meghallgathassák a világhírű művészt, akit közös emlékeket is felidézve házigazdaként egykori zeneakadémiai évfolyamtársa, Kerek Ferenc kari főigazgató köszöntött. Schiff András úgy fogalmazott: a magyar zenei képzésről, iskolarendszerről mindig elismeréssel szól. A rendszeres és ingyenes zeneoktatásnak köszönhetően sok magyar muzsikus érvényesül a világban. Angliában kevés a zseniális hangszeres művész, viszont általában sokkal kulturáltabbak a zenével foglalkozók, mint az alaposabb szakmai képzésben részesülő magyar vagy orosz muzsikusok. Aki zenei pályát választ, ne csak a hangszerével, hanem az irodalommal, a filozófiával is foglalkozzon, és a nyelvtanulást se hanyagolja el – bíztatta a muzsikusnövendékeket a zongorista, aki azt is elárulta, mostanában latinul tanul.


Kiss Ernő nyugdíjas zenetanár arra emlékezett, amikor a 14 éves Schiff Andrást hallotta Haydn-triót játszani ugyanebben a teremben. Schiff elmesélte, hogy feleségével, aki sikeres hegedűművész, hat esztendeje Firenzében élnek. Előtte éveket töltöttek Ausztriában, Angliában és az Egyesült Államokban is, de Itáliában leltek igazi otthonra. Reggelente, amikor gyakorol, a zongora előtti hatalmas ablakból a firenzei dóm távoli tornyára nyílik pazar kilátás. Az új feladatokra való felkészüléskor a reneszánsz város által nyújtott inspiráció különösen fontos számára. Szóba került a kortárs zenével kialakult ambivalens viszonya, a művészi pályához elengedhetetlen fegyelmezett életmód, valamint az is, hogy mostanában a 32 Beethoven-szonáta lemezfelvételére készül. Valamennyit élőben, koncerteken rögzítik, mert sokkal spontánabban, természetesebben hatnak ezek a felvételek, mint a stúdiókban készülők. A szegedi koncertjét is megzavaró mobilcsörgésre utalva Schiff András elmesélte, hogy amikor a híres amszterdami Concertgebouw-ban készített élő lemezfelvételt, egy hölgynek hosszan csörgött a telefonja. Miután felvette, hangosan beszélni kezdett, majd felháborodott, amikor ezt a rendezők kifogásolták.
Az ötvenedik születésnapját decemberben ünneplő zongorista búcsúzóul eljátszott egy Bach-szvitet, és megköszönte a meleg szegedi fogadtatást. Mint mondta, örül, ha koncertjével hozzájárulhatott a gyönyörű zsinagóga rekonstrukciójához.

Hirdetés



Ajánló


Zalán Tibor
Kulka János
Velenczei Tamás
Juronics Tamás
László Zsolt
Kerek Ferenc
Bernáth Árpád
Alföldi Róbert
Pataki Ferenc
Szathmáry Gyöngyi
Szecsődi Ferenc
Szörényi László
Zsótér Sándor
Marton Éva
Schiff András
Nádas Péter
Fried István
Frank József
Lengyel András
Somfai László
Temesi Mária
Fritz Mihály
Sejben Lajos
Szonda Éva
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu