Ön a(z) 794988. látogatónk,  és 2040. a mai napon
   Rovataink: Zene >> Rév Lívia >>
  Kezdőlap   
  Kereső   
  KAPCSOLAT   
   Képzőművészet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   Színház
   Opera
   Tánc
   Jó helyek...
   In memoriam...
   A kötetről
   Építészet
   Kritikák
   Szecsődi Ferenc
   Rév Lívia
   Schiff András
   Starker János
   Somfai László
   Meszlényi László
   Kocsis Zoltán
   Kerek Ferenc





(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


(1911-2011)

  Instagram

De Gaulle elnök is Rév Lívia tisztelője volt

 


2004-10-16 
Katartikus élmény volt Rév Lívia jótékonysági koncertje az egyetem aulájában. A Párizsban élő 87 esztendős zongoraművész úgy játszott Mozartot, Chopint és Debussyt, ahogyan lemezről is csak kevesektől hallani. Egykor a legendás Arthur Rubinstein is elragadtatással írta róla: "Íme egy zongorista, aki igazi tehetséggel rendelkezik, és mindazzal, ami ezzel jár: ritmika, stílus, hangszín, érzelmek és tökéletes technika." A lélekben örökifjú Rév Líviát arra kértük: meséljen szegedi emlékeiről, kalandos életéről és pályájáról.

 

 

 

A háború és az ostrom megviselt bennünket, Pesten sokan éhen haltak 1945 elején, mert se élelem, se víz, se fűtés nem volt. Márciusban romeltakarításra kellett jelentkeznem, de amikor kiderült: már megvan a létszám, úgy döntöttem, elutazom szegedi barátaimhoz. Sikerült feljutnom a Nyugatiból reggel induló zsúfolt vonatra, de este 8-ig csak Szolnokig jutottunk, ahonnan másnap gyalog kellett továbbindulnom. Szegeden felvettek konzervatóriumi tanárnak, de nem voltak növendékek, ezért még az egyik ismerős fiatalasszony is beiratkozott a kedvemért. A barátaim kiutaltattak nekem egy csodálatos, vadonatúj Steinway zongorát, amit még a német katonatisztek hozattak maguknak Hamburgból Szegedre. Néhány hónap alatt felerősödtem, és amikor meghallottam, hogy kedves barátaim, a csellista Starker János és a zongorista Sebők Gyuri már Romániában koncerteznek, papírok nélkül én is utánuk mentem. Egy olyan román katonai vonatban csempésztek át a határon, ami a fel nem használt bombákat szállította haza. Először Aradon és Temesváron, majd Kolozsváron adtam koncerteket, ott kaptam felkérést egy bukaresti zenekari hangversenyre. Bukarestben minden héten adtam koncertet - ott tapasztaltam meg először, milyen népszerűnek lenni. Az egyik fellépés után megkeresett egy zeneértő amerikai. Azt mondta: New Yorkban van a helyem, ott biztosan karriert csinálnék. A saját hazámba sem tudtam visszajutni, Amerika olyan elérhetetlennek tűnt, mintha most azt mondanák: holnap reggel 7-re legyek a Holdon. 1946 augusztusában belevarrtam a nagykabátomba az összes dollárt, amit a koncertjeimmel kerestem, és egy embercsempész segítségével, aki éveket ült bérgyilkosságért, átszöktem a határon.

 

Budapesten hónapokig hiába álltam sorba útlevélért. Egyik nap találkoztam Sebők Gyurival, aki már messziről egy papírt lobogtatott. Megyek Párizsba! - újságolta boldogan. Elmondta, hogy feliratkozott egy nemzetközi zenei versenyre, úgy sikerült vízumot kapnia. Én is rögtön jelentkeztem. Azt terveztem, ha kijutok, meg sem állok Amerikáig. Amikor 1946 novemberében leszálltam a vonatról a párizsi pályaudvaron, rögtön eldöntöttem: maradok. Sohasem bántam meg! A versenyre rossz passzban érkeztem, ki is estem, viszont az ötödik helyezést megszerző egyetlen francia díjazott annyira megkedvelt, hogy amikor bemutatkozó koncertekre hívták, engem is magával vitt. Ennek a gesztusnak sokat köszönhettem, mert sorra kaptam a meghívásokat. Néhány hónap elteltével már a párizsi elit hordozott a tenyerén. Összebarátkoztam a legnevesebb filmrendezőkkel, színészekkel, karmesterekkel, szenátorokkal. Egyszer Chopin első balladáját játszottam, amikor megállt egy férfi a zongora túlsó végén. Úgy éreztem, ő az, akire mindig vártam. Ő lett a férjem. Diplomataként dolgozott, végigcsinálta De Gaulle-lal a béketárgyalásokat, később a francia külügyminisztérium főtitkára volt. De Gaulle - aki olyan magas volt, hogy négyrét kellett hajtania magát, hogy kezet csókolhasson - engem is megkedvelt.

Az angol impresszárióm 1948 márciusában rendezett számomra egy bemutatkozó koncertet a londoni Wigmore Hallban, ahol akkora sikerem volt, hogy hét különböző zenekartól kaptam koncertmeghívást. A következő években már olyan sokat játszottam Angliában, hogy a munkaügyi miniszter évi 24 koncertben korlátozta a fellépéseim számát. Magyarországról a legtöbb emigráns muzsikus Párizson ment keresztül, tőlük tanultam meg töltött paprikát és paprikás csirkét főzni. Csak ezt a két ételt tudom elkészíteni. Ezeket is csak azért, mert nagyon megszerette a férjem, aki harminc éven át a legnagyobb francia gasztronómiai klub elnöke volt.

Több mint harminc hanglemezt készítettem, felvettem többek között Debussy és Chopin összes zongoradarabját. Két évvel ezelőtt angol zenekritikusok minden létező nocturne-felvételt meghallgattak - anélkül, hogy tudták volna, ki játszik. Rubinsteintől Horowitzig a nagy Chopin-játékosok felvételei előtt az én lemezemet választották a legjobbnak. Rengeteg mesterkurzust tartottam Európától Amerikán át Japánig, de sehol sem találkoztam annyi tehetséggel, mint Magyarországon. Egy zongoristánál az alapelvek a legfontosabbak - sokszor elfelejtik megtanítani: van súlyos és súlytalan taktusrész. Nekünk könnyű megérteni ezt, mert a magyar nyelvben minden szónak az első szótagja a hangsúlyos. Az interpretáció nagy része megoldódik, ha jók a hangsúlyok. Egyszer megkérdezték Karajant, aki akkoriban fedezte fel Anne-Sophie Muttert, honnan tudja, ki az igazi tehetség. Karajan azt felelte: már abból látja, ahogyan az illető a hangszeréhez nyúl. Én is így vagyok ezzel: egészen kicsi gyerekeknél is már abból meg tudom ítélni, tehetségesek-e, hogy hogyan ülnek a zongorához.

Hirdetés



Ajánló

Juronics Tamás
László Zsolt
Heller Ágnes
Kerek Ferenc
Bernáth Árpád
Alföldi Róbert
Pataki Ferenc
Szathmáry Gyöngyi
Szecsődi Ferenc
Szörényi László
Zsótér Sándor
Marton Éva
Schiff András
Nádas Péter
Fried István
Frank József
Lengyel András
Somfai László
Temesi Mária
Fritz Mihály
Sejben Lajos
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu