Ă–n a(z) 298913. látogatĂłnk,  Ă©s 33. a mai napon
   Rovataink: SzĂ­nház >> Papp JanĂł >>
  KezdĹ‘lap   
  KeresĹ‘   
  Kapcsolat   
   KĂ©pzĹ‘művĂ©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   SzĂ­nház
   Opera
   Tánc
   JĂł helyek...
   In memoriam...
   A kötetrĹ‘l
   Ă‰pĂ­tĂ©szet
   Horváth PĂ©ter
   Alföldi RĂłbert
   Hernádi Judit
   Király Levente
   Fekete Gizi
   Kulka János
   Varga Mátyás
   Papp JanĂł
   Alföldi CsárdáskirálynĹ‘je
   Eszenyi EnikĹ‘
   SzĂ©khelyi JĂłzsef
   Halász Judit
   Kaszás Attila
   Herceg Zsolt
   MĂĽller JĂşlia
   Király Lear királya
   Az ember tragĂ©diája
   Haumann PĂ©ter
   Csákányi Eszter

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab

Jelmezek, dívák, álmok
Papp Janó operababái a szegedi Százszorszép Gyermekházban


A nagy francia regényíró, Gustave Flaubert azt mondja: „Jól öltözött csak akkor lehet valaki, ha egyéniségének megfelelően öltözik.” Papp Janó operababái mind nagyon jól öltözöttek: nemcsak egyéniségük, karakterük, hanem rejtélyes módon sorsuk, élettörténetük is megfogalmazódik jelmezeikben.
Papp JanĂł tĂ­zĂ©ves korában kezdett játszani az anyagokkal, amikor megtalálta nĹ‘vĂ©re kaucsukbabáit. Kalapot Ă©s mindenfĂ©le gyönyörű ruhát kĂ©szĂ­tett számukra. KĂ©sĹ‘bb papĂ­rhengereket kapott a mĂ©teráru boltokbĂłl, ezeket feldarabolta, drĂłtot hĂşzott belĂ©jĂĽk, Ă©s selyemmel vonta be Ĺ‘ket. Szabálytalan tehetsĂ©g volt, kĂĽlönös csodagyerek, akinek a grafika szegedi nagyasszonya, Kopasz Márta már tizenhárom Ă©ves korában kiállĂ­tást rendezett. Már akkor saját tervezĂ©sű ruháit viseltĂ©k kedvenc babái. A magyar jelmeztervezĹ‘k doyenje, Márk Tivadar is felfigyelt rá, amikor a nyolcvanas Ă©vek vĂ©gĂ©n Ruszt JĂłzseffel közösen csinálta a Szegedi SzabadtĂ©ri JátĂ©kokon a Don Carlost. 

Papp Janó operababáiból Sopronban rendezték az első országos visszhangot kiváltó kiállítást. Kepes András portréfilmet is készített róla. Egy hónap múlva, 19 évesen már a budapesti Katona József Színház jelmeztervezője volt. A rendszerváltás éveiben szinte berobbant a hazai színházi életbe. Nem azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a hagyományos utat járva először diplomát szerezzen – idehaza akkor ahhoz díszlettervezést is kellett volna tanulnia, az viszont nem érdekelte. Inkább a legnagyobb mesterektől – Márk Tivadartól, Szakács Györgyitől és Schäffer Judittól –, valamint a legjobb szakkönyvekből tanulta meg a szakmát. Akadt olyan időszak, amikor a vidéki teátrumok mellett tizenegy budapesti színházban ment olyan darab, amelynek ő tervezte a jelmezeit. Sokat dolgozott külföldön is: Milánóban, Münchenben, New Yorkban, valamint a határon túli magyar színházakban, Marosvásárhelyen és Nyitrán is sikert aratott. Ma is büszke a velencei filmforgatásra, amikor a járókelők megálltak a Szent Márk téren, és megtapsolták extravagáns jelmezeit.

Nyolc Ă©vvel ezelĹ‘tt Szikora János hĂ­vta Ăşjra Szegedre, amikor a Koldusoperát rendezte. AzĂłta vagy ötven produkciĂł szĂĽletett meg az Ĺ‘ jelmezeivel. NehĂ©z lenne mindet felsorolni, de pĂ©ldául a HĂłkirálynĹ‘ hidegen csillogĂł, meseszerű ruhájára, a Don Giovanni káprázatos, fantáziadĂşs jelmezeire, a WarrennĂ© mestersĂ©ge szereplĹ‘inek visszafogottságuk ellenĂ©re is jellemzĹ‘ erejű kosztĂĽmjeire, a SĂłgornĹ‘k harsány szĂ­norgiájára, vagy Ă©pp a friss produkciĂł, a Szindbád jelmezeinek extrĂ©m forma- Ă©s szĂ­nvilágára sokan emlĂ©keznek. 
Nekem az egyik kedvenc munkája a Gregor József rendezésében színre vitt Don Carlos volt. Akadt ebben egy jellemző momentum: II. Fülöp udvari festőjének, a Krétáról spanyolhonba vándorolt El Grecónak van egy kultúrtörténeti szempontból is nevezetes festménye, amely a bíborruhás, fekete keretes okulárét viselő, székben ülő toledói főinkvizítort, Fernando Nino de Guevarát ábrázolja. Papp Janót megihlette ez a kép, és szakított a Don Carlos-előadások többségének gyakorlatával: nem szürke-feketébe öltöztette a szegedi produkció főinkvizítorát, hanem bíborba. Nem szolgaian másolta le El Grecót, mégis a Főinkvizítort alakító, és a képre külsőre is hasonlatos Altorjay Tamás szinte életre keltette a nevezetes festményt. Azzal, hogy Papp Janó jelmezei konkrét személyeket is megidéztek, hitelesebb lett a produkció. Apróságnak tűnhet, de higgyék el, ilyen nüanszokból születik a jó színház.
Ha vĂ©gigtekintĂĽnk ezeken az operababákon, láthatjuk: Papp JanĂł a nĂĽanszok mestere. Jelmezei megálmodásakor fontosak számára olyan „elavult” Ă©rtĂ©kek, mint a hitelessĂ©g, a pontosság, a viselettörtĂ©neti hűsĂ©g. Egyre ritkábban adatik meg számára, hogy a szĂ­npadra kerĂĽlĹ‘ kosztĂĽmök esetĂ©ben is olyan igĂ©nyessĂ©ggel valĂłsĂ­thassa meg álmait, ahogyan szeretnĂ©. EzĂ©rt gyerekkori játĂ©kait továbbfejlesztve, kicsit ezekben a babákban Ă©li ki alkotĂłi vágyait. Az Ecserin Ă©vek alatt szedte össze 100-150 Ă©ves szövetekbĹ‘l, csipkĂ©kbĹ‘l, tollakbĂłl Ă©s egyĂ©b dĂ­szĂ­tĹ‘ anyagokbĂłl állĂł aranytartalĂ©kát, amit fĂ©ltve Ĺ‘riz a szĂĽlĹ‘i ház szekrĂ©nyeiben. Ezeket felhasználva öltöztette fel operababáit. JanĂł naprakĂ©szen követi a szakirodalmat, rengeteg angol Ă©s orosz nyelvű viselet- Ă©s divattörtĂ©neti monográfia, seregnyi kĂ©pzĹ‘művĂ©szeti album sorakozik a könyvespolcain. 

Ezen a kis kamaratárlaton 12 operahĹ‘snĹ‘t láthatunk. Vajda JĂşlia művĂ©sznĹ‘ az Ékszeráriával Manon Lescaut-t már hangban is megidĂ©zte. Puccini tragikus sorsĂş nĹ‘alakját Marie Antoinette-re emlĂ©keztetĹ‘, pompás, arany hĂ­mzĂ©ses kĂ©sĹ‘ rokokĂł viseletben láthatjuk, pávaszemes fejdĂ­sszel. GĂ©ronte palotájának elĹ‘kelĹ‘ szalonjábĂłl lĂ©p Ă­gy elĹ‘ a II. felvonásbĂłl, szinte megszĂłlal: 
„Nincs ékszer ennél gyönyörűbb, / Szebb selyem, puhább bársony... engem mégis / Fojtogat a fény, én a hűvös pompa közt úgy fázom!”
Puccini nĂ©pszerű hĹ‘snĹ‘i közĂĽl a BohĂ©mĂ©let Musette-jĂ©t a tervezĹ‘ eleven pirosba öltöztette, a korabeli karikatĂşrák stĂ­lusában mintha Ă©pp rafináltan lecsĂşszna rĂłla a ruha, szinte halljuk kacĂ©r nevetĂ©sĂ©t is. 
 
A felirat elolvasása nélkül is mindenki rögtön felismeri Cso-cso-szánt – itt már a II. felvonás kicsit koraérett asszonya, aki a hagyományos japán viseletet igyekszik ötvözni a csodált nyugati világ korabeli divatjával. És ha Puccini, akkor nem hiányozhat a sorból a tigrisasszony, a Napoleon-korabeli Róma ünnepelt énekesnője, Floria Tosca sem. Papp Janó Toscája mintha most érkezett volna meg a Sant' Andrea della Valle templomba, és féltékenyen szólongatná kedvesét: Mario! Mario! Mario!
Lammermoori Luciára sem nehéz ráismernünk: csipkés, míves, gazdagon ékszerezett esküvői ruháján sajátos, stilizált mintázatával egy kendő idézi Skóciát.


Stuart Mária korának egyik legszebb asszonyaként, egy rémült, sebezhető asszonyként rebben elénk. Hatalmas keresztje is szimbolikus.


Az egyik legszebb figura: Violetta. A gazdagon hĂ­mzett, gyönyörű ruhán a leheletfinom fekete kendĹ‘, mint egy vĂ©szjĂłslĂł fekete felhĹ‘, rögtön tragikus komorságot is kölcsönöz a Traviatatának. 


Nem vennék sorra minden babát, de a Denevér Rosalindáját nem hagyhatom ki: jelmeze az 1870-es évek magyar díszruháját idézi – de már nyugatias turnűrrel, azzal a szoknya alatti kis párnácskával, amit annyira szerettek a párizsi, londoni hölgyek a 19. század nyolcvanas éveiben.


Jelmezek, dívák, álmok – ezt a címet adta Papp Janó tárlatának. Kívánom, hogy ezek a csodálatos álmok mielőbb valódi dívák által viselt, igazi színpadi jelmezek lehessenek.

HollĂłsi Zsolt
(Elhangzott a kiállítás megnyitóján, 2006. június 20-án a a szegedi Százszorszép Gyermekházban)

Hirdetés






Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszatáj
Szegedi Tudományegyetem
Szegedi Pinceszínház
MĂłra Ferenc MĂşzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged város
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kortárs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
:: HollĂłsi Zsolt 2006 - e-mail ::