Jelmezek, dívák, álmok
Papp Janó operababái a szegedi Százszorszép Gyermekházban

A nagy francia regényíró, Gustave Flaubert azt mondja: „Jól öltözött csak akkor lehet valaki, ha egyéniségének megfelelően öltözik.” Papp Janó operababái mind nagyon jól öltözöttek: nemcsak egyéniségük, karakterük, hanem rejtélyes módon sorsuk, élettörténetük is megfogalmazódik jelmezeikben.
Papp Janó tízéves korában kezdett játszani az anyagokkal, amikor megtalálta nővére kaucsukbabáit. Kalapot és mindenféle gyönyörű ruhát készített számukra. Később papírhengereket kapott a méteráru boltokból, ezeket feldarabolta, drótot húzott beléjük, és selyemmel vonta be őket. Szabálytalan tehetség volt, különös csodagyerek, akinek a grafika szegedi nagyasszonya, Kopasz Márta már tizenhárom éves korában kiállítást rendezett. Már akkor saját tervezésű ruháit viselték kedvenc babái. A magyar jelmeztervezők doyenje, Márk Tivadar is felfigyelt rá, amikor a nyolcvanas évek végén Ruszt Józseffel közösen csinálta a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Don Carlost. 

Papp Janó operababáiból Sopronban rendezték az első országos visszhangot kiváltó kiállítást. Kepes András portréfilmet is készített róla. Egy hónap múlva, 19 évesen már a budapesti Katona József Színház jelmeztervezője volt. A rendszerváltás éveiben szinte berobbant a hazai színházi életbe. Nem azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a hagyományos utat járva először diplomát szerezzen – idehaza akkor ahhoz díszlettervezést is kellett volna tanulnia, az viszont nem érdekelte. Inkább a legnagyobb mesterektől – Márk Tivadartól, Szakács Györgyitől és Schäffer Judittól –, valamint a legjobb szakkönyvekből tanulta meg a szakmát. Akadt olyan időszak, amikor a vidéki teátrumok mellett tizenegy budapesti színházban ment olyan darab, amelynek ő tervezte a jelmezeit. Sokat dolgozott külföldön is: Milánóban, Münchenben, New Yorkban, valamint a határon túli magyar színházakban, Marosvásárhelyen és Nyitrán is sikert aratott. Ma is büszke a velencei filmforgatásra, amikor a járókelők megálltak a Szent Márk téren, és megtapsolták extravagáns jelmezeit.

Nyolc évvel ezelőtt Szikora János hívta újra Szegedre, amikor a Koldusoperát rendezte. Azóta vagy ötven produkció született meg az ő jelmezeivel. Nehéz lenne mindet felsorolni, de például a Hókirálynő hidegen csillogó, meseszerű ruhájára, a Don Giovanni káprázatos, fantáziadús jelmezeire, a Warrenné mestersége szereplőinek visszafogottságuk ellenére is jellemző erejű kosztümjeire, a Sógornők harsány színorgiájára, vagy épp a friss produkció, a Szindbád jelmezeinek extrém forma- és színvilágára sokan emlékeznek. 
Nekem az egyik kedvenc munkája a Gregor József rendezésében színre vitt Don Carlos volt. Akadt ebben egy jellemző momentum: II. Fülöp udvari festőjének, a Krétáról spanyolhonba vándorolt El Grecónak van egy kultúrtörténeti szempontból is nevezetes festménye, amely a bíborruhás, fekete keretes okulárét viselő, székben ülő toledói főinkvizítort, Fernando Nino de Guevarát ábrázolja. Papp Janót megihlette ez a kép, és szakított a Don Carlos-előadások többségének gyakorlatával: nem szürke-feketébe öltöztette a szegedi produkció főinkvizítorát, hanem bíborba. Nem szolgaian másolta le El Grecót, mégis a Főinkvizítort alakító, és a képre külsőre is hasonlatos Altorjay Tamás szinte életre keltette a nevezetes festményt. Azzal, hogy Papp Janó jelmezei konkrét személyeket is megidéztek, hitelesebb lett a produkció. Apróságnak tűnhet, de higgyék el, ilyen nüanszokból születik a jó színház.
Ha végigtekintünk ezeken az operababákon, láthatjuk: Papp Janó a nüanszok mestere. Jelmezei megálmodásakor fontosak számára olyan „elavult” értékek, mint a hitelesség, a pontosság, a viselettörténeti hűség. Egyre ritkábban adatik meg számára, hogy a színpadra kerülő kosztümök esetében is olyan igényességgel valósíthassa meg álmait, ahogyan szeretné. Ezért gyerekkori játékait továbbfejlesztve, kicsit ezekben a babákban éli ki alkotói vágyait. Az Ecserin évek alatt szedte össze 100-150 éves szövetekből, csipkékből, tollakból és egyéb díszítő anyagokból álló aranytartalékát, amit féltve őriz a szülői ház szekrényeiben. Ezeket felhasználva öltöztette fel operababáit. Janó naprakészen követi a szakirodalmat, rengeteg angol és orosz nyelvű viselet- és divattörténeti monográfia, seregnyi képzőművészeti album sorakozik a könyvespolcain. 

Ezen a kis kamaratárlaton 12 operahősnőt láthatunk. Vajda Júlia művésznő az Ékszeráriával Manon Lescaut-t már hangban is megidézte. Puccini tragikus sorsú nőalakját Marie Antoinette-re emlékeztető, pompás, arany hímzéses késő rokokó viseletben láthatjuk, pávaszemes fejdísszel. Géronte palotájának előkelő szalonjából lép így elő a II. felvonásból, szinte megszólal: 
„Nincs ékszer ennél gyönyörűbb, / Szebb selyem, puhább bársony... engem mégis / Fojtogat a fény, én a hűvös pompa közt úgy fázom!”
Puccini népszerű hősnői közül a Bohémélet Musette-jét a tervező eleven pirosba öltöztette, a korabeli karikatúrák stílusában mintha épp rafináltan lecsúszna róla a ruha, szinte halljuk kacér nevetését is. 
 
A felirat elolvasása nélkül is mindenki rögtön felismeri Cso-cso-szánt – itt már a II. felvonás kicsit koraérett asszonya, aki a hagyományos japán viseletet igyekszik ötvözni a csodált nyugati világ korabeli divatjával. És ha Puccini, akkor nem hiányozhat a sorból a tigrisasszony, a Napoleon-korabeli Róma ünnepelt énekesnője, Floria Tosca sem. Papp Janó Toscája mintha most érkezett volna meg a Sant' Andrea della Valle templomba, és féltékenyen szólongatná kedvesét: Mario! Mario! Mario!
Lammermoori Luciára sem nehéz ráismernünk: csipkés, míves, gazdagon ékszerezett esküvői ruháján sajátos, stilizált mintázatával egy kendő idézi Skóciát.


Stuart Mária korának egyik legszebb asszonyaként, egy rémült, sebezhető asszonyként rebben elénk. Hatalmas keresztje is szimbolikus.


Az egyik legszebb figura: Violetta. A gazdagon hímzett, gyönyörű ruhán a leheletfinom fekete kendő, mint egy vészjósló fekete felhő, rögtön tragikus komorságot is kölcsönöz a Traviatatának. 


Nem vennék sorra minden babát, de a Denevér Rosalindáját nem hagyhatom ki: jelmeze az 1870-es évek magyar díszruháját idézi – de már nyugatias turnűrrel, azzal a szoknya alatti kis párnácskával, amit annyira szerettek a párizsi, londoni hölgyek a 19. század nyolcvanas éveiben.


Jelmezek, dívák, álmok – ezt a címet adta Papp Janó tárlatának. Kívánom, hogy ezek a csodálatos álmok mielőbb valódi dívák által viselt, igazi színpadi jelmezek lehessenek.

Hollósi Zsolt
(Elhangzott a kiállítás megnyitóján, 2006. június 20-án a a szegedi Százszorszép Gyermekházban)