Ön a(z) 2162559. látogatónk,  és 363. a mai napon
   Rovataink: Tudomány >> Heller Ágnes >>
  Kezdőlap   
  Kereső   
  KAPCSOLAT   
   Képzőművészet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   Színház
   Opera
   Tánc
   Jó helyek...
   In memoriam...
   A kötetről
   Építészet
   Kritikák
   Szörényi László
   Csetri Lajos
   Lengyel András
   Kristó Gyula
   Trogmayer Ottó
   Vörös Gabriella
   Frank József
   Fried István
   Nagyvári József
   Bernáth Árpád
   Heller Ágnes
   Szajbély Mihály






(1929-2019)




(1933-2019)


(1899-1996)




(1935-2013)


(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


(1911-2011)

  Instagram
Legveszélyesebbek
a szabadgondolkodók

Heller Ágnes szerint hinni kell abban, hogy a dolgokat meg lehet változtatni


Zsúfolásig megtelt szombaton a szegedi Grand Café moziterme, ahol Heller Ágnes kötetét, A mai történelmi regényt mutatták be. A világhírű filozófus az őt ért támadásokra is reagált. Úgy fogalmazott: be akarják sározni, mert kritizálta Orbán Viktort.

Délmagyarország, Szeged, 2011. január 18. Hollósi Zsolt





– Schiff András, Fischer Ádám és mások külföldi lapokban megjelent megnyilvánulásait ugyanolyan rosszul fogadja a mai magyar kormány, mint amikor a Kádár-korszakban néhány ellenzéki, köztük férjem, Fehér Ferenc a BBC-nek adott interjút, és elmondta a véleményét a Kádár-féle Magyarországról. Aki a kormányt kritizálja, az nem az ország ellensége. Azért bírálja a kormányt, hogy a helyzet jobb legyen – mondta lapunknak közéleti kérdésekre válaszolva Heller Ágnes. – Engem is megkerestek külföldi lapok, adtam is interjút, de én elsősorban a magyar médiában próbálok küzdeni azok ellen a rágalmak ellen, amelyek bennünket értek. Nem azért, mert helytelenítem a külföldhöz fordulást, hanem azért, mert a magyar közönség a hazai lapokat olvassa elsősorban. Én pedig őket szeretném meggyőzni arról, hogy mi a hazugság, és hogy értsék meg: az embernek joga van szembeszállni a rágalmazással.

Félmilliárdot „kutattak el” Hellerék című cikkében a Magyar Nemzet azt állította: morálisan és jogilag is megkérdőjelezhető módon jutott hozzá a hatalmas összeghez a Gyurcsány-kormány idején az a liberális filozófusi kör, amely erkölcsi pellengérre állítja a konzervatív oldal szereplőit. A cikkből a múlt héten sorozat lett, a lap publicistája „profi kis kultúrharcos brigádnak” nevezte az érintett filozófusokat.

– Az MTA Filozófiai Kutatóintézetében támadt bonyodalommal kapcsolatban a filozófusok két kolléga kivételével egyhangúlag állást foglaltak. Ez a két filozófus támadást intézett az egész szakma ellen; főleg azok ellen, akiket saját magukra legveszélyesebbeknek tartottak. Ez kis hír lett volna a lapokban, de most politikai célokból fölkapták. Az összes pályázati munkából kivették azt a párat, amelyeknek a vezetőit be akarták sározni, mert liberális meggyőződésűek. Radnóti Sándor és én kritikus megjegyzést tettünk Orbán Viktorra, ez ma elég ahhoz, hogy besározzanak bennünket. Az is elég, ha valaki Soros-ösztöndíjat kapott vagy valamilyen kapcsolatban volt a Gyurcsány-kormánnyal. Ezeket az embereket az én nevem alatt gyűjtötték össze, és Hellerékként emlegetik. Az inkvizítor megkezdte a vizsgálatot, de nem fog találni semmit. De nem is ez a lényeg, az újságcímek maradnak meg az emberek fejében. A jobboldali sajtó napokon keresztül mindenkinek szájába rágta: tolvajok vagyunk. Hiába derül majd ki, hogy ez nem igaz, akkor majd nem mondanak semmit. Megmarad rajtunk a stigma. Azért csinálták, hogy stigmatizálják a liberálisokat. A liberalizmus a mai Magyarországon rossz, mint a náci, rosszabb, mint a bolsi. Úgy állítják be, mintha ez lenne a legnagyobb borzalom. Annyiban igazuk van: semmi sem veszélyesebb, mint a szabadgondolkodó ember – hangsúlyozza Heller Ágnes. A világszerte ismert filozófus úgy látja: a hatalom mindenkit megpróbál hiteltelenné tenni, aki ellentmond neki. Az internet, a Facebook korában azonban szabadabban terjednek az információk, ezért igyekeznek a kritizálók polgári becsületét besározni.

– Ennek lehet hatása, hiszen az emberek azt mondják majd: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél; lehet, hogy nem loptak százmilliókat, csak tizet, de loptak. Erre játszanak! Az internetet persze nem tilthatják be, ezért próbálják cenzúrázni. A határokat nem zárhatják le, az Európai Unió tagja vagyunk. Különösen képmutatónak tartom, hogy egy olyan párt, amelyik nem szavazta meg a gyűlöletbeszéd elleni törvényt, most olyan médiatörvényt hozott létre, amelyben egyetlen ember állapítja majd meg, mi a gyűlöletbeszéd és mi nem az, mivel sértették meg a közerkölcsöt és mivel nem. Ezt a posztot senkinek sem lett volna szabad elvállalnia. Főcenzornak nem szabad elmenni! Ugyanakkor azt mondom: ne tessék félni! Minél kevesebb ember fél, annál kevésbé van mitől félni. Ezt meg kell tanulnunk! Hinni kell abban, hogy a dolgokat meg lehet változtatni. Ha nem hiszünk ebben, akkor semmit sem érdemes csinálni, legfeljebb otthon ülni, és nézni a kereskedelmi tévécsatornákat.



Az álomról ír könyvet
– Az álom filozófiájáról, hermeneutikájáról írtam a múlt nyáron, ehhez szeretnék még három esettanulmányt megírni. Az első, az Álmok és látomások a Bibliában címmel már elkészült, a következő, az Álmok és látomások Shakespeare-nél most készül. A harmadikban jelenkori filozófusok, írók, filmrendezők álmait vizsgálnám meg. Azért épp ezét a három csoportét, mert az az elméletem, hogy az álomnak a nyersanyaga az élő tapasztalatból, az éber ember gondolkodásmódjából, képzeletvilágából kerül az álomba. Ez pedig más az ókorban, más a reneszánszban és más manapság. Ugyanakkor az álom struktúrája, a nem logikus álomlogika lényegében változatlan marad minden korban, amelyben álmodunk. Ezt kell érzékeltetnem irodalmi művek elemzésén keresztül is – árulta el következő könyvéről a filozófus.

A rózsa neve volt az első fecske
Egy fecske általában nem csinál nyarat, de Umberto Eco 1980-ban megjelent regényére, A rózsa nevére nem igaz a mondás, mert nyarat csinált. A modern történelmi regények új korszakát hozta el, az utána jövő szerzők, az Eco által megfogalmazott koncepciót, új történelemszemléletet és kitalált struktúrát követték – mondta Heller Ágnes új kötete kapcsán. Úgy fogalmazott: a mai történelmi regények izgalmasak, szórakoztatják az embert, fölkeltik az érdeklődését. Minthogy gyakran kutatók, történészek a szerzők, hasonló képet adnak a történelemről, mint a történettudomány szakkönyvei, csak más eszközökkel.

* * *


„Túlzott a félelem, kevés a szolidaritás”

Beszélgetés Heller Ágnes filozófussal az alsóvárosi kolostorban

A szegedi ferences testvérek meghívására a közelmúltban óriási érdeklődéssel kísért előadást tartott Heller Ágnes a holokausztról és a megbocsátásról. A világhírű filozófussal, a szegedi egyetem vendégprofesszorával a ferences rendházban néhány olyan dologról beszélgettünk, ami mostanában foglalkoztatja és megosztja a magyar társadalmat.




DÉLMAGYARORSZÁG,  2001. március 31.,  Hollósi Zsolt

– Nemrégiben néhány zámolyi roma menedékjogot kapott Franciaországban. Gondolta volna, hogy a rendszerváltás után egy évtizeddel ez megtörténhet?

– Amikor 1989-ben hazajöttem, már hosszú ideje tisztességes demokráciákban éltem. Tudtam, hogy Magyarországon az emberek illúziókat táplálnak, mert úgy hiszik, hogy a rendszerváltással beléptek a földi paradicsomba, ahol az emberek hirtelen meg fognak változni, többé nem lesznek hataloméhesek, gyűlölködők. A demokrácia intézményei nagyszerűek, de folyamatosan működtetni kell őket, s az emberek erőfeszítésein, szabadságvágyán múlik, mennyire lehet ezeket az intézményeket mozgásban tartani. Magyarországon – mint minden új demokráciában – rengeteg probléma van. Ha hiányzik a demokrácia szelleme, hiába vannak meg az intézményei, sok mindent nem lehet keresztülvinni. Hihetetlenül nagy a populáris gyűlölet és előítélet a magyar cigánysággal szemben, sokan mindent, ami rossz, nekik tulajdonítanak. Ha ilyen az emberek hangulata, akkor a kormányok, akik szavazatokat akarnak nyerni, lenyelik a cigánykérdést, mert úgy gondolják, ha fontos kérdésként kezelnék, akkor szavazatokat vesztenének. Ez a kormányok hibája is, de a népé is. Hadd mondjak egy példát: az Egyesült Államokban jött egy nagyon konzervatív kormányzat, amelyik több afrikai-amerikait foglalkoztat, mint a korábbi liberális kormány. Miért? Mert az emberek ezt kívánják, és árgus szemekkel figyelik, rasszista-e a kormányuk. Mivel a többség nem tűrné, hogy rasszista legyen, ezért nem is lesz az, mert csak így fogják megválasztani. Egy demokráciában mindenkin áll a vásár. Szomorúnak tartom, hogy a cigányok ellen ilyen erős ma az előítélet Magyarországon. Nincs ellenük állami elnyomás, nem látom jelét annak, hogy a rendszerváltozás óta bármelyik kormány elnyomta volna a cigányságot. A zámolyi romák sem az állami erőszak elől menekültek, hanem a helyi hatóságok gyűlölete, ellenszenve, hatalmi túlkapása  üldözte el őket. Egyes önkormányzatok ugyanis engednek a népakaratnak, ahelyett, hogy megváltoztatnák, befolyásolnák. Ennek az a következménye, hogy a cigányok valóban üldözés áldozataivá válnak, anélkül, hogy a kormányzat központi politikájának a cigányság üldözése része lenne. Speciális helyzet állt elő azzal, hogy Franciaországban menedékjogot kaptak a zámolyi romák, mert menedékjogot annak szoktak adni, aki az állami elnyomás elől menekül.

– Az, hogy ezúttal nem így történt, indokolja a heves itthoni reakciókat?

– Nekünk idehaza nem az a feladatunk, hogy azt vizsgáljuk, helyes volt-e vagy sem, hogy menedékjogot kaptak, hanem az, hogy nézzünk a helyi hatóság körmére, hogy az előítélet és a gyűlölet lokálisan ne játszhasson szerepet a politikában. Nem elég, ha a kormány nem rasszista, az is feladata, hogy megakadályozza a helyi önkormányzatokban a rasszizmus uralkodó hangulattá válását.

– Mit tehet a tolerancia erősítéséért a kormány?

– Ez nem csak tolerancia kérdése. A tolerancia voltaképpen egy magatartás: én csinálom a magam dolgát, és tűröm, hogy más mást csináljon. A cigányoknak nem toleranciára van szükségük – persze arra is, mert nem is tolerálják őket –, hanem egy programra, amely lehetővé teszi integrálódásukat a társadalomba. Vannak már ilyen programok például az oktatás terén, de szélesebb körű programcsomagra lenne szükség, ami sokba kerül. Az emberekkel meg kell értetni: nyilvánvaló, hogy sokba kerül, de ez az állam alapvető kötelessége és mindannyiunk érdeke. Természetes reakció erre, hogy sok a nem roma szegény ember is Magyarországon, miért éppen a romákat támogassa az állam? Úgy vélem, a legszegényebb rétegeknek szintén kellene biztosítani azokat a csatornákat, amelyek lehetővé tennék, hogy túléljék azt a megrázkódtatást, amit a rendszerváltás okozott számukra. Azoknak, akiknek kicsúszott a talaj a talpuk alól, programokat kellene létrehozni, kapaszkodót kellene adni. Értettem, hogy az első négy esztendőben nem ez volt az alapkérdés, hiszen be kellett indítani a gazdaságot. De ma már igazán itt az ideje, hogy ezzel is foglalkozzunk!

– Mik azok dolgok, amik magyar állampolgárként mostanában a legjobban bosszantják?

– A kormánynak az a magatartása, amely az ellenzéknek a magyar társadalom testéből való kizárását szeretné elérni. Bosszant, hogy megjegyzéseket tesznek magyar újságíróknak a külföldi sajtóban megjelent cikkeire. Ez a sajtószabadság – ha nem is formális, ám de facto – korlátozását jelenti. Bosszant a félelem hangulatának elterjedése az országban, és a magyar társadalom impotenciája. Az, hogy az emberek nem állnak ki a saját igazukért, nem kezdenek kiabálni, megengedik maguknak azt, hogy féljenek. Ma már senkit sem fognak börtönbe zárni, halálra ítélni és kivégezni – ahogyan az ötvenes-hatvanas években megtették –, legfeljebb az állását vesztheti el az ember. Ezért túlzottnak érzem azt a félelmet, sőt rettegést, ami ma a magyar társadalmat jellemzi, ugyanakkor kevésnek tartom a szolidaritást. Az emberek inkább arra helyezik a hangsúlyt, ami őket egymástól elválasztja, és a létért folyó harcban egymás ellen fordulnak. Magyarországon az újságírók számára is fontosabb, hogy melyik pártot szolgálják, mint az, hogy újságírók. A tradicionális demokráciákban ha egy újságírót ki akarnak tenni az állásából, mert nem tetszik valami, amit írt, akkor a másik újságíró – ha politikailag épp az ellenkező oldalon áll is – felemeli a szavát ez ellen. Mert tudja, hogy ezzel a sajtószabadságot sértenék meg. Ha nálunk megbélyegeznek egy újságírócsoportot, a másik csoport ujjong. Holott úgy kellene reagálnia: az ő szabadságuk a mi szabadságunk is, a szabadságot pedig meg kell védeni. Lehet bírálni egy cikket, ha más az álláspontunk, de ne vádoljuk meg a szerzőt hátsó szándékokkal. Mondjuk azt, hogy hibás az álláspontja, de ne nevezzük idegenszívűnek, ne állítsuk azt, hogy azért ír valamit, mert megvásárolták külföldről, vagy mert az az érdeke. Egy demokráciában a sorok mögött nem megengedett motivációkat keresni. Ezt a módszert úgy nevezik: nyilvános fikció. Abból kell kiindulnunk, hogy minden ember azért ír le valamit, mert az a meggyőződése. Ennek helyességét kétségbe vonhatom, de nem kutatgathatok utána, hogy miért írja azt, amit ír. Ez abszurdum! Magyarország tele van állandó vádaskodással, okkereséssel, ami tökéletesen ellent mond a demokrácia szellemének.

– Nemrégiben jelent meg és nagy sikert aratott A zsidó Jézus feltámadása című kötete; mostanában milyen témán dolgozik?

– A komédiával kezdtem el foglalkozni, és mindazzal, ami ehhez a kérdéscsoporthoz tartozik: a nevetéssel, az iróniával, a humorral, a groteszkkel és az abszurddal. Konfúzus téma, mert a filozófusok mindig a tragédiával foglalkoztak, a komédiával alig-alig, ezért ez a terület egy őserdő, ahová most be kell hatolnom.



Hirdetés



Ajánló


Zalán Tibor
Kulka János
Velenczei Tamás
Juronics Tamás
László Zsolt
Kerek Ferenc
Bernáth Árpád
Alföldi Róbert
Pataki Ferenc
Szathmáry Gyöngyi
Szecsődi Ferenc
Szörényi László
Zsótér Sándor
Marton Éva
Schiff András
Nádas Péter
Fried István
Frank József
Lengyel András
Somfai László
Temesi Mária
Fritz Mihály
Sejben Lajos
Szonda Éva
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu