√Ėn a(z) 862692. l√°togat√≥nk,  √©s 176. a mai napon
   Rovataink: Tudom√°ny >> Bern√°th √Ārp√°d >>
  KezdŇĎlap   
  KeresŇĎ   
  KAPCSOLAT   
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   Kritik√°k
   Sz√∂r√©nyi L√°szl√≥
   Csetri Lajos
   Lengyel Andr√°s
   Krist√≥ Gyula
   Trogmayer Ott√≥
   V√∂r√∂s Gabriella
   Frank J√≥zsef
   Fried Istv√°n
   Nagyv√°ri J√≥zsef
   Bern√°th √Ārp√°d
   Heller √Āgnes



(1929-2019)




(1933-2019)


(1899-1996)




(1935-2013)


(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


(1911-2011)

  Instagram
‚ÄěHat√°rozott elveinket is toler√°nsan kell k√©pviseln√ľnk‚ÄĚ

Besz√©lget√©s Bern√°th √Ārp√°d irodalomt√∂rt√©n√©sszel

Az √©v elej√©n √ľnnepelte hatvanadik sz√ľlet√©snapj√°t Bern√°th √Ārp√°d irodalomt√∂rt√©n√©sz professzor, a Szegedi Tudom√°nyegyetem Germ√°n Filol√≥giai Int√©zet√©nek vezetŇĎje. A ki¬≠v√°l√≥ germanista 1965-ben szerzett magyar-n√©met szakos diplom√°t a JATE-n, majd t√≠z √©ven √°t a n√©met tansz√©k k√∂nyvt√°rosa volt. 1975-tŇĎl a tansz√©k tudom√°nyos munkat√°r¬≠sak√©nt, 1983-t√≥l fŇĎmunkat√°rsak√©nt dolgozott, k√∂zben 1982‚Äď83-ban K√∂lnben, Kons¬≠tanz¬≠ban √©s Siegenben Humboldt-√∂szt√∂nd√≠jask√©nt kutatott. 1986-ban kapott docensi, 1993-ban tansz√©kvezetŇĎi, 1996-ban egyetemi tan√°ri kinevez√©st, 1994-96-ban a b√∂lcs√©sz¬≠kar d√©k√°ni tiszt√©t is bet√∂lt√∂tte. 1993 √≥ta a MTA Modern Filol√≥giai, 2000-tŇĎl az Iroda¬≠lomtudom√°nyi Bizotts√°g√°nak tagja. 1999-ben megv√°lasztott√°k a Magyar Germanist√°k T√°rsas√°g√°nak eln√∂k√©v√©. FŇĎbb kutat√°si ter√ľlete az irodalmi mŇĪvek szemantik√°ja, Goethe kora, Hermann Broch √©s a 20. sz√°zad elsŇĎ fel√©nek osztr√°k irodalma, valamint az 1945 ut√°ni n√©met √©s a kort√°rs magyar irodalom. √ćr√°saival elnyerte a Nobel-d√≠jas Heinrich B√∂ll bar√°ts√°g√°t, aki megh√≠vta K√∂lnbe grafikus reg√©nytervei √©s k√©ziratai tanul¬≠m√°nyoz√°s√°ra. Bern√°th √Ārp√°ddal ‚Äď akit b√°r t√∂bbsz√∂r pr√≥b√°ltak elcs√°b√≠tani SzegedrŇĎl, m√©gis mindig hŇĪ maradt a v√°roshoz √©s egyetem√©hez ‚Äď nemcsak kutat√°sair√≥l, a szegedi szemiotikai iskol√°r√≥l, hanem csal√°di ind√≠ttat√°s√°r√≥l √©s az 1999-es Frankfurti K√∂nyvv√°s√°¬≠ron sikerrel megszervezett magyar bemutatkoz√°sr√≥l is besz√©lgett√ľnk.



Tiszat√°j, 2001. j√ļnius, Holl√≥si Zsolt


‚Äď  Professzor √ļr, milyen csal√°di ind√≠ttat√°s, gyerekkori √©lm√©nyek be¬≠¬≠foly√°solt√°k p√°lya¬≠v√°lasz¬≠t√°s√°t?

‚Äď 1941. febru√°r 15-√©n ‚Äď √©des¬≠ap√°m sz√ľlet√©snapj√°n ‚Äď sz√ľ¬≠let¬≠tem J√°noshalm√°n. Ez a t√©ny idŇϬ≠¬≠vel √ļgy tudatosult bennem, hogy erk√∂lcsi k√∂teless√©gem ap√°m szel¬≠lem√©ben dolgozni √©s meg kell tennem mindent, hogy a k√∂vet¬≠kezŇĎ nemzed√©k is √©rezze ezt a k√∂¬≠telezetts√©get. Hi¬≠szen ap√°m is az ŇĎ apj√°t k√∂¬≠vette: ma is ŇĎr¬≠z√∂m dol¬≠go¬≠z√≥¬≠szo¬≠b√°m fa¬≠l√°n nagy¬≠ap√°m, Bern√°th Lajos f√©ny¬≠¬≠k√©p√©t, aki Kis¬≠kun¬≠ha¬≠la¬≠son volt fŇĎgim¬≠n√°¬≠ziumi ta¬≠n√°r. Ahogy ez ak¬≠ko¬≠riban illett, a tan√≠t√°s mellett √≠rt, kutatott √©s a R√©gi Magyar √ćr√≥k T√°r√°t gyarap√≠totta. A protest√°ns iskoladr√°m√°kr√≥l √≠rt mŇĪv√©t ma is forr√°smunkak√©nt tartj√°k sz√°mon.

‚Äď Ismerte m√©g ŇĎt?

‚Äď Maradt egy f√©nyk√©p arr√≥l, hogy az √∂l√©ben tart, de ‚Äď sajnos ‚Äď nem eml√©kszem r√°, mert m√©g kicsi gyerek voltam, amikor 1945-ben belehalt a h√°bor√ļs megpr√≥b√°ltat√°¬≠sokba. A Bern√°th csal√°d Kiskuns√°gban √©lŇĎ reform√°tus fam√≠lia volt, a kunok lesz√°rma¬≠zottainak tartott√°k magukat. Nagyap√°m a r√©gi magyar irodalmat kutatva a csal√°dunk t√∂rt√©net√©t is megismerte, √©s eg√©szen a t√∂r√∂k idŇĎkig vissza tudta vezetni. √Čdesany√°m egy 1751-ben bev√°ndorolt katolikus n√©met csal√°d lesz√°rmazottja. A sv√°b hagyo¬≠m√°¬≠nyo¬≠kat m√°r nem tartotta, m√°ig rendk√≠v√ľl b√ľszke magyars√°g√°ra. Ez a sok¬≠sz√≠nŇĪ csal√°di h√°tt√©r nagyon meghat√°rozta a gyermekkoromat, be voltam oltva minden¬≠f√©le hamis na¬≠cionalizmussal szemben, mert kellŇĎ ir√≥ni√°val kezelt√ľk a kun-sv√°b magyar¬≠s√°gunkat. Azt is kor√°n megtanultam, hogy nem az a fontos, valaki katolikus-e vagy protest√°ns. Any√°m √©s ap√°m is vall√°sosak voltak, m√©gsem vezetett ez visz√°lyhoz k√∂z√∂tt√ľk. Refor¬≠m√°¬≠tus lelk√©szek √©pp√ļgy megfordultak n√°lunk, mint katolikus pl√©b√°¬≠nosok. Ez j√≥ iskola volt arra, hogy megtanuljam: a hat√°rozott elveinket is toler√°nsan kell k√©pviseln√ľnk, √©s tiszteln√ľnk kell mindazokat, akik val√≥di meggyŇĎzŇĎd√©s alapj√°n vallanak valamit.

‚Äď A sz√ľlei mivel foglalkoztak?

‚Äď Ap√°m √ļjs√°g√≠r√≥ volt. Az I. vil√°gh√°bor√ļ ut√°n politikai √©s vall√°si okok miatt t√∂nk¬≠re¬≠ment a csal√°dja. Nagyap√°m ugyanis szoci√°lis be√°ll√≠totts√°g√ļ volt, √©s elsŇĎ gener√°ci√≥s √©r¬≠tel¬≠mis√©gik√©nt fontosnak tartotta, hogy a sz√©lesebb n√©pr√©tegeket is mŇĪvelts√©ghez jut¬≠tassa. Ez ugyan reform√°tus nemzeti gondolat is volt, de 1918‚Äď19-ben vezetŇĎ szerepet j√°t¬≠¬≠szott Kiskunhalason az akkori mozgalmakban is. Nemzetben gondolkod√≥ hazafi¬≠k√©nt eg√©sz h√°z√°t felaj√°nlotta hadik√∂lcs√∂nre, aminek az lett az eredm√©nye, hogy a h√°z el√ļszott. Hat gyerekkel fed√©l n√©lk√ľl maradt, r√°ad√°sul hamarosan intern√°lt√°k. Akikkel egy√ľtt √ľlt a v√°ros vezetŇĎs√©g√©ben, azok t√∂bbs√©g√©t kiv√©gezt√©k. Szerencs√©snek mondhatta mag√°t, hogy k√©t √©v m√ļlva hazat√©rhetett. K√©sŇĎbb a csal√°dban gyakr¬≠an emle¬≠getett ta¬≠nul¬≠s√°g volt: dogmatikusan vallott eszm√©k elŇĎbb-ut√≥bb diktat√ļr√°hoz vezetnek. Nagyap√°m m√°r 1919-ben elt√°volodott att√≥l az eszm√©tŇĎl, amit kult√ļrpolitikusk√©nt, az oktat√°s√©rt felelŇĎs v√°rosi vezetŇĎk√©nt maga is k√©pviselt. Ap√°m √©p√≠t√©sz szeretett volna lenni, el is kezdte Budapesten az egyetemet, de amikor nagyap√°mat intern√°lt√°k, nem tudta foly¬≠tatni a tanulm√°nyait. Visszament Kiskunhalasra, ahol √ļjs√°g√≠r√≥skodni kezdett. Amikor r√°¬≠j√∂tt, hogy ugyanezt egyed√ľl val√≥sz√≠nŇĪleg jobban tudn√° csin√°lni, akkor a szerb meg¬≠sz√°ll√°s al√≥l felszabadult FelsŇĎ-B√°csk√°ba ment, √©s t√∂bb kisebb lap munkat√°rsa lett. K√©sŇĎbb megv√°s√°rolta √©s √∂sszevonta ezeket a lapokat, √≠gy j√∂tt l√©tre a FelsŇĎ-B√°cska c√≠mŇĪ √ļjs√°g, ami az eg√©sz r√©gi√≥ felvir√°goztat√°s√°t szervezte. Megindult J√°noshalm√°n a sz√∂¬≠vet¬≠ke¬≠zeti mozgalom, √©s a gy√ľm√∂lcsexport felvir√°goztatta ezt a k√∂r¬≠zetet. A harmincas √©vek¬≠ben a korm√°ny is t√°mogatta ezeket a programokat. Ap√°m Hollandi√°t, D√°ni√°t, Sv√°jcot tartotta k√∂vetendŇĎ p√©ld√°nak, ez√©rt mindink√°bb szembe ker√ľlt azzal a politik√°¬≠val, amit a n√©metek erŇĎltettek r√°nk. Miut√°n 1944 m√°rcius√°ban megt√∂rt√©nt a puha meg¬≠sz√°ll√°s, ap√°m lapj√°t betiltott√°k, ŇĎt pedig beh√≠vt√°k katon√°nak. Az volt a feladata, hogy le¬≠vent√©ket, 14‚Äď16 √©ves fi√ļkat vigyen N√©metorsz√°gba. Horthy proklam√°ci√≥ja idej√©n √©le¬≠t√©t kock√°ztatva elszakadt a n√©met csapatokt√≥l, √©s √°tvitte a cso¬≠portj√°t az oroszokhoz. Sze¬≠rette volna el√©rni az orosz hadvezet√©sn√©l, hogy ezeket a fia¬≠tal levent√©ket ne te¬≠kint¬≠s√©k katon√°knak, √©s engedj√©k ŇĎket haza a csal√°djukhoz. Eljutott az √ľgy eg√©szen Tol¬≠bu¬≠hin marsallig, √°m az oroszok √ļgy d√∂nt√∂ttek: hadifoglyoknak tekintik, √©s a Szov¬≠jet¬≠uni√≥¬≠ba viszik ŇĎket. Ezeknek a gyerekeknek t√∂bb mint a fele soha¬≠sem t√©rt haza, meg¬≠hal¬≠tak a fogolyt√°borokban. Ap√°mat elv√°lasztott√°k tŇĎl√ľk, √©s ŇĎt is hadifogolyk√©nt ke¬≠zel¬≠t√©k.

‚Äď Mi t√∂rt√©nt k√∂zben a csal√°dj√°val?

‚Äď Any√°m egyed√ľl maradt otthon a n√©gy gyerekkel. Viszonylag vagyonosnak sz√°¬≠m√≠tottunk, volt egy nagy h√°zunk, nyomd√°nk √©s k√∂nyvkeresked√©s√ľnk. 1945 tel√©n egye¬≠sek √ļgy gondolt√°k J√°noshalm√°n, ha any√°mat is elvitetik, akkor benn√ľnket, gyere¬≠keket be lehet adni az int√©zetbe, √©s meg tudj√°k kaparintani a h√°zat, a csal√°d vagyon√°t. Ak¬≠ko¬≠ri¬≠ban n√©met nevet viselni √©ppolyan bŇĪn lehetett, mint n√©h√°ny h√≥nappal kor√°b¬≠ban zsi¬≠d√≥¬≠nak lenni. Eml√©kszem, ahogy any√°mat egy sz√°nk√≥ra √ľltett√©k √©s elvitt√©k. Ak¬≠kor az sem sz√°m√≠tott, hogy √©pp a n√©metek tiltott√°k be ap√°m lapj√°t. Any√°mnak szeren¬≠cs√©je volt, mert Kiskunhalason egy olyan orvoshoz ker√ľlt, aki ismerte a csal√°dunkat, √©s mintha fertŇĎzŇĎ beteg lenne, elk√ľl√∂n√≠tette ŇĎt, majd hazak√ľldte. Azok k√∂z√ľl, akiket ak¬≠kor elvittek, sokan meghaltak, vagy csak az √∂tvenes √©vekben t√©rhettek vissza. A k√∂z¬≠vet¬≠len k√∂rnyezet√ľnk azonban nem √©reztette vel√ľnk azokban az √©vekben, hogy ‚Äěosz¬≠t√°ly¬≠idegen, reakci√≥s‚ÄĚ csal√°d vagyunk, √©n is j√≥l √©reztem magam J√°noshalm√°n az is¬≠ko¬≠l√°¬≠ban √©s a j√°tsz√≥t√°rsaim k√∂z√∂tt. Amikor ap√°m 1947-ben hazaj√∂tt a hadifogs√°gb√≥l, a lapj√°t nem kaphatta vissza, nem ind√≠thatta √ļjra. ElŇĎsz√∂r √ļgy tekintettek r√°, mint de¬≠mok¬≠ra¬≠ti¬≠kus, szoci√°lis gondolkod√°s√ļ emberre, √©s megpr√≥b√°lt√°k helyben a nagy √°talaku¬≠l√°s √©l√©re √°ll√≠tani. A Szovjetuni√≥ban szerzett tapasztalatai birtok√°ban nem volt hajland√≥ erre, meg¬≠tagadta az egy√ľttmŇĪk√∂d√©st. Ennek k√∂vetkezm√©nyek√©ppen egyik napr√≥l a m√°sikra h√°¬≠bor√ļs bŇĪn√∂ss√© ki√°ltott√°k ki. Azt mondt√°k, hogy lapj√°ban h√°bor√ļra usz√≠tott. R√∂¬≠vi¬≠de¬≠sen le is csukt√°k, a szegedi Csillag b√∂rt√∂nbe ker√ľlt. Annyira k√©ptelen volt az √ľgy, hogy v√©g√ľl jogerŇĎsen √©pp annyi idŇĎre √≠t√©lt√©k, amennyit m√°r √©pp le√ľlt, √≠gy t√≠z h√≥nap ut√°n ki¬≠engedt√©k. IdŇĎk√∂zben J√°noshalm√°n mindent √°llamos√≠tottak, nem volt munkahelye, ez√©rt seg√©dmunk√°sk√©nt Budapestre ment dolgozni. MindebbŇĎl √©n csak annyit √©rz√©kel¬≠tem, hogy m√©g ŇĎrsvezetŇĎ sem lehettem az iskol√°ban, pedig m√°s oszt√°¬≠lyokban a legjobb tanul√≥k kapt√°k meg ezeket a posztokat. K√©t b√°ty√°mnak √©s a nŇĎv√©remnek, akik m√°r egyetemre, illetve k√∂z√©piskol√°ba j√°rtak, sajnos megt√∂rt a p√°ly√°juk, nem tanulhattak tov√°bb. IdŇĎsebbik b√°ty√°m m√°r nyomd√°szk√©nt dolgozott, amikor munka mellett jogi diplom√°t szerzett. Mindezek ut√°n megel√©ged√©ssel t√∂lt el, hogy any√°m ma J√°noshalm√°n a Bern√°th Zolt√°n utc√°ban lakik, azaz ezzel a n√©vad√°ssal is elismerte a v√°ros azt a mun¬≠k√°t, amit ap√°m a k√©t vil√°gh√°bor√ļ k√∂z√∂tt a r√©gi√≥ fejlŇĎd√©¬≠s√©rt v√©gzett.

‚Äď J√°noshalm√°n j√°rt k√∂z√©piskol√°ba?

‚Äď Akkor m√©g nem mŇĪk√∂d√∂tt ott gimn√°zium, ez√©rt nagyap√°m egykori iskol√°j√°ban, a kiskunhalasi gimn√°ziumban kezdtem meg a k√∂z√©piskolai tanulm√°nyaimat. Ez egy√©b¬≠k√©nt csal√°di trad√≠ci√≥ is volt, hiszen b√°ty√°im is oda j√°rtak. 1956 is Kiskunhalason √©rt, ahol az oszt√°lyfŇĎn√∂k√∂m, a szegedi egyetem magyar-n√©met szak√°n v√©gzett Kurdics J√≥¬≠zsef nagy hat√°ssal volt r√°m. Ap√°mmal akkoriban keveset tal√°lkozhattam, ez√©rt Kur¬≠dics J√≥zsef jelen√≠tette meg sz√°momra ap√°m szellem√©t. Oszt√°lyfŇĎn√∂k√ľnk volt √©s ma¬≠gyart ta¬≠n√≠tott. K√ľl√∂nlegesnek sz√°m√≠tott, hogy retorik√°t is oktatott, ami akkoriban nem volt di¬≠vat. Ez tulajdonk√©ppen fogalmaz√°stani k√≠s√©rleti √≥ra volt. Mindenf√©le mŇĪfaj¬≠ban ki¬≠pr√≥b√°ltuk magunkat, gyakorlatot szerezt√ľnk p√©ld√°ul essz√©√≠r√°sb√≥l is. Azzal a gondo¬≠lat¬≠tal mentem a gimn√°ziumba, hogy rep√ľlŇĎm√©rn√∂k leszek, √°m Kurdics J√≥zsef hat√°s√°ra az irodalom fel√© fordult az √©rdeklŇĎd√©sem. L√©trehozott a gimn√°ziumban egy √∂nk√©pzŇĎk√∂rt is, ahol √≠rtam egy novell√°t a nagyap√°mr√≥l, ami meg is jelent. Szerett√ľnk volna egy di√°k¬≠√ļjs√°got is alap√≠tani, ma is megvan m√©g az elsŇĎ lap tervezete, amelynek vez√©rcikk√©t magam √≠rtam. Arr√≥l sz√≥lt, hogy a szovjet kommunista p√°rt XX. kong¬≠resszusa ut√°n milyen feladatok √°llnak elŇĎtt√ľnk. Amikor nemr√©giben r√°bukkantam, √©s elolvastam, meglepve tapasztaltam, hogy ma sem tudn√°m m√°sk√©pp √≠rni: a demokrati¬≠z√°¬≠l√≥d√°si folya¬≠mat megind√≠t√°sak√©nt √©rtelmeztem a kongresszust, √©s azt szorgalmaztam, hogy az ifj√ļ¬≠s√°g¬≠nak is meg kell tanulnia a demokratikus v√©lem√©nynyilv√°n√≠t√°si form√°¬≠kat. Ennek egyik sz√≠ntere lehet az iskola√ļjs√°g. A lapnak 1956 okt√≥ber√©ben kellett volna meg¬≠jelen¬≠nie, √°m elsodort√°k a t√∂rt√©nelmi esem√©nyek. Okt√≥ber 25-√©n √©s 26-√°n mi is r√©szt vett√ľnk a kiskunhalasi t√ľntet√©seken. Hamarosan besz√ľntett√©k az oktat√°st, √©s mindenkit haza¬≠k√ľld¬≠tek a koll√©giumb√≥l is, a tan√°rok nem v√°llalhatt√°k a felelŇĎss√©get a r√°juk b√≠zott gye¬≠re¬≠kek√©rt. A kiskunhalasi reform√°tus gimn√°zium tan√°ri kar√°ban szinte mindenki f√©lt, a r√©gi polg√°rok √∂r√ľltek, hogy egy√°ltal√°n √°ll√°sban maradhattak. Mint minden int√©z¬≠m√©ny¬≠bŇĎl, a gimn√°ziumb√≥l is k√©rtek egy k√ľld√∂ttet a helyi forradalmi bizotts√°gba. An¬≠nak ellen√©re, hogy Kurdics J√≥zsef csak az elŇĎzŇĎ √©vben ker√ľlt Kiskun¬≠halasra, ŇĎt k√ľldt√©k a kart√°rsai. A forradalmi test√ľlet tagjak√©nt komoly szerepe volt ab¬≠ban, hogy az or¬≠sz√°gban egyed√ľl√°ll√≥ m√≥don 1956. november elej√©n a n√©gy nagy t√∂rt√©¬≠nelmi p√°rt r√©sz¬≠v√©te¬≠l√©¬≠vel helyhat√≥s√°gi v√°laszt√°sokat tartottak Kiskunhalason. Ennek persze meglett a b√∂jtje. 1957 janu√°rj√°ban v√°ratlanul nem j√∂tt be az iskol√°ba. A gimn√°¬≠ziumban nek√ľnk azt mondt√°k, hogy beteg. √Črezt√ľk, hogy nincs minden rendben. Tan√≠t√°s ut√°n elmen¬≠tem Kurdics alb√©rlet√©be, ahol megtudtam, hogy elŇĎzŇĎ √©jszaka √©rte j√∂ttek. M√°snap az eg√©sz oszt√°ly ellen√°ll√°sba kezdett, nem voltunk hajland√≥k tanulni, nem sz√≥laltunk meg, ha feleltetni akartak. Leveleket √≠rtunk mindenf√©le hivatalos helyre, t√∂bbek k√∂¬≠z√∂tt az oktat√°si miniszternek is. V√©g√ľl a level√ľnk eljutott az igazs√°g√ľgy miniszterhez is, √©s csod√°k csod√°ja, Kurdics J√≥zsefet 1957 nyar√°n kienged¬≠t√©k. Az oszt√°lyunkat vi¬≠szont feloszlatt√°k. A tan√°ri karb√≥l az egyik ismerŇĎs sz√≥lt a sz√ľleimnek, hogy jobb lenne, ha elvinn√©nek egy m√°sik iskol√°ba, mielŇĎtt esetleg kiz√°r¬≠nak az orsz√°g √∂sszes gimn√°zium√°b√≥l. Ap√°m akkoriban m√°r az Atheneum Nyomd√°ban dolgozott, k√∂z√©p¬≠vezetŇĎ lett, √≠gy az eg√©sz csal√°d ut√°na ment Budapestre. Az E√∂tv√∂s J√≥zsef Gimn√°ziumba ker√ľltem, ahol a p√°rhuzamos oszt√°ly oszt√°lyfŇĎn√∂ke Antall J√≥zsef volt. Ňźt is hama¬≠ro¬≠san kir√ļgt√°k. Mellette ugyan√ļgy ki√°lltak a di√°kjai, mint mi Halason Kurdics J√≥zsef√©rt. Antall√©kat ap√°m j√≥l ismerte, √≠gy √©n is megismerkedtem a k√©sŇĎbbi minisztereln√∂kkel. Az E√∂tv√∂sbe akkoriban t√∂bb mint ezer di√°k j√°rt, sokan a magyar szellemi √©let elismert alakjai lettek. Az √∂nk√©pzŇĎk√∂r helyett ott az E√∂tv√∂s-p√°ly√°zatok rendszere mŇĪk√∂d√∂tt. Aki ezen r√©szt vett, annak nem kellett √≥r√°r√≥l √≥r√°ra k√©sz√ľlnie, hanem ‚Äď mint az egyete¬≠men ‚Äď √©v v√©g√©n besz√°molhatott. Itt kezdtem n√©met√ľl is tanulni ‚Äď besz√°mol√°si alapon ‚Äď a kiv√°l√≥ irodalomt√∂rt√©n√©sz, Tam√°s Attila volt a tan√°rom, aki ink√°bb a magyar p√°lya¬≠mun¬≠k√°imra figyelt.

‚Äď Hogyan ker√ľlt BudapestrŇĎl a szegedi egyetemre?

‚Äď Nem vettek fel a pesti b√∂lcs√©szkarra, ahov√° magyar-t√∂rt√©nelem szakra jelentkez¬≠tem. Mint kider√ľlt, nem a felv√©telim siker√ľlt rosszul, hanem olyan jel volt a nevem mel¬≠lett, amivel nem vehettek fel. A rendszer azonban korrupt volt, meg lehetett ta¬≠l√°lni a kiskapukat. Azt mondta valaki: ha a k√∂vetkezŇĎ √©vben Szegedre jelentkezem, akkor miniszt√©riumi enged√©llyel a rektori keret terh√©re felvesznek. Addig elmentem √©p√≠tŇĎmunk√°snak a j√°noshalmi ktsz-hez, ahol ‚Äď mivel futballista voltam ‚Äď n√©mi ked¬≠vezm√©nyt kaptam. A m√°sodik f√©l√©vre felmentem Budapestre fŇĪt√©sszerelŇĎ seg√©dmun¬≠k√°s¬≠nak, √©s keresetembŇĎl fedeztem a n√©met √≥r√°imat. Az egyetemi felv√©teli √©rdek√©ben mun¬≠k√°sifj√ļk√©nt a KISZ-be is jelentkeznem kellett, bel√©p√©semen legjobban azok cso¬≠d√°lkoztak, akikkel egy√ľtt dolgoztam. A felv√©teli azt√°n a tervek szerint alakult: elŇĎsz√∂r elutas√≠tottak, majd a fellebbez√©s ut√°n a rektori keret terh√©re miniszt√©riumi enged√©llyel felvettek.

‚Äď Kik voltak a meghat√°roz√≥ professzorai Szegeden?

‚Äď Itt tan√≠tott akkoriban P√°ndi P√°l, Bakos Ferenc √©s Hal√°sz ElŇĎd is, hogy csak a fŇĎ ir√°nyok k√©pviselŇĎit nevezzem meg. Nagyon √©lveztem az egyetemet, a modern magyar irodalom kialakul√°s√°nak Arany J√°nost√≥l Babits Mih√°lyig terjedŇĎ idŇĎszaka √©rdekelt leg¬≠ink√°bb. ElŇĎsz√∂r Bakos FerenctŇĎl kaptam aj√°nlatot, hogy dolgozzak mellette a l√©tre¬≠hozand√≥ √°ltal√°nos nyelv√©szeti tansz√©ken, de ezt meggyŇĎzŇĎd√©ses irodalm√°rk√©nt azonnal visszautas√≠tottam. Majd P√°ndi P√°l h√≠vott, de amikor megtudta, hogy engem a nyugato¬≠sok √©rdekelnek, eltan√°csolt. Azt mondta: erre most nincs sz√ľks√©g. K√©sŇĎbb megtal√°lt√°k egy feljegyz√©s√©t, amire azt √≠rta r√≥lam: ideol√≥giailag mut√°l. Az ideol√≥giai felk√©sz√ľlt¬≠s√©¬≠gem¬≠mel nem volt semmi baj, tal√°n √©pp az volt a gond, hogy Marx √©s Engels mŇĪveit alaposan elolvastam, ez√©rt politikai gazdas√°gtanb√≥l vagy filoz√≥fi√°b√≥l akad√©koskod√≥nak √≠t√©lt√©k a k√©rd√©seimet. KISZ-fegyelmit is kaptam, aminek az lett a k√∂vetkezm√©nye, hogy nem mehettem az NDK-ba ny√°ri munk√°ra.

‚Äď Hogyan k√©pzelte a p√°ly√°j√°t a diploma ut√°n?

‚Äď Kutat√≥i p√°ly√°t k√©pzeltem el magamnak, de nem egy int√©zetben, hanem egyetemi oktat√≥k√©nt. Mivel semmi es√©lyem nem volt arra, hogy az akkori magyar tansz√©k az √©rdeklŇĎd√©si k√∂r√∂mmel √©s politikai meg√≠t√©lts√©gemmel befogadjon, Szab√≥ Csill√°val ‚Äď aki n√©met-francia szakon √©vfolyamt√°rsam volt ‚Äď 1964-ben elhat√°roztuk, hogy √∂sszeh√°za¬≠sodunk. √ögy gondoltuk, √≠gy nagyobb az es√©ly√ľnk arra, hogy egy√ľtt kapjunk valahol k√∂z√©piskolai tan√°ri √°ll√°st. K√∂zben Hal√°sz ElŇĎd elolvasta az Arany J√°nosr√≥l √≠rt dolgoza¬≠tomat, javasolta, hogy hagyjam ott a magyart, legyek germanista. Csak azt v√°laszolhat¬≠tam erre, hogy nem vagyok el√©g felk√©sz√ľlt erre a v√°lt√°sra. Azt felelte, nem baj, √ļgysem lehetek itt m√°s, b√≠zzam r√° magam. Harmad√©v ut√°n v√°ltottam, Hal√°sz ElŇĎd bevont a Thomas Mann-kutat√°saiba. A keze al√° dolgoztam, bibliogr√°fi√°t √°ll√≠tottam √∂ssze, Tho¬≠mas Mann-novell√°k strukt√ļr√°in kezdt√ľnk dolgozni. Diploma ut√°n Hal√°sz ElŇĎd a b√∂l¬≠cs√©sz¬≠kar d√©k√°njak√©nt a feles√©gemnek is felaj√°nlott az egyetemen egy √°ll√°st, √©s sz√°¬≠mom¬≠ra is l√©trehozott egy tansz√©ki k√∂nyvt√°rosi √°ll√°st. Az egyetemi √©veim alatt a legt√∂bb szel¬≠lemi √∂szt√∂nz√©st √©s szem√©lyes t√°mogat√°st is Hal√°sz ElŇĎdtŇĎl kaptam. Majdnem √ļgy ke¬≠zelt, mintha fia lenn√©k. Hal√°sz ElŇĎd azzal, hogy 1956 ut√°n elv√°llalta a d√©k√°ns√°got, komp¬≠romisszumot k√∂t√∂tt a hatalommal. Ennek a bonyolult, sok j√≥t √©s nem kev√©s rosszat is hoz√≥ alkunak v√©g√ľl is ŇĎ lett a legnagyobb vesztese. B√°r a legkiv√°¬≠l√≥bb magyar germanista volt, nem kapta meg a nagydoktori fokozatot, √≠gy nem lehe¬≠tett belŇĎle akad√©mikus sem. A sorozatos visszautas√≠t√°sra ‚Äď ami 1963‚Äď65-ben t√∂rt√©nt ‚Äď √ļgy reag√°lt, hogy eld√∂nt√∂tte: a szegedi b√∂lcs√©szkaron nem csin√°lunk semmit. Nem azt hat√°rozta el, hogy ‚Äěgazember lesz‚ÄĚ, ink√°bb az Ady-szerŇĪ magatart√°st k√∂vette: ha nem kell a nagy√ļr, akkor ne kelljenek feles√©gei se, √°gyasai se, a szolg√°i, a lovai se, mindent vele temesse¬≠nek. Mindezt persze akkor nem l√°ttuk √≠gy √°t, csak azt vett√ľk √©szre: egyre kevesebb sz√≥ esik a tervekrŇĎl √©s programokr√≥l, egyre kev√©sb√© fontos, hogy ki mit csin√°l. √Čjszak√°ba ny√ļl√≥ iv√°szatok k√∂vetkeztek. Diploma ut√°n k√©t √©vre, ahogy illik, doktor√°ltam, de ut√°na Hal√°sznak nem volt m√°r j√≥ semmi, amit mi fiatalok csin√°ltunk. Nem engedte, hogy kapcsolatot √©p√≠ts√ľnk m√°sokkal, nem mehett√ľnk tudom√°nyos kon¬≠ferenci√°kra, nem rendelhett√ľnk k√∂nyveket, nem lehetett szakmailag elŇĎre l√©pni. Ugyanakkor ra¬≠jong¬≠tunk Hal√°sz√©rt, √≠gy sok√°ig nem vett√ľk √©szre, hogy val√≥j√°ban mirŇĎl van sz√≥.

‚Äď Mikor √©s hogyan fordult az √©rdeklŇĎd√©se az irodalomelm√©let fel√©?

‚Äď Az egyetemen ez is Hal√°sz ElŇĎdh√∂z kapcsol√≥dik. Az elsŇĎ szemeszter elsŇĎ √≥r√°j√°n, amin m√°r √©n is ott voltam, azt k√©rdezte, szerint√ľnk mi az irodalom. Am√≠g a t√°rsaim valamilyen k√∂z√©piskol√°ban tanult defin√≠ci√≥ ut√°n kutattak eml√©kezet√ľkben, kimentem a t√°bl√°hoz, √©s felrajzoltam az irodalmi kommunik√°ci√≥ √°ltalam kigondolt modellj√©t. Et¬≠tŇĎl kezdve √°lland√≥ p√°rbesz√©dben voltunk. Kezdetben m√©gis irodalomt√∂rt√©neti dolgoza¬≠tokat √≠rtam. Hal√°szt√≥l kaptam meg Heinrich B√∂ll 1963-ban megjelent Ansichten eines Clowns c√≠mŇĪ reg√©ny√©t is, amirŇĎl √≠rtam egy tanulm√°nyt. Hal√°sz elk√ľldte B√∂llnek, aki¬≠nek ezzel elnyertem a figyelm√©t √©s a bar√°ts√°g√°t. ElsŇĎ irodalomelm√©leti dolgozatomat Bonyhai G√°borral folytatott besz√©lget√©seink nyom√°n egy di√°kk√∂ri konferenci√°ra √≠r¬≠tam, mint ahogy Bonyhai G√°bor elsŇĎ dolgozatai is besz√©lget√©seinkbŇĎl sz√ľlettek. (Ma is √ļgy gondolom: ha van igazi szellemi k√∂z√∂ss√©g, akkor a di√°kok egym√°st√≥l tanulnak a legt√∂bbet, a j√≥ tan√°r csak kiv√°ltja vit√°ikat.) A Kritika szerkesztŇĎje, Di√≥szegi Andr√°s be¬≠j√∂tt Pesten a di√°kk√∂ri konferenci√°ra, meghallgatta az √©n refer√°tumomat is, majd elk√©rte a dolgozatomat. Megh√≠vott egy k√°v√©z√≥ba, ahol megbesz√©lt√ľk a sz√∂veget, √©s lek√∂z√∂lte a foly√≥irat√°ban. Hal√°sz ElŇĎd szemin√°riumaib√≥l kiindulva Bonyhai G√°borral alak√≠tottuk ki azt az elm√©leti megk√∂zel√≠t√©st, amit kezdetben szakk√∂r√∂kben Hal√°sz-iskolak√©nt, majd szegedi iskolak√©nt emlegettek, de Hal√°sz, alighogy megsz√ľlettek az elsŇĎ kezdem√©nyek, a m√°r elmondott okokb√≥l szembefordult vele. Ehhez a megk√∂zel√≠t√©shez kapcsol√≥dott Kany√≥ Zolt√°n is, aki ekkor m√°r tan√°rseg√©d volt √©s a hegeli eszt√©tika √©s a brechti iro¬≠da¬≠lomelm√©let felŇĎl a logikai szemantika, a sz√∂vegnyelv√©szet √©s az ‚ÄěegyszerŇĪ form√°k‚ÄĚ el¬≠m√©¬≠lete fel√© k√∂zeledett. Ilyen √©rtelemben m√°r a mi tan√≠tv√°nyunk is lett k√©sŇĎbb Cs√ļri K√°¬≠roly, aki akkor kezdte tanulm√°nyait a n√©met √©s angol szakon, amikor mi v√©¬≠gez¬≠t√ľnk. Az irodalmi mŇĪvek magyar√°zat√°nak olyan elm√©lete lebegett szem√ľnk elŇĎtt, amely vil√°gos elŇĎfelt√©telekre √©p√ľl, √©s ellenŇĎrizhetŇĎ kijelent√©seket tartalmaz. Eb¬≠ben az √©r¬≠telemben az irodalmi mŇĪvek sor√°t vizsg√°l√≥ tudom√°ny √©pp √ļgy tudom√°ny, ahogy a term√©szet k√ľl√∂nb√∂zŇĎ szeleteire vonatkoz√≥ tudom√°ny az. Wittgensteint, Car¬≠napot kezd¬≠t√ľnk olvasni, tudom√°nyelm√©lettel foglalkozni, az orosz formalista iskol√°t tanul¬≠m√°¬≠nyozni, a n√©met interpret√°ci√≥elm√©leti √≠r√°sokat a morfol√≥giai megk√∂zel√≠t√©s fel√∂l b√≠¬≠r√°lni. Egyre nagyobb gondot jelentett azonban, hogy √°tmenetinek gondolt √°ll√°¬≠sunk egyre v√©glegesebb lett: Bonyhai G√°bor m√©g n√°lam is rosszabbul j√°rt: a k√∂zponti k√∂nyv¬≠t√°r foly√≥irat-rakt√°r√°ban ‚Äěkapott‚ÄĚ munk√°t. Ez azonban nem b√ļjtatott √°ll√°s volt, ami mellett vid√°man lehetett volna kutatni, hanem komolyan kellett dolgoznia. Ha¬≠l√°sz ElŇĎd kifejezetten gondoskodott arr√≥l, hogy v√©letlen√ľl se tudjunk a munk√°nk mel¬≠lett kutatni. √Čn az elsŇĎ k√©t √©vben ETO-rendszer szerint kezdtem katalogiz√°lni a tan¬≠sz√©k 15 ezer k√∂tet√©t, am√≠g r√° nem j√∂ttem, hogy ezzel puszt√°n az energi√°imat akarja el¬≠vonni az √©rdemi kutat√≥munk√°t√≥l. Hal√°sz a szegedi b√∂lcs√©szkaron egyre t√∂bb szak¬≠mai¬≠lag alkalmatlan embert juttatott √°ll√°shoz a ‚Äěmire megy√ľnk ketten‚ÄĚ-elv alapj√°n. Ha¬≠tal¬≠mas szellemi kapacit√°s√°t egyre ink√°bb arra haszn√°lta, hogy k√≠m√©letlen√ľl j√°tszadoz¬≠zon az emberekkel, s hogy sz√©tzil√°lja a kart. Hosszan lehetne sorolni a p√©ld√°kat. Eg√©szen 1983-ig tartott ez az idŇĎszak, amikor is Hal√°sz tansz√©kvezetŇĎi megb√≠zat√°s√°t a kari ta¬≠n√°cs √°ll√°sfoglal√°sa alapj√°n az egyetemi tan√°cs nem hosszabb√≠totta meg. Cs√ļri K√°rollyal ‚Äď akivel idŇĎk√∂zben mindketten megszerezt√ľk a kandid√°tusi fokozatot ‚Äď mindv√©gig ki¬≠tar¬≠tottunk, pedig sok helyre elmehett√ľnk volna, h√≠vtak benn√ľnket az Irodalom¬≠tudo¬≠m√°nyi Int√©zetbe, P√©csre √©s Debrecenbe is tansz√©kvezetŇĎnek.

‚Äď Hogyan l√°tja ma az √∂n√∂k nev√©hez k√∂t√∂tt szegedi szemiotikai iskola jelentŇĎs√©g√©t, ered¬≠m√©nyeit?

‚Äď Ami olyan √≠g√©retesen kezdŇĎd√∂tt, tal√°n m√©g el√©ri kifejlett form√°j√°t. K√∂zben azon¬≠ban megv√°ltozott az a t√∂rt√©nelmi helyzet, ami k√≠s√©rlet√ľnknek igazi jelentŇĎs√©g√©t meg¬≠adta. Annak idej√©n a hatalom √°ltal v√©dett marxista √°ll√°spont szerint nem volt k√©t¬≠s√©ges, hogy az irodalom vizsg√°lata tudom√°ny, mint ahogy az sem, hogy ezt a tudo¬≠m√°nyt a t√°r¬≠sadalomtudom√°nyb√≥l kell levezetni, s az egyetlen tudom√°nyos t√°rsadalom¬≠tudo¬≠m√°ny a marxi filoz√≥fi√°ra √©p√ľl. Az ut√≥bbi meg√°llap√≠t√°s meg is felel Marx hipot√©zis√©nek: A tŇĎke elŇĎszav√°ban azt √≠rja: a t√°rsadalmi folyamatoknak √©pp√ļgy megvannak a t√∂r¬≠v√©¬≠nyei, mint a term√©szeti folyamatoknak; ezek a t√∂rv√©nyek ugyan¬≠olyan st√°tus√ļak, azaz egy t√°rsadalom alakul√°sa nem az emberi szabads√°g birodalm√°ba tartozik, hanem min¬≠de¬≠nek elŇĎtt a gazdas√°gi meghat√°rozotts√°gokb√≥l k√∂vetkezik. Eb¬≠ben a modellben nem volt meg sem az irodalomnak, mint a megismer√©s egy form√°j√°¬≠nak, sem az iroda¬≠lom¬≠tudom√°nynak, mint e megismer√©s kibont√≥j√°nak a helye, b√°r tud¬≠juk, hogy Luk√°cs√©k f√°b√≥l vaskarika m√≥don megcsin√°lt√°k az ‚Äěegyed√ľl helyes‚ÄĚ marxista irodalom¬≠tudo¬≠m√°nyt. A kih√≠v√°s teh√°t az volt, hogy lehet-e val√≥ban tudom√°nyos alapokra helyezni az irodalmi mŇĪ √©s az irodalmi folyamatok vizsg√°lat√°t. Ak√°r kiindul¬≠hattunk volna az ere¬≠deti marxi m√≥dszerbŇĎl is, ha ez nem lett volna m√©g vesz√©lyesebb, mint az ‚Äěamarxiz¬≠mu¬≠sunk‚ÄĚ. A ‚Äěrevizionizmus‚ÄĚ v√°dj√°val m√©g 56 ut√°n is v√©geztek ki embereket. Ez√©rt for¬≠dul¬≠tunk a tudom√°nyos megismer√©s √°ltal√°nos felt√©teleivel foglal¬≠koz√≥ B√©csi Iskola tudo¬≠m√°ny¬≠elm√©lete fel√©. A nyelv szerep√©vel kezdt√ľnk el foglalkozni a megismer√©sben √©s in¬≠n√©t pr√≥b√°ltuk a nyelv √°ltal hordozott alkot√°sok meg√©rt√©s√©nek felt√©teleit meghat√°rozni. Kezdetben Hal√°sz szkepticizmusa inspir√°lta kutat√°sainkat. Tan√°rk√©nt sz√≥krat√©szi ma¬≠ga¬≠tart√°st k√©pviselt, igyekezett kimutatni, hogy a gondolko¬≠d√°sunk ellentmond√°sos, hogy olyan k√∂vetkeztet√©sekre jutunk, amelyeknek a pre¬≠missz√°i nincsenek pontosan megfogalmazva. Ez√©rt kijelent√©seinknek nincs √©rtelme. Mi be akartuk bizony√≠tani, hogy √©rtelmess√© tudjuk tenni √°ll√≠t√°sainkat. K√©sŇĎbb ez a viszony egyre ink√°bb egy m√°¬≠sik h√≠res viszonyra kezdett hasonl√≠tani: Hal√°sz mefiszto¬≠fel√©szi magatart√°s√°ra fausti v√°¬≠laszt adtunk: te nem tudsz adni semmit, √©n viszont valami pozit√≠vra jutok. Am√≠g ko¬≠molyan dolgozott, Hal√°szt is izgatt√°k az egzakt iroda¬≠lomtudom√°ny elm√©leti k√©rd√©sei. A doktori fokozatra nem √©rdemes√≠tett √©rtekez√©s√©ben A var√°zshegy idŇĎstrukt√ļr√°it vizs¬≠g√°lta, illetve azt igyekezett kimutatni, hogy bizonyos zenei strukt√ļr√°kat k√∂vet az epi¬≠kai √©p√≠tkez√©s. Az elsŇĎ eredm√©nyem az volt, hogy ki¬≠mutattam: ezeknek az idŇϬ≠struk¬≠t√ļr√°knak a le√≠r√°sa, amely G√ľnther M√ľller elm√©let√©re alapult, nem lehet objekt√≠v, teh√°t ez nem j√≥ alap. Arra is hamar r√°j√∂tt√ľnk, hogy a kort√°rsi nyugati iroda¬≠lom¬≠tudo¬≠m√°ny¬≠ban gyakorolt ‚ÄěmŇĪimmanens‚ÄĚ √©rtelmez√©sek sem kiel√©g√≠tŇĎk, mert a mŇĪ intertextu√°lis pro¬≠duktum, vannak olyan r√©tegei, amelyek csak m√°s mŇĪvek bevon√°s√°val √©rtel¬≠mez¬≠he¬≠tŇĎk. Teh√°t az egyes irodalmi mŇĪ potenci√°lisan egy h√°l√≥ r√©sze, nemcsak iroda¬≠lom¬≠t√∂r¬≠t√©¬≠ne¬≠tileg, ami mindig is tudott volt, hanem szemanti¬≠kailag is. A hetvenes √©vek elej√©re egy lehets√©ges irodalomelm√©let minden meghat√°roz√≥ komponens√©t illetŇĎen kiala¬≠kul¬≠tak fŇĎ hipot√©ziseink. Ebben a f√∂lfog√°sban, amelyet a le¬≠hets√©ges vil√°gok po√©tik√°j√°nak ne¬≠¬≠vezt√ľnk el, a mŇĪvek strukt√ļr√°ja dinamikus, gener√°l¬≠hat√≥, t√∂bbszintŇĪ szerkezetk√©nt je¬≠lent meg, amely k√©pes a nyelvi r√©teg bizonyos szintŇĪ meghat√°roz√°s√°ra, sŇĎt, ezt a nyelvi r√©teget m√©g intertextu√°lis √∂sszef√ľgg√©sben is kezeli. Ha az 1960-as, 70-es √©vekben a minim√°lis felt√©telek ‚Äď k√∂nyvek, √∂szt√∂nd√≠jak, kuta¬≠t√°si idŇĎ, eredm√©nyek publik√°lhat√≥s√°ga, oktat√°s √©s √≠gy az ut√°nunk j√∂vŇĎk bevon√°sa a mun¬≠k√°ba ‚Äď meglettek volna, akkor bizony√°ra meghat√°roz√≥ m√≥don belesz√≥lhattunk volna a nemzetk√∂zi irodalomelm√©leti vit√°kba. A csoportunk azonban sz√©tt√∂redezett, Bonyhai G√°bornak el kellett SzegedrŇĎl mennie, Kany√≥ Zolt√°nnak tansz√©ket kellett v√°ltania, hogy dolgozhasson, √©s kor√°n, negyven √©vesen meghalt. Azonban √≠gy is a sze¬≠gedi Hal√°sz-iskola adja a magyar germanisztika j√≥r√©sz√©t: Mas√°t Andr√°s √©s Orosz Mag¬≠dolna az ELTE Germanisztikai Int√©zet√©ben, Szendi Zolt√°n P√©csett lett irodalmi tan¬≠sz√©kek vezetŇĎje. Ha Hal√°sz ElŇĎd befoly√°sa nem terjed ki valamennyi szegedi iro¬≠dalmi tan¬≠sz√©kre is, akkor kiv√©telesen erŇĎs b√∂lcs√©szkarr√° v√°lhatott volna a szegedi m√°r a het¬≠ve¬≠nes √©vekben. Szakmai szempontb√≥l engem Heinrich B√∂ll mentett meg.

‚Äď Hogyan?

‚Äď El√©rte, hogy a nyolcvanas √©vek elej√©n a magyar √°llam tilt√°sa ellen√©re kaptam egy Humboldt-√∂szt√∂nd√≠jat. K√ľld√∂tt egy t√°viratot az illet√©kes szerveknek, melyben az √°llt, hogy sz√°momra betekint√©st ad a k√©zirataiba √©s erre a feladatra nem ismer n√°lam jobb jel√∂ltet. Erre kiengedtek.

‚Äď Mit jelentett ez a bar√°ts√°g?

‚Äď M√°ig vita van arr√≥l, hogy B√∂ll mennyire jelentŇĎs √≠r√≥. Szerintem nem v√©letlen, hogy ŇĎ lett a 20. sz√°zad m√°sodik fel√©ben a n√©met irodalom egyik meghat√°roz√≥ alakja. A moderns√©g szempontj√°b√≥l saj√°tos poz√≠ci√≥t foglal el, ugyanakkor mor√°lis √°ll√°spont¬≠j√°ban √©s emberi magatart√°s√°ban is kiv√©teles egy√©n volt. Az elm√©leti kutat√°sokat is pozi¬≠t√≠van befoly√°solja, ha egy √≠r√≥ nem azt mondja ‚Äď Arany J√°nos klasszikus mondat√°val ‚Äď: ‚ÄěGondolta a fene!‚ÄĚ, hanem azt: √©rdekes meg√°llap√≠t√°s, √©n ugyan eg√©szen m√°sk√©pp terve¬≠zem a reg√©nyemet, de a magyar√°zat ugyanazt a l√©nyeget ragadja meg, sŇĎt r√©szben ma¬≠gamat is jobban √©rtem, mit mi√©rt teszek. Mivel az √©letmŇĪt vez√©rlŇĎ strukt√ļr√°t fŇĎ elemei¬≠ben m√°r a hatvanas √©vek m√°sodik fel√©ben kidolgoztam, s maga az √©letmŇĪ m√©g nem volt lez√°rva, elŇĎrejelz√©seket is megfogalmazhattam, milyen vari√°nsok lehets√©gesek m√©g. Olyan ez, mint egy sakkj√°tszma. Ha tudjuk, milyen b√°buk vannak a t√°bl√°n, k√∂¬≠vetkeztetni lehet a v√°rhat√≥ l√©p√©sekre. B√∂ll akkor kapta meg az elsŇĎ tanulm√°nyomat, ami¬≠kor √∂nmag√°ban is kezdett tudatosodni, hogy tulajdonk√©ppen melyek azok a s√©¬≠m√°k, amelyekbe √°lland√≥an beleesik, amikor egy anyagot meg akar form√°lni. A leve¬≠le¬≠z√©¬≠s√ľnkbŇĎl szem√©lyes tal√°lkoz√°s lett, majd megh√≠vott, hogy a reg√©ny-k√©ziratait dol¬≠goz¬≠zam fel: ebbŇĎl lett, h√©t√©ves k√©s√©ssel a Humboldt-√∂szt√∂nd√≠j. Kider√ľlt, hogy a munka egy √©v alatt nem v√©gezhetŇĎ el, de szakk√∂r√∂kben elismert√©k az elŇĎk√©sz√≠tŇĎ munk√°mat, s √≠gy megh√≠vtak a B√∂ll mŇĪveinek kritikai kiad√°s√°t elŇĎk√©sz√≠tŇĎ bizotts√°gba. E munka le¬≠z√°r√°s√°val tagja lettem egy hattag√ļ szerkesztŇĎbizotts√°gnak, amely tavaly megkezdte a 28 k√∂tetre tervezett √©letmŇĪkiad√°s munk√°latait. Az elsŇĎ k√∂tet 2003-ban v√°rhat√≥ a k√∂lni Kie¬≠penheuer Witsch kiad√≥n√°l.

‚Äď Milyen j√∂vŇĎje lehet a megkezdett irodalomelm√©leti kutat√°saiknak?

‚Äď Rem√©lem, hogy lesz m√©g erŇĎm ezen is tov√°bb dolgozni, Cs√ļri K√°rollyal egy√ľtt, s azokkal a fiatalokkal, akik a megismer√©s j√≥ eszk√∂z√©nek tekintik a ‚Äělehets√©ges vil√°gok po√©tik√°j√°t.‚ÄĚ Mint mondottam, most nem ez a megk√∂zel√≠t√©s √°ll az √©rdeklŇĎd√©s k√∂¬≠z√©p¬≠pont¬≠j√°ban. Szellemi kr√≠zishelyzet√ľnknek, amely annak a bel√°t√°snak a k√∂vet¬≠kezm√©nye, hogy sem az √°llamkapitalizmuss√° v√°lt ‚Äěszocializmus‚ÄĚ, sem a fogyaszt√≥i t√°r¬≠sadalom nem k√©pes l√©trehozni egy kiel√©g√≠tŇĎ egyens√ļlyt az egy√©n szabads√°ga √©s a k√∂z√∂ss√©g ig√©nyei k√∂z√∂tt, olyan filoz√≥fus felel meg, mint Friedrich Nietzsche volt, aki a meg√ļjul√°st min¬≠den fenn√°ll√≥nak tagad√°s√°ban, az eg√©sz eddigi kult√ļra ‚Äědekonstru√°l√°s√°¬≠ban‚ÄĚ l√°tta. De m√°r besz√©lt√ľnk arr√≥l, hogy minden radikalizmus katasztr√≥f√°ba, nemcsak fordulathoz, hanem pusztul√°sba is vezet. A lehets√©ges vil√°gok po√©tik√°ja v√©g√ľl is a legŇĎsibb po√©tik√°¬≠ban, az arisztotel√©sziben gy√∂keredzik. √Čs √©n hiszek abban, hogy nagy alkot√≥k irodalmi mŇĪ¬≠vekben k√≥dolt felismer√©seinek meg√©rt√©s√©hez sz√ľks√©g lesz m√©g olyan racion√°lis esz¬≠k√∂z√∂kre, mint amilyennek ez a t√≠pus√ļ po√©tika k√≠v√°n lenni. Mindenesetre Hal√°sz ElŇĎd ‚Äědekonstru√°l√≥‚ÄĚ hat√°s√°nak szŇĪnt√©vel, 1987 ut√°n √©s a rendszer elimin√°l√≥d√°s√°val m√©g nem a kutat√°si K√°na√°n j√∂tt el. A legfontosabb feladatunk az volt, hogy a n√©met k√©pz√©s ok¬≠ta¬≠t√≥i g√°rd√°j√°t ki√©p√≠ts√ľk, vend√©geket h√≠vjunk Szegedre, s elind√≠tsuk p√°ly√°jukon a ben¬≠n√ľn¬≠ket k√∂vetŇĎ gener√°ci√≥t, t√∂bbek k√∂z√∂tt az √ļj t√≠pus√ļ dok¬≠tori k√©pz√©s seg√≠ts√©g√©vel. S mind¬≠ezt megugr√≥ l√©tsz√°m√ļ hallgat√≥s√°g mellett. √ďri√°si nyom√°s nehezedett r√°nk, hogy mi¬≠n√©l t√∂bb hallgat√≥t vegy√ľnk fel, foglalkoz√°s n√©lk√ľl maradt orosz tan√°rok sz√°¬≠m√°ra tegy√ľk lehetŇĎv√© a n√©met tan√°ri diploma megszerz√©s√©t. A hallgat√≥i l√©tsz√°m egy-k√©t √©ve 500 fŇĎ k√∂r√ľl stabiliz√°l√≥dott, s egy-k√©t √©ven bel√ľl el√©r¬≠j√ľk a sz√ľks√©ges oktat√≥i √©s seg√©derŇĎ l√©tsz√°mot. Id√©n nevezhett√ľk ki az elsŇĎ egyetemi docenst a fiatalok k√∂z√ľl. 1993, az √ļj t√≠pus√ļ doktori fokozat bevezet√©se √≥ta t√©mavezet√©¬≠sem¬≠mel √∂ten doktor√°ltak, s h√°rman egy-k√©t √©ven bel√ľl doktor√°lni fognak. √ćgy lassan eloszlanak azok a terhek, amelyek eddig t√ļls√°gosan is kevesek v√°ll√°ra nehe¬≠zedtek ‚Äď a kari, egyetemi, orsz√°gos tudom√°nyszervez√©si feladatokr√≥l m√©g nem is besz√©lve. Nagy √∂r√∂m√∂mre szolg√°l, hogy nemcsak a n√©met szak erŇĎs√∂d√∂tt meg, hanem az eg√©sz mo¬≠dern filol√≥gia, sŇĎt az eg√©sz kar ‚Äď m√©lt√≥an a legjobb hagyom√°nyokhoz nemcsak m√©re¬≠teit tekintve, de minŇĎs√©g szempontj√°b√≥l is dobog√≥s helyen van az orsz√°gban. Ha Isten is √ļgy akarja, ha maradna egy emberileg betervezhetŇĎ nyolc-t√≠z √©v a kutat√°sra √©s az ok¬≠tat√°sra, akkor tal√°n re¬≠m√©l¬≠he¬≠tem, hogy az elm√©let√ľnk megfelelŇĎ kifejt√©st kap, √©s alkal¬≠maz√°sra tal√°l. Ehhez az sz√ľk¬≠s√©ges, hogy k√∂nyvform√°ban is megjelenjen √©s n√©met, an¬≠gol nyelven is hozz√°¬≠f√©r¬≠hetŇĎ legyen. A germanisztik√°nak ‚Äď mint ahogyan a modern filol√≥gi√°nak √°ltal√°ban ‚Äď √≥ri√°si szerepe van abban, hogy a magyar kult√ļr√°nak Eur√≥p√°ban megpr√≥b√°ljuk azt a he¬≠lyet biztos√≠tani, ami megilleti. Nem kevesebbet, nem t√∂bbet, de azt mindenk√©ppen. En¬≠nek √©rdek√©ben a tudom√°nyos k√∂z√©letnek meg kell tennie a mag√°√©t. Cs√ļri K√°roly a b√©¬≠csi Collegium Hungaricum igazgat√≥jak√©nt, az ugyancsak SzegedrŇĎl indult Mas√°t Andr√°s a berlini Collegium Hungaricum vezetŇĎjek√©nt dolgozik ez√©rt, √©n pedig az 1999-es Frankfurti K√∂nyvv√°s√°r kapcs√°n igyekeztem tenni ennek √©rdek√©ben.



‚Äď Nem volt egyszerŇĪ dolga a magyar jelenl√©t megszervez√©s√©vel, hiszen politikai csa¬≠t√°¬≠ro¬≠z√°¬≠sok is zajlottak k√∂zben.

‚Äď A Frankfurti K√∂nyvv√°s√°rra eredetileg 4‚Äď5 √©v felk√©sz√ľl√©si lehetŇĎs√©g volt, de m√°sf√©l √©vvel a rendezv√©ny elŇĎtt √ļgy tŇĪnt, botr√°nyba fullad Magyarorsz√°g bemutatkoz√°sa. Le¬≠mondani lehetetlen volt, egyr√©szt korm√°nygarancia volt r√°, m√°sr√©szt aligha lehetett volna egy olyan orsz√°got tal√°lni, amelyik ‚Äěbeugrott‚ÄĚ volna helyett√ľnk. Az 1998-ban hivatalba l√©pett √ļj korm√°nyzat viszont egy teljes zŇĪrzavarral tal√°lta szemben mag√°t. Ugyan h√°rom-n√©gy csapat is megb√≠z√°st kapott a rendezv√©ny elŇĎk√©sz√≠t√©s√©re, de elŇĎbb-ut√≥bb valamennyi lemondott, mert nem volt megfelelŇĎ a p√©nz√ľgyi √©s a szervezeti h√°t¬≠t√©r. Megvolt r√° az es√©ly, hogy k√©pletesen sz√≥lva ez is egy nagy nemzeti g√∂d√∂rr√© v√°lj√©k. 1998 nyar√°n, a korm√°nyv√°lt√°s ut√°n az √ļj kultur√°lis miniszter r√°besz√©lte Szegedy-Masz√°k Mih√°lyt ‚Äď akivel m√©g a hatvanas √©vekben a szegedi egyetemen bar√°tkozunk √∂ssze ‚Äď, hogy miniszteri biztosk√©nt v√°llalja el a frankfurti k√∂nyvv√°s√°rra val√≥ felk√©sz√ľ¬≠l√©st. Ňź k√©rt meg, hogy seg√≠tsek neki, mert ŇĎsztŇĎl m√°r az Egyes√ľlt √Āllamokban kellett tan√≠tania. Kezdetben arr√≥l volt sz√≥, hogy a Frankfurt ‚Äô99 Kht. √ľgyvezetŇĎ igaz¬≠gat√≥ja¬≠k√©nt kapok egy csapatot, nekem csak az alapvetŇĎ k√©rd√©sekben kell a munk√°t √∂ssze¬≠han¬≠gol¬≠nom, √©s az egy√ľttmŇĪk√∂dŇĎ magyar √©s n√©met int√©zm√©nyek vezetŇĎivel t√°r¬≠gyalnom. A csapatr√≥l kider√ľlt, hogy t√ļl kicsi, a feladatr√≥l, hogy t√ļl nagy, az idŇĎrŇĎl, hogy t√ļl r√∂¬≠vid, a munkat√°rsak egy r√©sze pedig alkalmatlan. Az eredetileg tervezett heti egy nap helyett egyre t√∂bbet, v√©g√ľl a h√©t h√©t napj√°t ezzel a munk√°val kellett t√∂ltenem, mik√∂z¬≠ben az egyetemi munk√°mat sem adhattam fel, t√∂mb√∂s√≠tve oktattam, √°lland√≥an √ļton vol¬≠tam. Ezek a j√≥ √ľgy√©rt v√°llalt, de a saj√°t munk√°mt√≥l teljesen elvon√≥ feladatok voltak. Ha a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas √©vekben √ļgy tudtam volna dolgozni, ahogy szeret¬≠tem volna, akkor √∂r√∂mmel v√°llaltam volna el egy ilyen sz√©p feladatot.

‚Äď M√°sf√©l √©v m√ļlt√°n milyen m√©rleget k√©sz√≠tene a frankfurti bemutatkoz√°sunkr√≥l?

‚Äď A Frankfurti K√∂nyvv√°s√°r v√©g√ľl is j√≥l siker√ľlt. De ez nem eg√©szen rajtunk m√ļlott, sokat seg√≠tett a n√©met partner, √©s sokszor a szerencse is mell√©nk √°llt. Ha n√©gy √©vig fo¬≠lyamatosan, akad√°lytalanul dolgozik egy csapat az elŇĎk√©sz√≠t√©s√©n, akkor sem lehetett volna a r√°nk ir√°nyul√≥ figyelem √©s a siker sokkal nagyobb. Viszont nem lett volna annyi bosszant√≥ hiba, aminek k√∂vetkezm√©nyeit elsŇĎsorban a magyar r√©sztvevŇĎknek, √≠r√≥knak √©s kiad√≥knak kellett elviselni. Ami viszont a n√©metek √©s a nemzetk√∂zi k√∂z√∂n¬≠s√©g sz√°m√°ra megjelent, az eg√©sz√©ben pozit√≠v visszhangra tal√°lt. Siker√ľlt leszerelni itt¬≠hon is, k√ľlf√∂ld√∂n is a legend√°kra √©p√ľlŇĎ t√°mad√°sok t√∂bbs√©g√©t. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy N√°das P√©terrel √©s Esterh√°zy P√©terrel m√°r kor√°bban szem√©lyes j√≥ kap¬≠csolatom alakult ki. Igyekezt√ľnk a napi politik√°t√≥l, a p√°rtharcokt√≥l t√°vol maradni, √©s csak a minŇĎs√©gre figyelni. M√°sf√©l esztendŇĎ alatt term√©szetesen nem lehetett ponto¬≠san megtervezni, hogy ki legyen √©s ki ne legyen ott √ļj k√∂nyvvel, √ļj ford√≠t√°ssal. Fontos volt az is, hogy √©ltem kor√°bban N√©metorsz√°gban, ismertem az egyes kiad√≥kat, tudtam, kivel kell t√°rgyalnom, kinek mekkora s√ļlya van. V√©gigj√°rtam a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ szerkesztŇϬ≠s√©geket, siker√ľlt megtal√°lnom a szf√©ra legfŇĎbb mozgat√≥it, s ehhez is sok seg√≠ts√©get kap¬≠tam k√ľl√∂nb√∂zŇĎ oldalakr√≥l. K√ľl√∂n√∂sen N√©metorsz√°gban volt elŇĎny√∂mre, hogy ger¬≠manista vagyok, s m√°r Humboldt-√∂szt√∂nd√≠jas koromb√≥l, illetve a B√∂ll-kiad√°s k√∂r√ľli munk√°latokb√≥l kapcsolatom volt olyan emberekkel, akik meghat√°roz√≥ poz√≠ci√≥kban voltak a v√°s√°r idŇĎszak√°ban.

‚Äď Mit jelentett a magyar irodalom sz√°m√°ra Frankfurt?

‚Äď Magyarorsz√°ggal kultur√°lis szempontb√≥l egy idegen orsz√°g m√©g soha nem foglal¬≠kozott annyit, mint N√©metorsz√°g 1999-ben. A II. vil√°gh√°bor√ļ ut√°n a magyar jelenl√©t a n√©met tudatban h√°rom esem√©nyhez k√∂thetŇĎ: az 1954-es labdar√ļg√≥ vil√°gbajnoks√°ghoz ‚Äď elk√©pesztŇĎen sokan tudj√°k m√©g ma is az akkori magyar csapat √∂ssze√°ll√≠t√°s√°t ‚Äď, az 1956-os forradalomhoz √©s az azt k√∂vetŇĎ menek√ľlthull√°mhoz, valamint az NDK-sok 1989-es kienged√©s√©hez. Ez az a h√°rom dolog, amirŇĎl annyit √≠rtak, mint a Frankfurti K√∂nyv¬≠v√°s√°r idej√©n egyed√ľl a magyar kult√ļr√°r√≥l. T√∂bb mint √∂tezer cikk jelent meg, √∂sszeadva t√∂bbnapnyi mŇĪsoridŇĎ sz√≥lt r√≥lunk a telev√≠zi√≥s √©s r√°di√≥s mŇĪsorokban. Ki akartuk sz√©¬≠les√≠teni a befogad√°st, szerett√ľk volna el√©rni, hogy az √©lŇĎ szerzŇĎink mellett modern klasszikusaink is beker√ľljenek a n√©met irodalmi k√∂ztudatba. Kr√ļdyt√≥l, Kosz¬≠to¬≠l√°nyin, M√≥riczon √©s M√°rain √°t N√©meth L√°szl√≥ig igyekezt√ľnk megl√©vŇĎ n√©met for¬≠d√≠¬≠t√°¬≠sokat √ļjra kiadatni, √©s √ļjakat is √∂szt√∂n√∂zni. Egy√©rtelmŇĪ, tart√≥s √©s jelentŇĎs sikert ara¬≠tott M√°rai S√°ndor, akit ma m√°r egyre gyakrabban √ļgy emlegetnek N√©metorsz√°gban, mint a vil√°girodalom egy jelentŇĎs alkot√≥j√°t. Nek√ľnk nem azt kell m√©ricsk√©ln√ľnk, hogy M√≥ricz vagy Babits jelentŇĎsebb √≠r√≥ volt-e. Az a l√©nyeg, hogy a n√©metek ‚Äď r√©szben √°tl√°that√≥, r√©szben kutatand√≥ bonyolult okok miatt ‚Äď r√°kaptak M√°raira, √©s most foko¬≠zatosan eg√©sz √©letmŇĪve sz√©les olvas√≥k√∂z√∂ns√©gre tal√°l. S ez √∂sszekapcsol√≥dik egy eur√≥¬≠pai elterjed√©ssel is. A gyerty√°k csonkig √©gnek c√≠mŇĪ k√∂nyve t√∂bb p√©ld√°nyban kelt el, mint az √©pp Nobel-d√≠jass√° v√°lt G√ľnter Grass k√∂tete, a Mein Jahrhundert, ami pedig ki¬≠feje¬≠zetten a Frankfurti K√∂nyvv√°s√°rra idŇĎz√≠tve, s eleve sikerk√∂nyvnek k√©sz√ľlt. A Mein Jahrhundert ‚Äď Az √©n √©vsz√°zadom ‚Äď tulajdonk√©ppen egy laza t√∂rt√©netsor. Tan√≠tani le¬≠hetne a p√©ld√°j√°n, hogyan kell egy j√≥l eladhat√≥, sok p√©nzt hoz√≥ k√∂nyvet pro¬≠fin meg¬≠csin√°lni. A sz√°zad minden egyes √©v√©t egy-egy z√°rt, √∂nmag√°ban is kerek t√∂rt√©net jelen√≠ti meg, amit foly√≥iratokban k√ľl√∂n le lehet hozni. Csal√°di t√∂rt√©net √©pp√ļgy van k√∂zt√ľk, mint t√∂rt√©nelmi esem√©nyrŇĎl sz√≥l√≥ vagy irodalmi anekdota. Felolvas√≥esteket tarthat be¬≠lŇĎl√ľk a szerzŇĎ, ami a n√©metekn√©l fontos szempont, mert szeretik az ilyen al¬≠kalmakat. Hogy M√°rai k√∂tete G√ľnter Grass√©val √∂sszehasonl√≠tva is ekkora siker lett, mindenkit meglepett. Folytat√°sk√©nt a k√∂vetkezŇĎ √©vben megjelent az Eszter hagyat√©ka, ami ha¬≠sonl√≥ sikert aratott. Ugyanez t√∂rt√©nik mostan√°ban az Egy polg√°r vallom√°saival √©s a Nap¬≠l√≥kkal is. Nemr√©giben n√©ztem ut√°na az interneten, s l√°thattam, hogy ezeket a k√∂¬≠teteket is k√≠n√°lj√°k m√°r, √©s j√≥l fogynak. Olvastam egy terjedelmes kritik√°t a Frank¬≠fur¬≠ter Rundschauban, amiben a szerzŇĎ meg√°llap√≠tja: M√°rai k√∂teteinek kiad√°s√°val egy vil√°g¬≠irodalmi rang√ļ alkot√≥val gyarapodott a n√©met√ľl olvashat√≥ irodalom.

‚Äď Mi volt M√°rai siker√©nek az oka?

‚Äď Azt mondj√°k a kiad√≥k, ha az irodalmi ismerts√©gre √©s a v√°s√°rl√°sra legnagyobb hat√°s√ļ telev√≠zi√≥s mŇĪsorban, az Irodalmi Quartettben ‚Äď ami n√©gy kritikus vit√°ja ‚Äď leg¬≠al√°bb h√°rman dics√©rnek egy k√∂nyvet, az harmincezer p√©ld√°nyt jelent. M√°rai k√∂tet√©t is ez a mŇĪsor ind√≠totta el Frankfurtban, r√°ad√°sul A gyerty√°k csonkig √©gnek a lapokban is j√≥ kritik√°kat kapott. Legt√∂bben az √©rt√©kelt√©k, hogy a reg√©ny k√©t f√©rfi k√∂z√∂tti ba¬≠r√°ts√°got helyez minden f√∂l√©. Egy olyan t√°rsadalomban, ahol a csal√°d sz√©tesik, a nŇĎ-f√©rfi kapcsolat harck√©nt jelenik meg √©s leggyakrabban sz√©tv√°l√°ssal v√©gzŇĎdik, a gyerme¬≠kek negy¬≠ven sz√°zal√©ka csal√°don k√≠v√ľl sz√ľletik, fontos annak hangs√ļlyoz√°sa, hogy a t√°rsa¬≠da¬≠lom m√©gsem √©lhet elszigetelt egy√©nekbŇĎl. M√°rai k√∂nyv√©ben a bar√°ts√°g volt az az √©rt√©k, amit vil√°ga k√∂zvet√≠t. M√°rai felfedez√©s√©t persze n√©met kult√ļr√°ja is seg√≠tette. A magyar k√∂nyvek siker√©hez az is hozz√°j√°rult, hogy √©pp 1999-et √≠rtunk, t√≠z√©ves √©vfordu¬≠l√≥ja volt a vasf√ľgg√∂ny sz√©tszabdal√°s√°nak, az NDK-s √°llampolg√°rok kienged√©s√©nek. Tu¬≠datosan r√°¬≠¬≠√©p√≠tett√ľk a sajt√≥anyagainkat, √©s √©n is, ha csak tehettem, hivatkoztam r√° az inter¬≠j√ļim¬≠ban. Tudatos√≠tottam, hogy ez az esem√©ny nem t√∂rt√©nhetett volna m√°sk√©nt, mert 1989-ben a magyar k√∂zv√©lem√©ny egys√©ges volt abban, hogy a magyar hat√≥s√°gok nem old¬≠hat¬≠j√°k meg azt a probl√©m√°t, amit az NDK hat√≥s√°gai okoztak, s amit ŇĎk nem tudtak ke¬≠zelni. Ennek a nagyon pozit√≠v eml√©knek is szerepe volt abban, hogy nyitot¬≠tabban for¬≠dul¬≠tak a magyarok, a magyar irodalom fel√©. A kort√°rsaink k√∂z√ľl a m√°r is¬≠mert √∂t√∂s fo¬≠gatot ‚Äď N√°das P√©tert, Esterh√°zy P√©tert, Kert√©sz Imr√©t, Konr√°d Gy√∂rgy√∂t √©s Dalos Gy√∂r¬≠gy√∂t fogadt√°k k√ľl√∂n√∂sen kedvezŇĎen, de j√≥l szerepeltek p√©ld√°ul a N√©met¬≠orsz√°g¬≠ban ismeretlennek sz√°m√≠t√≥ Tar S√°ndor √©s a fiatalabb √≠r√≥k, k√∂ltŇĎk k√∂tetei is. Ami rossz √©rz√©ssel t√∂lt√∂tt el: itthon sokan nehezen √©rtett√©k meg, hogy ez a szf√©ra nem a k√∂z¬≠vet¬≠len politiz√°l√°s szf√©r√°ja.

‚Äď Jelenleg mi a legfontosabb munk√°ja?

‚Äď Szeretn√©m befejezni a ny√°ron Heinrich B√∂ll-reg√©nyeit √°ttekintŇĎ monogr√°fi√°mat, amely egyben a lehets√©ges vil√°gok po√©tik√°j√°nak alkalmaz√°s√°t is bemutatja egy √©letmŇĪ vizsg√°lat√°n√°l. Minden reg√©ny√©rŇĎl √≠rtam m√°r tanulm√°nyokat, magyarul vagy n√©met√ľl, most a magyar v√°ltozat kidolgoz√°s√°n, a k√©zirat egys√©ges√≠t√©s√©n dolgozom. Ezt a k√∂ny¬≠vet m√°r meghirdette kor√°bban az Osiris Kiad√≥, de √©pp a k√∂nyvv√°s√°rral kapcsola¬≠tos fel¬≠adataim miatt f√©lbe kellett, hogy maradjon.


Hirdetés



Ajánló

Zal√°n Tibor
Kulka J√°nos
Velenczei Tam√°s
Juronics Tam√°s
László Zsolt
Kerek Ferenc
Bern√°th √Ārp√°d
Alföldi Róbert
Pataki Ferenc
Szathmáry Gyöngyi
SzecsŇĎdi Ferenc
Szörényi László
Zsótér Sándor
Marton √Čva
Schiff Andr√°s
Nádas Péter
Fried Istv√°n
Frank József
Lengyel Andr√°s
Somfai László
Temesi M√°ria
Fritz Mih√°ly
Sejben Lajos
Szonda √Čva
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu