√Ėn a(z) 752543. l√°togat√≥nk,  √©s 27. a mai napon
   Rovataink: Opera >> Temesi M√°ria >>
  KezdŇĎlap   
  KeresŇĎ   
  KAPCSOLAT   
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   Kritik√°k
   Temesi M√°ria
   Husz√°r Lajos: A csend
   Gregor J√≥zsef
   Marton √Čva
   P√°l Tam√°s
   Mikl√≥sa Erika
   Rost Andrea
   Polg√°r L√°szl√≥
   Sass Sylvia
   Kovalik Bal√°zs
   B√°nk b√°n a D√≥m t√©ren
   Karik√≥ Ter√©z
   Luk√°cs Gy√∂ngyi
   Kessely√°k Gergely
   Luciano Pavarotti
   Tosca 2008 SzNSZ



(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


  Instagram
‚ÄěBelesz√ľlettem a zene szeretet√©be‚ÄĚ

Besz√©lget√©s Temesi M√°ria opera-√©nekesnŇĎvel





Temesi M√°ria a Szegedi Tudom√°nyegyetem ZenemŇĪv√©szeti FŇĎiskolai Kar√°nak tansz√©k¬≠vezetŇĎ √©nekprofesszorak√©nt m√©lt√≥ folytat√≥ja, tov√°bbvivŇĎje a Berd√°l Val√©ria √©s Sink√≥ Gy√∂rgy √°ltal megteremtett szegedi √©nekiskol√°nak, amelynek egykor maga is n√∂vend√©ke volt. 1979-ben Szegeden szerzett √©nek- √©s zongoratan√°ri diplom√°t, majd a Zeneakad√©mia opera tanszak√°n folytatta tanulm√°nyait, ahol kit√ľntet√©ses diplom√°val v√©gzett ‚Äď Bellini Norm√°j√°nak c√≠mszerep√©t √©nekelve az Erkel Sz√≠nh√°zban. P√°ly√°ja kezdet√©n rangos nemzet¬≠k√∂zi viadalokon bizony√≠tott, 1981-ben megnyerte a Rio de Janeiro-i, 1985-ben pedig a phi¬≠la¬≠delphiai Luciano Pavarotti-√©nekversenyt. Giuseppe Patan√© dirig√°l√°s√°val 1982-ben a Lo¬≠heng¬≠rin Elz√°jak√©nt deb√ľt√°lt a Magyar √Āllami Operah√°zban, ahol ma m√°r vezetŇĎ Wag¬≠ner-szop¬≠r√°n: Ortrud, Erzs√©bet, √Čva, Senta, Sieglinde √©s Br√ľnnhilde megform√°l√≥ja. Wag¬≠ner-alak√≠t√°sai√©rt 2000-ben Liszt-d√≠jjal t√ľntett√©k ki. Sokoldal√ļs√°g√°t mutatja, hogy nem¬≠csak a Wagner-oper√°k fŇĎszerepeiben, hanem t√∂bbek k√∂z√∂tt Toscak√©nt, Manon Lescaut-k√©nt, Aida¬≠k√©nt, Ameliak√©nt, Desdemonak√©nt, a Don Carlosban Erzs√©betk√©nt, A szic√≠liai vecser¬≠ny√©¬≠ben Elenak√©nt is sikert aratott, va¬≠lamint Mo¬≠zart, Csajkovszkij √©s Richard Strauss ope¬≠r√°i¬≠nak hŇĎsnŇĎit is √©letre keltette. Gazdag re¬≠per¬≠to√°r¬≠j√°ban a kort√°rs magyar ope¬≠r√°k, p√©ld√°ul Szo¬≠kolay S√°ndor Ecce Homo c√≠mŇĪ zene¬≠dr√°¬≠m√°¬≠j√°nak L√©ni√≥ja vagy Madar√°sz Iv√°n Utols√≥ ke¬≠ringŇĎj√©nek Asszonya is szere¬≠pel. ElŇĎbbi√©rt 1992-ben Bart√≥k-P√°sztory Ditta-d√≠jat, ut√≥b¬≠bi¬≠√©rt Artisjus-d√≠jat kapott. A Hamburgi √©s a Ber¬≠lini StaatsopertŇĎl Pr√°ga, Po¬≠zsony, Drezda, Z√ľ¬≠rich, K√∂ln, Mil√°n√≥, Nizza, Toulouse, Stras¬≠bourg, London, Isztambul, Ankara, Kair√≥, Lissza¬≠¬≠bon √©s Montevideo ope¬≠rah√°zain √°t a mad¬≠ridi Teatro de la Zarzuel√°ig √©s az ath√©ni He¬≠ro¬≠des Atticus Amfite√°trumig hosszan so¬≠rolhatn√°nk azokat a nevezetes sz√≠nh√°zakat, koncerttermeket, ahol fell√©pett. Nemcsak opera-, hanem orat√≥rium- √©s dal¬≠√©nekesk√©nt is elismer√©st szerzett: Sch√∂nberg Gurre-dalok c√≠mŇĪ nagyzenekari mŇĪv√©nek magyarorsz√°gi ŇĎsbemutat√≥j√°n ŇĎ √©nekelte a nŇĎi fŇĎszerepet a Nemzeti Filharmonikus zene¬≠karral, Kocsis Zolt√°n vez√©nylet√©vel. Fell√©pett M√ľnchenben, a berlini Schausspielhaus-ban √©s a stuttgarti Lie¬≠der¬≠hall√©ban ‚Äď legut√≥bb a legend√°s Fiorenza Cossott√≥val. Sz√°mos lemez¬≠felv√©telt k√©sz√≠¬≠tett, Wagner-heroin√°k c√≠mŇĪ CD-album√°t a vil√°gh√≠rŇĪ orosz karmester, Jurij Szi¬≠mo¬≠nov di¬≠rig√°l√°s√°val, a Magyar R√°di√≥ Szimfonikus Zenekara k√∂zremŇĪk√∂d√©s√©vel 2004 kar√°csony√°n jelentette meg a Hungaroton Classic. MŇĪv√©szet√©t Juventus-d√≠jjal √©s Sz√©kely Mih√°ly-em¬≠l√©kplakettel is elismert√©k. Az √©nekl√©s mellett a tan√≠t√°st is hivat√°s√°nak tekinti. Ha¬≠mari J√ļ¬≠li√°t√≥l, Marton √Čv√°n, Polg√°r L√°szl√≥n √°t Sass Sylvi√°ig a magyar √©nekmŇĪv√©szet legnagyobbjai tartanak mesterkurzusokat megh√≠v√°s√°ra Szegeden, ahol k√©t√©vente az orsz√°g fiatal √©nekes-n√∂vend√©keinek egyik legrangosabb seregszeml√©j√©t, a Sim√°ndy J√≥zsefrŇĎl el¬≠nevezett √©nek¬≠versenyt is megrendezik. Temesi M√°ri√°val szegedi k√∂tŇĎd√©s√©rŇĎl, √©nekesi p√°¬≠lyafut√°s√°r√≥l √©s mŇĪv√©sztan√°ri munk√°j√°r√≥l besz√©lgett√ľnk.


TISZAT√ĀJ, 2006. janu√°r - HOLL√ďSI ZSOLT


‚Äď √ögy fogalmazott egyszer: √©szrev√©tlen√ľl belesz√ľletett a zene szeretet√©be.

‚Äď Igen, mert √©desany√°m zen√©vel nevelt. Sokat √©nekelt nekem, √©n pedig j√≥ m√©diumnak bizonyultam. √Čdesany√°m mandolinon √©s hegedŇĪn is j√°tszott, t√∂bb k√≥rusnak is tagja volt. A petŇĎfitelepi √≥voda vezetŇĎjek√©nt dolgozott Szegeden, s a szŇĪkebb k√∂z√∂ss√©gben √ļgy fi¬≠gyel¬≠tek a szav√°ra, mint ma a minisztereln√∂k√©re az orsz√°gban. T√∂bb gener√°ci√≥ nŇĎtt fel a sz√°r¬≠nyai alatt. Al√°zattal √©s tiszta l√©lekkel befogadtam, amit tŇĎle √©s k√©sŇĎbb a tan√°raimt√≥l kap¬≠tam. Mondt√°k is mindig: szivacsk√©nt sz√≠vom magamba a tud√°st. A sorsom ki volt je¬≠l√∂lve: a bel√©m k√≥dolt genetikai √∂r√∂ks√©g szerencs√©sen kibontakozhatott a k√∂rnyezetnek, a csal√°di h√°tt√©rnek k√∂sz√∂nhetŇĎen. Ma is ŇĎrz√∂k egy r√©gi farsangi f√©nyk√©pet, melyen n√©gy√©ve¬≠sen a pe¬≠tŇĎfitelepi kult√ļrh√°z sz√≠npad√°n szerepelek: a ‚ÄěBrumm-brumm Br√ļn√≥, m√≥k√°s medve...‚ÄĚ kezdetŇĪ dalocsk√°t √©nekelve √©s t√°ncolva egy √≥vod√°s t√°rsammal. Mindig a sze¬≠repl√©s, a mu¬≠zsika volt az √©letem. PetŇĎfitelepen j√°rtam √°ltal√°nos iskol√°ba, ahol m√°r akkor megszeret¬≠tette vel√ľnk Kod√°lyt √©s Bart√≥kot Kati n√©ni ‚Äď dr. Hofszang J√≥zsefn√© ‚Äď, akinek meghat√°roz√≥ szerepe volt zenei p√°ly√°ra ker√ľl√©semben. Eml√©kszem, milyen √∂r√∂m volt, amikor a gyer¬≠mekf√ľl sz√°m√°ra bizony neh√©z mŇĪvekben meghallottam egy gy√∂ny√∂rŇĪ har¬≠m√≥niai v√°lt√°st a sok v√°jt f√ľlŇĪeknek val√≥, bonyolultabb hangz√°sban. Gyerekkori bar√°t¬≠nŇĎmmel √©s oszt√°lyt√°r¬≠sammal, Suvada Arank√°val ‚Äď aki most a Szegedi Nemzeti Sz√≠nh√°z √©nekkari sz√≥list√°ja ‚Äď √∂sszen√©zt√ľnk: Hallod te is, hogy ez milyen gy√∂ny√∂rŇĪ? Szinte √©szre¬≠v√©tlen√ľl v√°lt √©letem r√©¬≠sz√©v√© a zene. √Āltal√°nos iskolai √©nektan√°runk, Kati n√©ni agilis zene¬≠pedag√≥gus volt, gyakran k√ľld√∂tt benn√ľnket versenyekre is. P√©ld√°ul G√°rdi√°n G√°borral ‚Äď aki ma elismert zenetan√°r Szegeden ‚Äď zongora-csell√≥ duettekkel arattunk sikereket kis¬≠dobos √©s √ļtt√∂rŇĎ kultur√°lis szeml√©ken. K√©sŇĎbb n√©pdal√©nekl√©ssel hoztam sorra el az arany¬≠√©rmeket, ami megerŇĎs√≠tett abban, hogy zen√©vel kell foglalkoznom. Gyerekkoromban ott¬≠hon b√°rmit csin√°ltam, k√≠s√©¬≠retk√©nt √∂ntudatlanul szinte mindig √©nekeltem. √Čnekelve be¬≠sz√©lgett√ľnk sokszor bar√°t¬≠nŇĎmmel ‚Äď nem csoda, hiszen h√°rom √©ves koromt√≥l m√°r zene¬≠√≥vod√°ba j√°rtam. A szegedi reform√°tus lelk√©sz feles√©ge, K√°d√°r L√°szl√≥n√© Kat√≥ n√©ni volt kis¬≠gyerekkorom elsŇĎ komoly zenepedag√≥gusa. Nagyon sokat k√∂sz√∂nhetek neki. Olyan alapo¬≠kat tan√≠tott meg szolf√©zsb√≥l j√°t√©kosan, mes√©be foglalva, szinte √©szrev√©tlen√ľl, amelyekre a zeneiskol√°ban is b√°tran √©p√≠thettem. Riesz B√©l√°n√© Varga Kl√°ra √©s Delleyn√© Halama Piroska folytatta k√©sŇĎbb ugyan¬≠ezt az alapos elm√©leti felk√©sz√≠t√©st, ami hihetetlen√ľl fontos volt to¬≠v√°bbi zenei fejlŇĎd√©sem¬≠hez, √©s ami ‚Äď tan√°rk√©nt tapasztalom ‚Äď gyakran hi√°nyzik a mai √©ne¬≠kes n√∂vend√©kekn√©l. Azt hiszem, a zenei k√©pz√©sre dupl√°n √©rv√©nyes: amit gyermekkorban kezd√ľnk tanulni, sokkal alaposabban v√©sŇĎdik be, √©s k√©sŇĎbb szinte behozhatatlan tud√°st jelent. Szerencs√©s voltam, mert hangszeres n√∂vend√©kk√©nt erŇĎs √©s m√≥dszeres zeneelm√©leti k√©pz√©st is kaptam Szege¬≠den. Legb√ľszk√©bb azonban egyik √©vv√©gi zene√≥vodai bizony√≠tv√°¬≠nyomra vagyok, amit nem¬≠r√©giben tal√°ltam meg a sz√ľlŇĎi h√°z padl√°s√°n, √©s amelyrŇĎl sejt√©¬≠sem sem volt. Ez √°ll benne: kimagasl√≥ tehets√©g. N√©gy √©vesen kaptam Kat√≥ n√©nitŇĎl.


‚Äď Nem √©nekesnek, hanem zongorist√°nak indult. Mi√©rt ezt a hangszert v√°lasztotta?

‚Äď Ma is j√≥l eml√©kszem a pillanatra: √°lltunk anyuk√°mmal a Tisza-parton a zene√≥voda bej√°rat√°n√°l ‚Äď a mostani Belvedere-√©p√ľletben volt az √≥voda ‚Äď, √©s gyorsan el kellett d√∂nte¬≠n√ľnk, hogy milyen hangszert v√°lasztunk. Anyuk√°mnak a zeneiskol√°ban a csell√≥t javasol¬≠t√°k, mert az olcs√≥bb hangszer, √©s lehetett k√∂lcs√∂n√∂zni is. Valami√©rt hevesen tiltakoztam, minden√°ron zongor√°zni akartam. Anyuk√°m v√©g√ľl f√©lret√©ve az √©sz√©rveket, be√≠ratott zongo¬≠r√°ra. Nem volt k√∂nnyŇĪ a zeneiskolai tanulm√°nyokat is v√°llalni. D√©lelŇĎtt PetŇĎfitelepen j√°r¬≠tam iskol√°ba, ut√°na hazamentem, ki kellett hamuznom a cser√©pk√°lyh√°t, meg kellett etet¬≠nem a ty√ļkokat, majd ‚Äď sokszor bok√°ig √©rŇĎ s√°rban ‚Äď el kellett hoznom az eb√©det a V√≠z¬≠√ľgytŇĎl. N√©gy √≥r√°ra bevillamosoztam a zeneiskol√°ba, ahonnan m√°r s√∂t√©tben √©rtem haza, √©s majd csak azut√°n, este k√∂vetkezett a tanul√°s. El√©g rideg dolgok voltak ezek, de eszembe sem jutott, hogy megpr√≥b√°ljak kib√ļjni a r√°m v√°r√≥ feladatok al√≥l. A fiamon l√°tom azonban, hogy a mai gener√°ci√≥ teljesen m√°s mentalit√°ssal nŇĎ fel. Sokkal szabadabb az akarat, hi¬≠√°nyzik az al√°zat, a felt√©tlen elfogad√°s √©s a tisztelet. Mi m√©g a napi munk√°t ‚Äď legyen az sz√©nhord√°s, kukoricat√∂r√©s vagy nagytakar√≠t√°s ‚Äď term√©szetesnek √©s kiker√ľlhetetlennek tartottuk. Sz√≠v√≥san hajtottunk, de kitart√≥an haladtunk is elŇĎre. Sz√ľleim, b√°r errŇĎl sosem besz√©ltek, arra tan√≠tottak, hogy csak kem√©ny munk√°val lehet eredm√©nyeket el√©rni. Igaz, megvolt a rendszeress√©g √©s az √°lland√≥s√°g is az √©let√ľnkben. Emellett, √©rdekes m√≥don, bŇϬ≠ven akadt idŇĎm j√°tszani is: a tollaslabd√°t√≥l a b√ļj√≥csk√°ig, a bab√°z√°st√≥l a t√°nciskol√°ig, disz¬≠k√≥ig mindenhez volt kedvem. Nyugodt kertv√°rosi k√∂rnyezetben nŇĎttem fel, de a kreativi¬≠t√°s mindig jelen volt az √©letemben. Kamaszkoromban azt√°n r√°m is r√°m t√∂rt a vil√°gt√≥l val√≥ elszak√≠totts√°g Tatj√°n√°√©hoz hasonl√≥ mag√°ny√©rzete, amit az olvasm√°nyaimba temetkez√©sen t√ļl diszk√≥ba j√°r√°ssal pr√≥b√°ltam elŇĪzni. ElsŇĎ f√©rjemet is ‚Äď aki k√©sŇĎbb jog√°szdoktor lett ‚Äď ott ismertem meg. H√©tv√©g√©ken k√ľl√∂nben eg√©sz nap tanultam √©s zongor√°t gyakoroltam, mik√∂zben anyuk√°m fantasztikusan finom √©teleket fŇĎz√∂tt. A csal√°di k√∂rben elk√∂lt√∂tt vas√°r¬≠napi eb√©dek hangulat√°t ma is fontos eml√©kk√©nt ŇĎrz√∂m, √©s term√©szetesen tov√°bbvittem saj√°t csal√°domba.


‚Äď Vaszy Viktor vezet√©s√©vel akkoriban a szegedi sz√≠nh√°z operat√°rsulata orsz√°gosan elismert volt. Eml√©kszik, mi volt az elsŇĎ opera, amit l√°tott?

‚Äď Hogyne! Tizenh√°rom √©vesen zeneiskolai √©nektan√°runk, Sz√©l P√°ln√© Marika vitt el ben¬≠n√ľnket egy Don Giovanni-elŇĎad√°sra, amiben k√©sŇĎbbi mestereim, Berd√°l Val√©ria √©s Sink√≥ Gy√∂rgy is √©nekeltek. LenyŇĪg√∂zŇĎ vil√°got, szavakkal ki nem fejezhetŇĎ csod√°t jelentett sz√°momra a sz√≠nh√°z. K√©sŇĎbb nagyon sok elŇĎad√°st l√°ttam, sŇĎt Valik√°nak k√∂sz√∂nhetŇĎen a fŇĎpr√≥b√°kra is bej√°rhattam.

‚Äď Mikor d√∂nt√∂tte el, hogy zongor√°z√°s helyett ink√°bb √©nekel?

‚Äď Mindig is √©reztem, hogy √©nekelni, sz√≠npadon szerepelni szeretn√©k. Amikor nyolcadi¬≠kos voltam, √©s a tov√°bbtanul√°sr√≥l kellett d√∂ntenem, m√©g teljesen v√©kony, √©retlen gyerek¬≠hangom volt. Mut√°ltam, √©s k√©tvonalas D-n√©l t√∂rt a hangom. Akkor senki nem magyar√°zta el, hogy a mut√°l√°s term√©szetes fiziol√≥giai folyamat a l√°nyokn√°l, ami ak√°r h√ļsz√©ves korig is eltarthat. Berd√°l Val√©ri√°n√°l felv√©teliztem, aki h√°romvonalas E-ig sk√°l√°ztatott, de nem vett fel a konzervat√≥riumba, mert t√∂rt a hangom. S√≠rva fakadtam, mert zongor√°b√≥l m√°r az elŇĎ felv√©telin √ļgy tal√°lt√°k, nem vagyok el√©g felk√©sz√ľlt, azzal a tud√°ssal nem fognak f√∂lvenni. Az addigi zongoratan√°rom √©pp akkor beteg lett, a felv√©teliig pedig volt m√©g n√©h√°ny h√©t. Eg√©szen v√©letlen√ľl ‚Äď vagy tal√°n a Gondvisel√©snek k√∂sz√∂nhetŇĎen? ‚Äď √°tosztottak Mocsay P√°ln√©hoz, Cuki n√©nihez, aki szenz√°ci√≥s zongoratan√°r volt. Seg√≠ts√©g√©vel √©rtelmet kapott a gyakorl√°s, n√©h√°ny h√©t alatt olyan szintre hozott fel, hogy sim√°n beker√ľltem a T√∂m√∂r¬≠k√©nybe, ahol v√©g√ľl zongora fŇĎt√°rgyb√≥l is jelesre √©retts√©giztem. Nagy szerencs√©m, hogy a zenemŇĪv√©szeti szakk√∂z√©piskol√°ban kitŇĪnŇĎ k√©pz√©s folyt. Zeneelm√©letet Frank Oszk√°rt√≥l tanultam, √©s Husz√°r Lajos is tan√≠tott. Tizenhat √©vesen ker√ľltem zongoristak√©nt Kerek Fe¬≠renchez, aki k√©sŇĎbb a fŇĎiskol√°n is v√©gigvitt. Harmadikos koromban siker√ľlt felvennem az √©nek szakot is, Berd√°l Val√©ri√°t√≥l a st√≠lusos, √°t√©lt elŇĎad√°sr√≥l √©s a megform√°l√°sr√≥l nagyon sokat tanultam. Bizony√≠tott√°k ezt a sikerek is: k√©t√©vnyi k√∂z√©piskolai √©nektanul√°s ut√°n megnyertem az Erkel-di√°k√ľnnepeket Gyul√°n, majd gyŇĎztem egy orsz√°gos √©nekversenyen Debrecenben, ahol S√°ndor Judit volt az eln√∂k, akitŇĎl √©vekkel k√©sŇĎbb megtudtam, hogy m√°r akkor csillagot tett a nevem mell√©. Zongoristak√©nt becs√ľletes, szorgalmas, jeles n√∂¬≠vend√©k voltam, futottak is az ujjaim, √©s el√©g j√≥ technik√°m volt, de akadtak n√°lam techni¬≠k√°sabb, jobb n√∂vend√©kek is. Akkoriban r√∂vid ideig karvezetŇĎk√©pzŇĎbe is k√©sz√ľltem a Zene¬≠akad√©mi√°ra, de szerencs√©re meggondoltam magam, amikor Mih√°lka Gyurka b√°csi azt mondta: ezt csak akkor szabad csin√°lni, ha az embernek errŇĎl sz√≥l az √©lete, ez a sz√≠ve min¬≠den v√°gya. Nagyon szerettem vez√©nyelni, de √©reztem, hazugs√°g lenne, ha ezt v√°lasztan√°m.

‚Äď √Čretts√©gi ut√°n hogyan ker√ľlt a szegedi sz√≠nh√°zhoz?

‚Äď Felv√©teliztem a Zeneakad√©mia √©nek szak√°ra, ami ilyen r√∂vid √©nektanul√°s ut√°n nagy b√°tors√°g, t√ļl korai l√©p√©s volt. Persze nem is vettek fel. M√°shov√° viszont nem jelentkeztem, mert hi√°ba √©retts√©giztem jelesre zongor√°b√≥l, nem √©reztem kedvet, elhivatotts√°got ahhoz, hogy zongoratan√°r legyek. Berd√°l Val√©ria seg√≠ts√©g√©vel a Szegedi Nemzeti Sz√≠nh√°zban ba¬≠lett korrepetitork√©nt kaptam munk√°t. P√°l Tam√°s zeneigazgat√≥ opera√©nekesk√©nt is akart szerzŇĎdtetni, mert hallotta tŇĎlem a Don Pasqual√©b√≥l Norina √°ri√°j√°t. Valika azt mondta, sz√≥ sem lehet r√≥la, hiszen nem volt a teljes√≠tm√©nyem m√∂g√∂tt √°tfog√≥, alapos √©nektud√°s, csak j√≥l betan√≠tott nekem egy √°ri√°t. A k√∂vetkezŇĎ √©vben m√°r a szegedi fŇĎiskola √©nek √©s zon¬≠gora szak√°ra, valamint a Zeneakad√©mia mag√°n√©nek tanszak√°ra is jelentkeztem. Szegedre r√∂gt√∂n f√∂lvettek, Budapestre m√°sodj√°ra sem, hiszen √©nekesk√©nt m√©g mindig nem volt megfelelŇĎ a felk√©sz√ľlts√©gem. Akkor azt hittem, itt a vil√°gv√©ge. Ut√≥lag l√°tom: ez volt a sze¬≠rencs√©m. Szegeden Sink√≥ Gy√∂rgy lett az √©nektan√°rom, aki hangilag megalapozta a p√°¬≠ly√°m. Szem√©lyis√©gfejlŇĎd√©s, hangi √©s hormon√°lis √©retts√©g tekintet√©ben kifejezetten j√≥t tet¬≠tek nekem a szegedi fŇĎiskolai √©vek. M√©g a sz√≠nh√°zban dolgoztam, amikor volt tan√°rom, Hof¬≠szang J√≥zsefn√© nyomat√©kosan figyelmeztetett: nehogy elkutyuljak. Ha nem vesznek fel a Zeneakad√©mi√°ra, mindenk√©pp szerezzek valami tisztess√©ges, keny√©rkeresetre is alkal¬≠mas diplom√°t. Ez√©rt v√©geztem el a zongoratan√°ri szakot is. Lakatos Katalinn√°l kezdtem a fŇĎiskolai zongoratanulm√°nyaimat, majd amikor ŇĎ kiment Amerik√°ba, Kerek Ferencn√©l folytattam eg√©szen a diplom√°ig. Lakatos Kati volt az elsŇĎ mec√©n√°som, aki olyannyira hitt √©nekesi kvalit√°somban, hogy seg√≠tette tanulm√°nyaimat. P√©ld√°ul a salzburgi Mozarteum¬≠ban, ami az akkori szocialista orsz√°gok √°llampolg√°rai sz√°m√°ra szinte meg¬≠fizethetetlen√ľl dr√°ga volt. Kati√©k ma Washingtonban √©lnek, f√©rje befutott gasztroenterol√≥gus. T√∂bbsz√∂r ta¬≠l√°l¬≠koztam vel√ľk fell√©p√©seim sor√°n Amerik√°ban.

‚Äď Kevesen v√°llalnak a zenemŇĪv√©szeti fŇĎiskol√°n egyszerre k√©t ilyen neh√©z fŇĎt√°rgy sza¬≠kot, mint a zongora √©s az √©nek.

‚Äď Mert mindkettŇĎ teljes embert k√≠v√°n. Valahogy nekem mindig √ļgy alakult az √©letem, hogy egyszerre t√∂bb dologban is helyt kellett √°llnom. Nem volt k√∂nnyŇĪ k√©t szakon el¬≠v√©gezni a fŇĎiskol√°t. Este 11-kor j√°rtam haza, mert az √≥r√°k ut√°n a sz√≠nvonalas koncerteket is mindig meghallgattam. Ma is eml√©kszem Kocsis Zolt√°n nagyszerŇĪ szegedi zongoraest¬≠j√©re, Jeney Zolt√°n √©s Vidovszky L√°szl√≥ kort√°rs zenei koncertj√©re, Ruha Istv√°n hegedŇĪ¬≠mŇĪv√©sz hangverseny√©re. Akkoriban m√°r Pestre is j√°rtam elŇĎad√°sokat √©s operavizsg√°kat n√©zni. ElŇĎad√°sok ut√°n ott aludni persze nem volt p√©nzem, √≠gy elŇĎfordult, hogy a cegl√©di v√°r√≥teremben t√∂lt√∂ttem az √©jszak√°t a szegedi vonatcsatlakoz√°sig. De meg√©rte!

‚Äď Operah√°zi koll√©ganŇĎje, Tokody Ilona is PetŇĎfitelepen nŇĎtt fel. Ismert√©k egym√°st?

‚Äď Ilon√°val egy utc√°ban laktunk, 18 √©ves koromban f√©l √©vig tanultam is n√°la. A T√∂m√∂r¬≠k√©nyben √©pp elker√ľlt√ľk egym√°st, mert √©n abban a tan√©vben kezdtem zongoristak√©nt, amikor ŇĎ az √©retts√©gi ut√°n zeneakad√©mista lett. Amikor az √©nektan√°ri diplom√°j√°nak meg¬≠szerz√©s√©re k√©sz√ľlt, Berd√°l Valika javaslat√°ra √©n lettem a zeneakad√©miai tan√≠t√°si gyakorla¬≠t√°hoz sz√ľks√©ges n√∂vend√©ke. Neki k√∂sz√∂nhettem, hogy bemehettem a legend√°s √©nekmes¬≠ter, Sipos JenŇĎ n√©h√°ny √≥r√°j√°ra is. Akkoriban hallottam Pitti Katit is elŇĎsz√∂r egy operavizs¬≠g√°n, ugyanazon, amelyiken Ica csod√°latos Pillang√≥kisasszony-nagy√°ri√°t √©nekelt. J√≥ bar√°t¬≠s√°gba ker√ľlt√ľnk, √©s sz√°momra √∂szt√∂nz√©st jelentett √©nekesi p√°ly√°j√°nak alakul√°sa, illetve az ‚Äď a gy√∂ny√∂rŇĪ legat√≥i ‚Äď ahogyan √©nekelt.

‚Äď FŇĎiskol√°sk√©nt is figyelemmel k√≠s√©rte a szegedi operaegy√ľttes elŇĎad√°sait?

‚Äď Szinte minden este ott √ľltem a sz√≠nh√°zban, amikor oper√°t j√°tszottak. Sz√°momra a szegedi t√°rsulat volt a legek legje: az els√∂t√©tedŇĎ n√©zŇĎt√©r, a csod√°latos sz√≠npadk√©pek, Hor¬≠v√°th Zolt√°n nagyszerŇĪ rendez√©sei, az oboa √©s h√°rfa jellegzetes hangz√°sa, √©s a val√≥di sz√≠n√©¬≠szi j√°t√©kkal t√°rsul√≥ ig√©nyes zenei megold√°sok. Harmad√©ves koromban √©n m√©g √©nekelhet¬≠tem Vaszy Viktor √©s Szalatsy Istv√°n dirig√°l√°s√°val is. Vaszy olyan volt Szegeden, mint k√©¬≠sŇĎbb a Zeneakad√©mi√°n Mik√≥ Andr√°s. Nem besz√©lt sokat, de mindig fontosat mondott. Vaszy Viktor szem√©lyis√©g√©nek kisug√°rz√°s√°val, szigor√ļs√°g√°val olyan munkafegyelmet, kon¬≠centr√°ci√≥t teremtett, hogy az √©nekesek puszt√°n a jelenl√©t√©tŇĎl is mindig a maximumot akart√°k kihozni magukb√≥l. Sok sz√©p szegedi elŇĎad√°sra eml√©kszem, t√∂bbsz√∂r is megn√©ztem a Don Pasqual√©t, a Figaro h√°zass√°g√°t, az Aranykopors√≥t, az √Ālarcosb√°lt, a Tosc√°t. Gregor J√≥zsef, Sink√≥ Gy√∂rgy, Gyimesi K√°lm√°n, Karik√≥ Ter√©z, Juh√°sz J√≥zsef, R√©ti Csaba √©s Berd√°l Val√©ria alak√≠t√°sai megmaradtak bennem.

‚Äď Milyen √©nekmester volt Sink√≥ Gy√∂rgy?

‚Äď √ögy √©reztem, ŇĎ is boldog volt, hogy kapott egy j√≥ n√∂vend√©ket. Sz√°momra pedig na¬≠gyon komoly, tudatos hangk√©pzŇĎ mesternek bizonyult. Az elsŇĎ perctŇĎl hitt bennem √©s erŇϬ≠s√≠tette az √∂nbizalmamat, r√°ad√°sul √∂r√∂mmel menedzselt is engem. Fell√©p√©seket szervezett a zsinag√≥g√°ban, a v√°rosh√°z√°n, a Bart√≥k B√©la MŇĪvelŇĎd√©si K√∂zpontban √©s az Ifj√ļs√°gi H√°z¬≠ban. Kellett egyfajta fizikai, lelki √©s emberi felnŇĎtt√© v√°l√°s is ahhoz, hogy √©nekesk√©nt is √©rett√© v√°ljak. Ez azokban az √©vekben t√∂rt√©nt meg, amikor az ŇĎ ir√°ny√≠t√°s√°val k√©sz√ľltem a p√°ly√°ra. √Čn voltam n√°la a favorit. A k√∂z√∂s munk√°nak l√°tszott az eredm√©nye is. Sz√©p vis¬≠szajelz√©seket kaptam, √ļgy √©reztem, van √©rtelme ezt a p√°ly√°t v√°lasztani. V√©gzŇĎsk√©nt 1979-ben nagy siker arattam az ath√©ni Maria Callas Nemzetk√∂zi √Čnekversenyen. Mindig olvas¬≠tam a Muzsik√°t, amelybŇĎl sokszor erŇĎt mer√≠tettem, ez√©rt csal√≥dottan l√°ttam benne az at¬≠h√©ni versenyrŇĎl megjelent besz√°mol√≥t. Nagyon f√°jt, hogy a cikkben √©pp csak megeml√≠tet¬≠t√©k, hogy egy szegedi fŇĎiskol√°s l√°ny hozta el a k√ľl√∂nd√≠jat. M√©g a nevemet sem √≠rt√°k le. Ab¬≠ban az √©vben a Zeneakad√©mi√°r√≥l nem k√ľldtek √©nekeseket erre a versenyre, Sink√≥ Gy√∂rgy¬≠nek pedig majdnem az √°ll√°s√°ba ker√ľlt, hogy ind√≠tani mert egy vid√©ki fŇĎiskol√°st. Ezt nem √©rtettem, hiszen hazai megm√©rettet√©s ut√°n juthattam ki Ath√©nba. Nagyon becs√ľltem, tiszteltem, √©s k√©sŇĎbb budapesti fell√©p√©seimre is t√∂bbsz√∂r megh√≠vtam Sink√≥ Gyuri b√°csit. A kilencvenes √©vek v√©g√©n azt tapasztaltam, fŇĎiskolai koll√©gak√©nt teljesen m√°s ember volt, mint amikor m√©g engem tan√≠tott. Sajn√°ltam, hogy szakmai f√©lt√©kenys√©ge miatt megrom¬≠lott a viszonyunk.


‚Äď A szegedi fŇĎiskola elv√©gz√©se ut√°n felvett√©k a Zeneakad√©mi√°ra. Mi v√°rta ott?

‚Äď Sok-sok f√©lelem, k√©tely volt bennem. Ezekn√©l a nagy fordul√≥pontokn√°l sohasem volt biztos, hogy val√≥ban r√° tudok l√©pni arra az √ļtra, amit sz√≠vembŇĎl szerettem volna. A Zene¬≠akad√©mi√°n Kutrucz √Čva n√©nihez ker√ľltem, aki mint egy anya, olyan szeretettel seg√≠tette minden n√∂vend√©k√©t. Minden h√©ten egy √≥r√°t a lak√°s√°n tartott a Nyugati t√©rn√©l. Remek√ľl zongor√°zott √©s nagyon sokat tudott a dalokr√≥l, oper√°kr√≥l, orat√≥riumokr√≥l √©s egy√°ltal√°n a zen√©rŇĎl. Bakki J√≥zsef zeneszerzŇĎ √©s korrepet√≠tor volt a legerŇĎteljesebben analiz√°l√≥ tan√°¬≠rom, aki a lelkemet is ‚Äě√°polta‚ÄĚ friss zeneakad√©mistak√©nt. Az elsŇĎ p√°r h√≥napban meglehe¬≠tŇĎsen l√©g√ľres t√©rben √©reztem magam, amikor √≠gy fogalmazott: ‚ÄěTudja Mari, az√©rt van ez, mert Szegedre m√°r nem, ide m√©g nem tartozik.‚ÄĚ T√∂k√©letesen helyre tett engem akkor ez a v√°lasz, √©s meg√ļjult erŇĎvel tudtam tov√°bb dolgozni. Mik√≥ Andr√°s, az Operah√°z akkori fŇϬ≠rendezŇĎje sz√≠npadi gyakorlat mesterem volt √©s nagyon szeretett. Igazi otthonra, meleg b√∂lcsŇĎre tal√°ltam a Zeneakad√©mi√°n. A Szegeden megalapozott tud√°sra √©p√≠tve hamar utol¬≠√©rtem azokat az √©nekeseket, akikkel m√©g tizennyolc √©vesen sikertelen√ľl egy√ľtt felv√©te¬≠liz¬≠tem a Zeneakad√©mi√°ra. K√©sŇĎbb mag√°n√ļton Tak√°cs Paul√°n√°l tanultam, aki igazi olasz √©nek¬≠¬≠technik√°t adott √°t, majd L√°szl√≥ Margitn√°l √©s Adorj√°n Ilonka n√©nin√©l t√∂k√©letes√≠thet¬≠tem tud√°somat. Ilonka n√©nitŇĎl a szabad torokkal t√∂rt√©nŇĎ √©nekl√©s tudatos technik√°j√°t le¬≠hetett elsaj√°t√≠tani annak, aki val√≥ban partner volt ehhez a sok-sok t√ľrelmet √©s kitart√°st ig√©nylŇĎ munk√°hoz. Sok hasznos tan√°csot kaptam tan√°raimt√≥l √©s sok mindent ellestem koll√©g√°imt√≥l is. H√°l√°s vagyok mindenkinek, akitŇĎl tanulhattam! R√©szt vettem a weimari Franz Liszt Musikhochschul√©ban √©s a Salzburgi Mozarteumban a neves kontraalt, Lore Fischer dal- √©s orat√≥rium mesterkurzusain is.


‚Äď Hogyan indult a p√°ly√°ja?

‚Äď √Čn is azok k√∂z√© tartoztam, akikre m√°r a zeneakad√©miai operavizsg√°kon felfigyeltek. Felk√©rt a Magyar R√°di√≥, a Filharm√≥nia √©s a m√©g vir√°gkor√°t √©lŇĎ Interkoncert is. Tapaszta¬≠latlan voltam, mindenkinek eleget szerettem volna tenni, amibŇĎl konfliktus is lett, k√©t sz√©k k√∂zt majdnem a pad al√° estem. A k√ľlf√∂ldi menedzserek tekintet√©ben is sok-sok buk¬≠tat√≥ja van a mi p√°ly√°nknak. A Maria Callas √Čnekverseny k√ľl√∂nd√≠ja ut√°n Toulouse-ban is r√©szt vettem egy nemzetk√∂zi versenyen, ahol √ļgy lettem harmadik, hogy nem adt√°k ki az elsŇĎ d√≠jat. A toulouse-i sikernek k√∂sz√∂nhetŇĎen jutottam el 1981-ben a Rio de Janeiro-i nemzetk√∂zi √©nekversenyre, amelyre nem lehetett benevezni, hanem a vil√°g legrangosabb versenyeinek elŇĎzŇĎ k√©t √©vi gyŇĎzteseit h√≠vt√°k meg. T√∂bbek k√∂z√∂tt Micaela √©s La Wally √°ri√°¬≠j√°t, egy Richard Strauss-dalt √©s volt tan√°rom, Bakki J√≥zsef egyik dal√°t vittem, amit a kri¬≠tika k√ľl√∂n kiemelt. Tengerparti sz√°llod√°ban laktunk, rendk√≠v√ľl meleg volt, √≠gy √©jszak√°ra nyitva hagytam az ablakot, bej√∂tt a hideg levegŇĎ, √©s alaposan megf√°ztam. Izgulhattam, hogy meggy√≥gyulok-e az elŇĎd√∂ntŇĎre. V√©g√ľl az elŇĎd√∂ntŇĎrŇĎl besz√°mol√≥ egyik brazil √ļjs√°g c√≠me r√≥lam sz√≥lt: ‚ÄěBrili√°nsan szerepelt a magyar szopr√°n‚ÄĚ. A d√∂ntŇĎ is j√≥l siker√ľlt, elsŇĎ d√≠¬≠jat kaptam. Pedig amikor egyetlen magyar versenyzŇĎk√©nt meg√©rkeztem Ri√≥ba, nem is akartak versenyezni engedni, mert nem √©rkezett meg a jelentkez√©si lapom. Valahogy el¬≠keveredett √ļtk√∂zben, √≠gy nem voltam regisztr√°lva.

‚Äď Gondolom, a sikerek ut√°n nem volt neh√©z szerzŇĎd√©st kapnia az Operah√°zba...

‚Äď ElŇĎsz√∂r nem is akartak felvenni, mert ‚Äď gyan√≠tom, egy akkor m√°r p√°ly√°n l√©vŇĎ koll√©¬≠ganŇĎm hat√°s√°ra ‚Äď Mih√°ly Andr√°s nem nagyon kedvelt engem. Nem estem k√©ts√©gbe, mert k√©t √©ves szerzŇĎd√©st k√≠n√°lt a Saarbr√ľckeni Opera. Verdi Traviat√°j√°nak c√≠mszerep√©vel kellett volna deb√ľt√°lnom, ami hangilag akkor nagyon j√≥l fek√ľdt nekem. De amikor ezt megtud¬≠t√°k itthon, a Lohengrin Elz√°j√°val ind√≠tva r√∂gt√∂n szerzŇĎdtettek az Operah√°zba. ErŇĎsen k√∂¬≠tŇĎdtem a f√©rjemhez, sz√ľleimhez, ez√©rt akkoriban √ļgy gondoltam, nem j√≥, ha az ember el¬≠hagyja a sz√ľlŇĎhaz√°j√°t, √©s fel√©get maga m√∂g√∂tt mindent. A szocializmus √©veiben nem lehe¬≠tett elŇĎre l√°tni, hogy n√©h√°ny √©v m√ļlva rendszerv√°ltoz√°s lesz, √©s akkor mindent eg√©szen m√°sk√©nt √©rt√©kelnek majd. Nem voltak k√∂nnyŇĪek az elsŇĎ √©vek. Eml√©kszem, √©pp Giuseppe Patan√©val k√©sz√ľlt√ľnk a Lohengrin premierj√©re, amikor megj√∂tt az elŇĎzŇĎ √©vi Rio de Ja¬≠neiro-i versenygyŇĎzelmemnek k√∂sz√∂nhetŇĎ h√°rom lisszaboni koncertfelk√©r√©s. Hatezer dol¬≠l√°¬≠ros szerzŇĎd√©s volt, ami akkoriban sz√°momra √≥ri√°si p√©nznek sz√°m√≠tott. H√°romezer-√∂t¬≠sz√°z forint volt az operah√°zi fizet√©sem, az alb√©rlŇĎk h√°z√°ban laktam, √©s alig tudtam meg¬≠√©lni. Frissen v√©gzett jog√°szdoktor f√©rjemmel majdnem √©hen haltunk. A g√°ncsoskod√≥ el¬≠len¬≠drukkerek hat√°s√°ra azonban nem engedtek ki a koncertekre. Pedig v√°ratlanul a Lo¬≠hengrin-premiert is k√©sŇĎbbre halasztott√°k, √≠gy probl√©m√°t sem okoztam volna. Vissza¬≠√©lve a hatalmukkal vagy helyzeti elŇĎny√ľkkel, t√∂bben bel√©m t√∂r√∂lt√©k a l√°bukat akkoriban. √Čn pedig voltam olyan becs√ľletes √©s egyenesen gondolkod√≥, tapasztalatlan szegedi kis¬≠l√°ny, hogy be is s√©t√°ltam a csapd√°ba. De ki tudja, mire voltak j√≥k ezek a neh√©zs√©gek? K√©¬≠sŇĎbb min¬≠denesetre megtanultam kezelni ezeket a szitu√°ci√≥kat, teh√°t v√©g√ľl is megerŇĎs√∂dve ke¬≠r√ľltem ki ezekbŇĎl a ‚Äěszakmai‚ÄĚ tapasztalatokb√≥l.


‚Äď Hogyan eml√©kszik a Pavarottival val√≥ tal√°lkoz√°sra?

‚Äď √Čletem egyik legszebb eml√©ke volt az 1985-√∂s Pavarotti √Čnekverseny. N√©gy √©vvel ko¬≠r√°bban Polg√°r L√°szl√≥ √©s Guly√°s D√©nes t√©rt haza gyŇĎztesen errŇĎl. ElŇĎsz√∂r Moden√°ba h√≠vtak ki benn√ľnket, ahol Pavarottival is dolgozhattunk. A sz√≠nh√°z gy√∂ny√∂rŇĪ d√≠szterm√©ben k√©¬≠sz√ľlt√ľnk a koncertre, ahol a tenor√≥ri√°s szem√©lyesen tan√≠tott √©s jav√≠tott benn√ľnket. Fan¬≠tasztikus √©lm√©ny volt a vele val√≥ munka. A philadelphiai d√∂ntŇĎre val√≥ indul√°som elŇĎtti napon azonban az Operah√°zban v√°ratlanul betettek nekem egy Otello-elŇĎad√°st. √ögy √©reztem, ez csak az√©rt lehet, hogy j√≥ f√°radt torokkal menjek ki versenyezni. ElŇĎtte ugyanis intenz√≠v pr√≥baidŇĎszakban voltam a Don Giovanni-be√°ll√°som miatt. Mindent elk√∂vettek, hogy a padl√≥ra k√ľldjenek. Polg√°r Laci azzal biztatott: ‚Äělegal√°bb j√≥l be leszel √©nekelve‚ÄĚ. Philadelpi√°ban csod√°latos, odaad√≥ magyarokkal tal√°lkoztam. Nagyon j√≥l siker√ľlt a ver¬≠seny, az ugyancsak SzegedrŇĎl indult mezz√≥val, Koml√≥si Ildik√≥val egy√ľtt √©n is gyŇĎztesen t√©rhettem haza. Itthon nem nagyon akart√°k tudom√°sul venni a k√ľlf√∂ldi sikereimet, pedig rangos elŇĎad√°sok sorozat√°ban √©ltem meg √≥ri√°si szem√©lyes sikereket. P√©ld√°ul a Hamburgi Staatsoper Don Giovanni-elŇĎad√°s√°ban, ahol Donna Annak√©nt Samuel Ramey volt a part¬≠nerem. Itthon, ha valamelyik operah√°zi darabban j√≥l szerepeltem, akkor az vagy gyorsan leker√ľlt a mŇĪsorr√≥l, vagy nem √≠rtak ki r√° t√∂bbsz√∂r. Kedves koll√©ganŇĎm, Kalm√°r Magda az egyik elŇĎad√°s sz√ľnet√©ben elmes√©lte, hogy annak idej√©n vele ugyanezt tett√©k. K√∂lnben a Titus kegyelme c√≠mŇĪ Mozart-oper√°ban Vitellia szerep√©ben arattam sikert, √©s fantasztikus kritik√°kat kaptam, de amikor itthon is bemutatt√°k, nem kaphattam meg a szerepet. Aki nem volt benne a brancsban, azt igyekeztek marginaliz√°lni. Szerencs√©re az√≥ta sokat v√°lto¬≠zott a vil√°g. De erŇĎ kellett hozz√°, hogy az ember azt a sok k√ľzdelmet v√©gig tudja csin√°lni, √©s ne t√∂rj√∂n meg a zene ir√°nti szeretete. 1988-ban volt egy fantasztikus euforikus pillanat az √©letemben, amikor Petrovics Emil behivatott az igazgat√≥i irod√°ba, √©s azt mondta: √ļgy l√°tja, hogy b√°r sok mindent el√©nekeltem, fŇĎleg k√ľlf√∂ld√∂n, de idehaza nem kaptam meg azt az elismer√©st, ami megilletne. Ez√©rt nekem adja a Tosc√°t elsŇĎ szereposzt√°sban. √Čletemben akkor besz√©ltem m√°sodj√°ra Petrovics Emillel, akit nagyon tiszteltem, a Tosca pedig r√©gi √°lmom volt, √≠gy a besz√©lget√©s ut√°n olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna ve¬≠lem fogatni. K√©t nap m√ļlva azonban cs√∂ng√∂tt otthon a telefon, Petrovics Emil titk√°rnŇĎje h√≠vott, hogy az igazgat√≥ √ļr felt√©tlen√ľl besz√©lni szeretne velem. A Zeneakad√©mi√°n rande¬≠v√ļztunk, ahol Petrovics Emil legnagyobb meglepet√©semre azt mondta: Nem is olyan j√≥ szerep az a Tosca! Tudja mit, mag√°nak ink√°bb Izold√°t kellene √©nekelnie. Nem voltam m√©g harminc√©ves sem, a hangom t√∂nkret√©tel√©hez eg√©szen biztosan telital√°lat lett volna. Egy vil√°g omlott √∂ssze bennem. Mint kider√ľlt, az egyik befoly√°sos koll√©ganŇĎm el√©rte, hogy ŇĎ kapja meg a szerepet. M√°s ehhez hasonl√≥ esetet is tudn√©k mes√©lni, bŇĎven akadnak ehhez hasonl√≥ sztorik a p√°ly√°n.


‚Äď Beugr√°ssal sok elŇĎad√°st megmentett m√°r, eml√©kezetes esetk√©nt tartj√°k sz√°mon A walk√ľr 1995-√∂s operah√°zi premierj√©t, amikor az egyik fŇĎszereplŇĎt helyettes√≠tette √≥ri√°si sikerrel.

‚Äď Magam is meglepŇĎdtem, amikor megkaptam Sieglinde szerep√©t, r√°ad√°sul v√°ratlanul nekem kellett √©nekelnem a premieren. Az t√∂rt√©nt ugyanis, hogy az elsŇĎ szereposzt√°s Sieglind√©je az elsŇĎ felvon√°sban lebetegedett. A sz√ľnetben telefon√°ltak az Operah√°zb√≥l, hogy azonnal menjek be. Hidegk√ļtr√≥l kellett bejutnom, √≠gy a k√∂z√∂ns√©gnek egy √≥r√°t kellett v√°rakoznia, hogy folytat√≥dhasson az elŇĎad√°s. K√©ts√©gbe voltam esve, mert az elŇĎzŇĎ napi fŇϬ≠pr√≥b√°n ben√°th√°sodtam. H√≠res Wagner-√©nekes idŇĎs koll√©ganŇĎm, Delly R√≥zsi hallott a fŇϬ≠pr√≥b√°n, √©s azzal b√≠ztatott: ‚ÄěMegl√°tod, ha sz√≠npadra l√©psz, elfelejted m√©g a n√°th√°dat is!‚ÄĚ Val√≥ban √≠gy t√∂rt√©nt, √©s √≥ri√°si sikerem volt. Megkaptam a Sz√©kely Mih√°ly-eml√©kplakettet, k√©sŇĎbb Liszt-d√≠jjal is kit√ľntettek a Wagner-szerepek√©rt. Akkoriban volt olyan √©vad az Operah√°zban, amikor negyvenn√©gy szopr√°n v√°rta a feladatokat. A g√°ncsoskod√°sok elle¬≠n√©re sok sz√©p fŇĎszerepet el√©nekeltem √©s √©nekelek ma is. Nem vagyok el√©gedetlen, √ļgy √©r¬≠zem, megbecs√ľlnek ma m√°r idehaza is. Csak azt sajn√°lom, hogy ezen a teljes embert, sok-sok lemond√°st k√∂vetelŇĎ √©nekesi p√°ly√°n lassan az √°lland√≥sult l√©tbizonytalans√°gban √©lve kell teljes√≠ten√ľnk. Egyre magasabbra emelt l√©cet kell √°tugornunk, egyre kevesebb p√©nz√©rt. De j√≥ √©rz√©s, hogy p√©ld√°ul a Wagner-elŇĎad√°sainkon ott √ľlnek a n√©zŇĎt√©ren a b√©csiek, az ame¬≠rikaiak vagy az ausztr√°lok, akik a magyar k√∂z√∂ns√©ggel egy√ľtt lelkesedve tapsolnak √©s bra¬≠v√≥znak.



‚Äď Mennyire fogadja el a Wagner-szopr√°n skatuly√°t?

‚Äď Azzal egy√ľtt, hogy im√°dom Wagnert √©s tal√°n nem tŇĪn√∂k nagyk√©pŇĪnek, ha azt mon¬≠dom: besz√©lem is a n√©met zene nyelv√©t, egy√°ltal√°n nem fogadom el ezt a skatuly√°t. Puccini gy√∂ny√∂rŇĪs√©ges dallamai √ļgy hatnak r√°m is, hogy azonnal kinyitj√°k a lelket √©s torkot, azaz fantasztikus zenei √©lm√©nyt jelentenek. Hajl√©konyabb testi-lelki hozz√°√°ll√°st k√∂vetelnek, mint Wagner s√ļlyosabb, oszloposabb, fennk√∂lt √©s magasztos m√≠tosz-hŇĎsei. Mindenestre ak√°r Puccini, ak√°r Wagner, h√°l√°val k√∂sz√∂n√∂m a sorsnak, hogy ilyen nagy mŇĪvekkel tal√°l¬≠kozhatom, √©s az √©nekl√©s √°ltal √©n is testileg-lelkileg r√©sze lehetek a Zen√©nek. Bizonys√°g arra, hogy pontosan tudj√°k, m√°s szerepekben is j√≥ vagyok: nemr√©giben d√©l¬≠ben sz√≥ltak, hogy aznap d√©lut√°n 5-kor pr√≥b√°lnom kell Kessely√°k Gergellyel ‚Äď √©s este m√°r Tosc√°t √©nekeltem olaszul, ami term√©szetesen eg√©sz m√°s technik√°t √©s zenei form√°l√°st ig√©¬≠nyel. A sz√°mtalan Wagner-szerep mellett ma is sz√≠vesen √©nekelek Verdi- √©s Puccini-hŇĎs¬≠nŇĎket Az egyik operah√°zi karmester mondta nemr√©giben egy zongor√°s pr√≥b√°m hallat√°n: annyira olasz a hangom √©s a lelkem, hogy folyamatosan Verdi-szerepeket is kellene alak√≠¬≠tanom. Gazdagabb t√≥nus√ļ lett a hangom, s az √©vek √©s a tan√≠t√°s sor√°n √ļgy erŇĎs√∂d√∂tt meg a m√©lys√©gem, hogy nem vesz√≠tettem el a magass√°gomat sem. Tosc√°t ma is sz√≠vesen √©neke¬≠lem. ErŇĎteljes dr√°mai √©rz√©kkel rendelkezŇĎ √©nekesnek tartottak mindig, ez√©rt nemcsak a Wagner-szerepekben, de a lend√ľletes √©s v√©rbŇĎ olasz vagy egy√©b figur√°kban is ‚Äď mint p√©l¬≠d√°ul a Parasztbecs√ľlet Santuzz√°ja vagy a Jenufa Sekresty√©sn√©je ‚Äď j√≥l √©rzem magam.


‚Äď Hogyan √©s mi√©rt kezdett sikeres √©nekesi p√°lya mellett tan√≠tani is?

‚Äď Sokszor a legnagyobb dolgok cs√∂ndben √©rkeznek. Manon Lescaut szerep√©re k√©sz√ľl¬≠tem, milli√≥ gondom, bajom volt, amikor Weninger Rich√°rd, a szegedi fŇĎiskola akkori igaz¬≠gat√≥ja keresett telefonon. Azt k√©rdezte, el tudn√©k-e menni n√©h√°ny √©nekszakos hallgat√≥t levizsg√°ztatni, mert Berd√°l Val√©ria megbetegedett. Szegeden m√°r azt is megk√©rdezte, lenne-e kedvem tan√≠tani. Akkor is benne voltam az √©nekesi l√©t sŇĪrŇĪj√©ben, sok feladatom volt, de √ļgy gondoltam, mellette be tudom illeszteni a tan√≠t√°st is az √©letembe. Nem √©rez¬≠tem azt a belsŇĎ tiltakoz√≥ hangot sem, ami annak idej√©n a karvezet√©stŇĎl visszatartott, vagy amire nem hallgattam, amikor elsŇĎ h√°zass√°gomat megk√∂t√∂ttem. Elv√°llaltam, √©s ut√≥lag ki¬≠der√ľlt, hogy komoly, nagy √©s j√≥ d√∂nt√©s volt. A tan√≠t√°s ugyan rengeteg energi√°t kivesz be¬≠lŇĎlem, de zeneileg, mŇĪv√©szileg abszol√ļt pozit√≠van hat vissza r√°m. T√∂bb lettem tŇĎle. Saj√°t √©nekesi kvalit√°saim kiteljes√≠t√©s√©hez mindenk√©pp hozz√°j√°rult. Szerencs√©s pillanatban kap¬≠tam a lehetŇĎs√©get, mert akkor m√°r technikai √©rtelemben is felk√©sz√ľlt voltam, meg¬≠tanul¬≠tam addigra m√°r f√°radts√°g n√©lk√ľl √≥r√°kon √°t besz√©lni.


‚Äď Tudom√°ny az √©nekl√©s?

‚Äď Annak ellen√©re, hogy senki sem szereti misztifik√°lni, letagadhatatlan ‚Äď √©s vil√°gh√≠rŇĪ kol¬≠l√©¬≠g√°im mesterkurzusai is folyamatosan megerŇĎs√≠tenek ebben ‚Äď, hogy a helyes √©nek¬≠technika elsaj√°t√≠t√°sa igenis tudom√°ny. Ha valaki nem felk√©sz√ľlten, tudatosan √©nekel, ak¬≠kor lehet, hogy sikeresen megcsin√°l n√©gy-√∂t fŇĎszerepet, de a hatodikn√°l ‚Äěkificamodik‚ÄĚ, t√∂nk¬≠remegy a torka. A profi, folyamatos opera√©nekesi munk√°t csak megalapozott tu¬≠d√°s¬≠sal, felk√©sz√ľlten lehet b√≠rni. Vannak nagyon komoly elŇĎad√≥mŇĪv√©szi, technikai √©s zenei fel¬≠k√©sz√ľ¬≠l√©si etapok, amiket meg kell tanulni, tudatos√≠tani √©s automatiz√°lni kell. Ez pedig ugyan¬≠olyan t√∂rv√©nyszerŇĪs√©gekkel le√≠rhat√≥ tudom√°ny, mint b√°rmi m√°s. Kiv√°l√≥ n√©met szak¬≠k√∂ny¬≠veket olvastam errŇĎl, amelyekben mindezt szakszerŇĪen, pontosan le is √≠rt√°k.

‚Äď Kev√©s olyan gyakorl√≥ opera√©nekes akad Magyarorsz√°gon, aki egyben habilit√°lt professzor is.

‚Äď Tudtommal √©n vagyok az elsŇĎ, aki akt√≠v √©nekesk√©nt habilit√°lt. Olyan vil√°got √©l√ľnk, amikor nem el√©g a kit√ľntet√©ses diploma, a nemzetk√∂zi √©nekversenyeken aratott siker, a lemezfelv√©telek, a napr√≥l napra sikerrel teljes√≠tett elŇĎad√°sok, hanem felnŇĎtt fejjel vizsg√°z¬≠nunk is kell. Nem tudom, felt√©tlen√ľl sz√ľks√©g volt-e arra a kutyacsahol√°sra eml√©keztetŇĎ igyekv√©sre, amit Magyarorsz√°g csin√°l az Eur√≥pai Uni√≥hoz val√≥ csatlakoz√°s √ľr√ľgy√©n. Mi√©rt megy√ľnk bele, hogy megk√©rdŇĎjelezz√©k p√©ld√°ul a magyarorsz√°gi tan√°rok vagy orvosok fel¬≠k√©sz√ľlts√©g√©t? √öjb√≥l √©s √ļjb√≥l a hat√°ridŇĎ √©s bizony√≠t√°s stresszhelyzet√©t kell √°t√©lj√ľk, mert magyarnak sz√ľlett√ľnk √©s nem vagyunk el√©g j√≥k e n√©lk√ľl? F√©rjemnek is ‚Äď aki h√ļsz √©ve k√∂¬≠zel k√©tezer beteg megbecs√ľlt h√°ziorvosa ‚Äď summa cum laude orvosi diplom√°ja √©s k√©t sike¬≠res szakvizsg√°ja ut√°n h√°ziorvosi szakvizsg√°t is kellett tennie, mert √©pp ezt tal√°lt√°k ki az il¬≠let√©kesek. Az orvosok fele letette, a m√°sik fele nem, mert k√∂zben t√∂r√∂lt√©k az eg√©szet. Csak az felejtŇĎdik el, hogy egy felnŇĎtt ember a napi munka √©s a csal√°d mellett m√°r nem annyi szabadidŇĎvel rendelkezik, mint az egyetemist√°k. Mire ez a sok vizsg√°z√°s, vizsg√°ztat√°s √©s milyen √°ron? S√©r√ľlnek a csal√°di √©s a bar√°ti kapcsolatok az idegrendszeri t√ļlterhel√©s mel¬≠lett, amit egy vizsga m√©g a kev√©sb√© izgul√≥saknak is jelent. Mellesleg egy muzsikus az √°l¬≠land√≥an kitŇĪz√∂tt elŇĎad√°saival, koncertjeivel bizony√≠t a legf√©nyesebben. De mit lehet tenni, az ember be√°ll a sorba, habilit√°l, √©s ha azt akarja, hogy k√©sŇĎbb ne k√∂thessenek bele, meg¬≠szerzi a DLA-fokozatot is. Nem biztos, hogy a pap√≠r sz√°m√≠t, hiszen a tud√°s bemutat√°s n√©l¬≠k√ľl is felhalmoz√≥dik. Tan√°rk√©nt ‚Äď b√°r Pesten √©lek ‚Äď nagyon erŇĎsen √©rzem a vid√©kkel szembeni ellen√°ll√°st. Sok budapesti szakember azt gondolja, hogy a vid√©k szakmailag is elmaradottabb, mint Budapest. √Ėr√∂mmel tapasztalom a diplomavizsg√°ink √©s a mester¬≠kurzusaink kapcs√°n, hogy a Zeneakad√©mia tan√°rai mindannyiszor elismerŇĎen besz√©lnek a szegedi √©nek tanszakr√≥l. B√ľszke vagyok arra, hogy tansz√©kvezetŇĎk√©nt a volt tan√°raim √°ltal megteremtett h√≠res szegedi √©nekiskola m√©lt√≥ folytat√≥ja lehetek. A hagyom√°nyokra √©p√≠tve a szakmai munka sz√≠nvonal√°t koll√©g√°immal, Andrejcsik Istv√°nnal √©s Sz√©csi Edittel biztos√≠¬≠tani tudjuk, sŇĎt tal√°n valami √ļjat √©s t√∂bbet is tudunk adni. P√©ld√°ul R√°lik Szilvia, K√°tay Natasa √©s Cseh Antal olyan alapot kaptak Szegeden, amire √©p√≠tve sikerrel indulhattak el a p√°ly√°n. B√°r mindh√°rman az ifj√ļ opera√©nekesi gener√°ci√≥hoz tartoznak, m√°ris befutott √©nekesek. De sok hasonl√≥an j√≥ k√©pess√©gŇĪ √©nekpedag√≥gus is kiker√ľlt m√°r tŇĎl√ľnk. √ögy √©r¬≠zem, vezetŇĎ szerepet t√∂lt√ľnk be a vid√©ki fŇĎiskol√°k k√∂z√∂tt. Sink√≥ Gy√∂rggyel egy√ľtt √©n is √∂t¬≠letad√≥ja voltam t√≠z √©vvel ezelŇĎtt az orsz√°gos Sim√°ndy J√≥zsef √Čnekverseny megteremt√©s√©¬≠nek, amelynek trad√≠ci√≥v√° t√©tel√©ben √≥ri√°si szerepet v√°llalt a szegedi √∂nkorm√°nyzatt√≥l Ke¬≠rek Attila.



‚Äď J√≥l l√°ttam, hogy a tansz√©ken m√©g k√≠nai hallgat√≥juk is akad?

‚Äď Igen, ki kell nyitni a kapukat. A szegedi zenemŇĪv√©szeti karon zongora, hegedŇĪ vagy √©nek szakon v√©gzett n√∂vend√©keink ugyan√ļgy el tudnak indulni a vil√°gba, mintha a Zene¬≠akad√©mi√°n szereztek volna diplom√°t. N√∂vend√©keim k√∂z√ľl t√∂bben felv√©telt nyertek m√°r k√ľlf√∂ldi zenei egyetemekre, Stuttgartba, Grazba, K√∂lnbe, Palerm√≥ba. A mesterkurzusok szervez√©se, szponzorok keres√©se rendk√≠v√ľl sok energi√°t ig√©nyel, mik√∂zben a tansz√©k mŇĪ¬≠k√∂dtet√©se is sok szellemi √©s adminisztrat√≠v munk√°val j√°r. Foglalkozom azzal a gondolattal, hogy m√©g t√∂bb k√ľlf√∂ldi n√∂vend√©ket fogadjunk. EgyelŇĎre csak h√°rom √©nektan√°r dolgozik velem egy√ľtt a tansz√©ken, √≠gy t√∂bb n√∂vend√©k oktat√°s√°t egyelŇĎre nem tudjuk v√°llalni. A mag√°n√©nek tansz√©k √©nekes hallgat√≥i l√©tsz√°ma √©vek √≥ta harminc k√∂r√ľl van, √©s √©vrŇĎl √©vre emelkedik a hozz√°nk felv√©telizŇĎk sz√°ma.

‚Äď √Čnekesk√©nt mostan√°ban milyen feladatok v√°rj√°k?

‚Äď M√°rciusban a n√©gy operah√°zi Jenufa-elŇĎad√°son √©neklem Kostelnicka szerep√©t, √ļjra alak√≠tom Erzs√©betet is a Tannh√§userben. K√©t sz√≥l√≥estre k√©sz√ľl√∂k a Magyar R√°di√≥ban. √Čneklem az operah√°zi Ringben A walk√ľr Sieglind√©j√©t, a Siegfried Br√ľnnhild√©j√©t is, amire m√°r most edzek. Sz√≠vem f√°jdalma, hogy nem t√ļl szerencs√©sen vannak idŇĎben elosztva ezek az elŇĎad√°sok, arra m√°r nem tudnak figyelni, hogy egyenletesebben terhelj√©k az √©ne¬≠keseket. Ňźsszel alig volt feladatom, tavasszal viszont d√∂mping lesz.

‚Äď Mennyire meghat√°roz√≥ munk√°ja szempontj√°b√≥l a csal√°di h√°tt√©r?

‚Äď Az √©nekes teljes√≠tm√©ny√©t nagyban befoly√°solja fizikai, fitts√©gi √°llapota, √©s az is, hogy a lelki √©lete mennyire rendezett. Hazudn√©k, ha azt mondan√°m, hogy PilisborosjenŇĎn t√∂¬≠k√©letes idillben √©l√ľnk. De nem panaszkodom. A f√©rjem orvos, a fiam kamaszodik. A na¬≠pokban ŇĎr√ľletes harcot kellett v√≠vnom vel√ľk, hogy k√©t √≠r szet¬≠te¬≠¬≠r¬≠√ľnk¬≠kel elj√∂jjenek s√©t√°lni. Azt√°n r√°d√∂bbentek, hogy milyen sz√©p is ez a vid√©k. Kell, hogy legyenek az ember √©let√©ben olyan oszlopok, amelyekre mindig t√°maszkodhat. Nekem ez a csal√°dom. Ha Szegeden va¬≠gyok, akkor az any√°m √©s a testv√©reim csal√°dja. Ha nincs fell√©p√©sem, √©lvezem az otthon¬≠l√©tet. Hobbim a lakberendez√©s, szeretek k√©pzŇĎmŇĪv√©szeti albumokban gy√∂ny√∂rk√∂dni. Egyre jobban √©rdekel a mŇĪvelŇĎd√©st√∂rt√©net, a t√∂rt√©nelem, mert az utaz√°saim, a l√°tott t√∂r¬≠t√©nelmi filmek, illetve az olvasm√°ny√©lm√©nyeim alapj√°n ma m√°r sokkal t√∂bb mindenhez tudom k√∂tni a megtanultakat.





Hirdetés



Ajánló

Marton √Čva
Schiff Andr√°s
Nádas Péter
Fried Istv√°n
Frank József
Lengyel Andr√°s
Somfai László
Temesi M√°ria
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu