Eszenyi Enikő rendezésében a világsztár díva alakítja Marica grófnőt
Lukács Gyöngyi a Dóm téren
2007. július 21.
Üstökösként robbant be a nemzetközi operaéletbe másfél évtizeddel ezelőtt Lukács Gyöngyi, akiért ma már Bécstől New Yorkig a világ legrangosabb operaházai vetélkednek. A Szegedi Szabadtéri Játékokon a Marica grófnő jövő pénteki premierjén debütál. Különleges lesz számára ez a bemutatkozás: először lép fel operettben és először énekel magyarul.
– Az iszonyatos hőség engem is megvisel, mindennap azzal kezdem, hogy a próba előtt nagy beéneklést tartok. Ilyenkor figyelni kell arra is, hogy a melegtől „leül” a hang. Ráadásul táncolunk is, így folyik rólunk a víz. De tudomásul kell venni: semmit sem adnak ingyen – mondja kedves közvetlenséggel a Marica grófnő próbájára kétliteres vizes palackkal érkező Lukács Gyöngyi. A díva örül neki, hogy Eszenyi Enikő formabontó előadást rendez a Dóm téren, szerinte a hagyományos, cukormázas, giccses operett-produkciókból már a nézők sem kérnek.
– Többszörösen debütálok a Marica grófnőben: sohasem mondtam még színpadon prózai szöveget, nem énekeltem még magyarul, nem játszottam még operettet és a Dóm téren is most lépek fel először. Szegeden nem, mert pályakezdő koromban, a kilencvenes évek elején egyszer beugróként Tatjána voltam a színház Anyegin-előadásában. Nagyon élvezem, hogy most színészekkel próbálhatok, ők sokkal jobban játszanak, mint az operaénekesek. Amikor Király Levi bácsi szerepe szerint először bejött a színpadra, és köszöntött, azt hittem, hogy az életben, igaziból mondja, annyira természetes volt. Tordy Gézát is óriási színésznek tartom, sokat tanulok tőlük. Mielőtt próbálni kezdtünk, Enikőről azt hallottam: nehéz ember. Állítólag ugyanezt mondták neki is rólam. Meg azt is: úgyis összeveszünk majd. Kellemesen csalódtam. Azt tudtam róla, hogy kivételes színésznő, nemzetközi rendezői karrierjéről is hallottam, de az is hamar kiderült: nagyon tudja a szakmát. Ránéz egy emberre, és rögtön látja, mi rejlik benne, mit lehet kihozni belőle. Óriási tehetségnek tartom, már az első próbán úgy éreztem: teljesen rábízhatom magam. Bármikor szívesen dolgozom vele újra – hangsúlyozza Lukács Gyöngyi. A világsztár szoprán úgy véli: pályája sikerességét jórészt annak köszönheti, hogy a moszkvai Csajkovszkij Zeneakadémián olyan mester tanította, aki maga is nagy operaénekes volt, Olaszországban tanulta a bel canto technikát, ismerte a szakma minden csínját-bínját.
– Elfogadhatatlannak tartom, hogy idehaza olyanok is tanítanak operaénekeseket, akik el sem jutottak a színpadig. Nem jó az sem, ha egy énekes mindent akar énekelni, a hangom engem az olasz repertoárra predesztinál, ami Bellinitől Verdin át Pucciniig épp elég széles. Sok felkérést kapok Wagner-szerepekre is, de valószínűleg sohasem fogok ezekre vállalkozni. Féltem a hangomat, sok a rossz példa előttem. Operettet viszont nem repertoárszerűen, hanem egy fesztiválon, ami különleges, ünnepi alkalom, szívesen énekelek. Jólesik néha kilépni egy kicsit a tragikus hősnők szerepköréből, amelyek lelkileg is megterhelik az embert. Mindig szerettem volna valami vidám darabban fellépni, nevetni, táncolni, kicsit más gesztusokkal játszani. Kálmán Imre muzsikája ráadásul csodálatos zene, Marica pedig egy igazi primadonnaszerep. Régen a legnagyobb operasztárok, Házy Erzsébet és Moldován Stefánia énekelték az operettek főszerepeit is, szerintem nem véletlenül. Lukács Gyöngyivel két lánya is eljött Szegedre. A hatéves Emma táncol és énekel is az előadásban, láthatóan nagy örömmel próbál. – Nagyobbik lányom 15 éves, járja velem a világot, a legnagyobb énekeseket hallotta, ismeri a legnagyobb operaházakat, szinte ezekben nőtt fel. Nagyon kritikus velem is. Szeptembertől a Bartók Béla Konzervatóriumban kezd énekelni tanulni. Tudatosan készül a pályára. Most mindketten annyira élvezik a próbákat, hogy egyik éjszaka alig tudtam hazapaterolni őket. Abszolút színházi gyerekek. Ehhez a pályához egy olyan társ is kell, aki maximálisan érti és elfogadja, hogy sok szempontból más egy énekes élete. Időnként arra is szüksége van, hogy kiszolgálják. Ettől még nem lesz papucs egy férj. A nyugodt családi háttér elengedhetetlen, mert nélküle nem lehet sikeresen járni a világot. Szerencsés vagyok, hogy a jó családi élet megadatott nekem. El sem tudnám képzelni az életemet úgy, mint sok kolléganőm, aki a szerepeit tartja a gyermekeinek. A férjem festőművész, az ő szakmája sokkal nyugisabb, jól kiegészítjük egymást. Ismeri a hangomat, Szegeden is rám szólt, hogy túl sokat beszélek – nevet Lukács Gyöngyi. Azt is elmeséli még: a berlini Deutsche Oper talán a legkedvesebb színháza. Desdemona szerepével onnan indult világkarrierje. Jól érezte magát New Yorkban is, ahol negyvenötezer ember előtt énekelte Toscát a Central Parkban, majd nagy sikert aratott vele a Metben is. A milánói Scalában A végzet hatalma Leonorájaként debütált, óriási sikere volt tavaly Turandotként a londoni Covent Gardenben is. Mindig ott szeret lenni, ahol szép feladatokat kap. Most épp Szegeden.
– Ilyenkor nem strandolhatok, mert a napsütés nem jó a toroknak, de szoktunk sétálni a gyerekekkel, mert gyönyörű a város. Az énekesnek mindig vigyáznia kell magára, és nem csak a torkára. De azért a híres szegedi halászlét biztosan megkóstolom.
Teli a naptára
Sokan csodálkoztak rajta, hogy Lukács Gyöngyi elvállalta Marica grófnő szerepét. Akadt, aki azt terjesztette: biztosan nem megy már neki külföldön. A világsztár díva ezen jót kacag, és sorolja, hogy a következő évadra mi mindennel van teli a naptára: San Franciscóban és Szöülban Lady Macbeth, Barcelonában Turandot, Los Angelesben Tosca, Bécsben Abigaille szerepét énekli. A magyar közönség a Nabuccóban, az Andrea Chenier-ben és a Turandotban hallhatja az Operaházban.
– Fontosnak tartom, hogy itthon is folyamatosan énekeljek, mert nem szeretnék azok sorsára jutni, akik tesznek a magyar közönségre, amíg külföldön megy a karrierjük, majd hatvanévesen hazajönnek, és a harmincévesekkel versenyeznek a szerepekért.
