Zenés mesék, mesés zenék

A varázsfuvola Halász Judittal

Délmagyarország, 2001. december 1.

Néhány évvel ezelőtt az egész ország aggódott Halász Juditért, amikor egy súlyos baleset miatt kórházba került. Felépülése után már több darabban is nagy sikert aratott, amikor újabb kihívással kellett szembenéznie: súlyos betegség támadta meg, amit le kellett győznie. Azt mondja, az emberek szeretetéből is erőt merített: tudta, hogy meg kell gyógyulnia, hiszen sokan várták vissza. Az elmúlt hetekben nemcsak a színpadra tért vissza, hanem egy különleges lemezzel is jelentkezett.



– Nemrégiben jelent meg a Hungaroton gondozásában új CD-je, amelyen Mozart remekművével, A varázsfuvolával ismerteti meg a gyerekeket. Honnan jött az ötlet a rendhagyó vállalkozáshoz?
– Az ötlet az enyém volt. Amikor Salzburgban élő kedves barátnőmet meglátogattam, meglepetésként elém állította két kisgyermekét, akik a vezényletére gyönyörűen elénekelték A varázsfuvola legszebb dallamait. Csak ámultam és bámultam, arra gondoltam, hogy mi itt, Kodály Zoltán országában valamit biztosan elrontottunk, mert hasonló „produkcióról” még sohasem hallottam. A televíziós vetélkedőkben is azt látom, hogy műveltnek tűnő emberek számára is nehézséget okoznak olyan egyszerű komolyzenei és irodalmi kérdések, amelyek megválaszolásáért annak idején az iskolában mi még dicséretet sem kaptunk volna. A zene és az irodalom az emberiség kultúrájának talán legfontosabb alkotóelemei, ezért szomorúan tapasztalom, hogy rohamosan devalválódnak.
– A varázsfuvola-CD is ez ellen született?
– Arra gondoltam, biztosan akad ma Magyarországon néhány olyan család, akiknél hitelem van, és szívesen hallgatják, amit én ajánlok nekik. Talán az egész család örömét leli A varázsfuvola-lemezben. Ha valaki már a bölcsőjében hallja Mozart muzsikáját, amikor kicsit nagyobb lesz, szép emlékként, jó érzéssel gondol majd rá.
– Mennyiben más ez a lemez, mint a korábbiak?
– A varázsfuvola meséje nehezen követhető, talán nem is igazán gyerekeknek való, hiszen filozofikus történet, a szabadkőművesség rejtelmeiről is szól. Ezért egy olyan mesét kellett találnunk, amiből a gyerekek is megértik az opera cselekményét. Az előzmények nem is szerepelnek az operában, ezért Schikaneder eredeti librettóját felhasználva Tótfalusi István kerekítette ki a mesét, amit úgy mondok el a lemezen, hogy közben egy legendás régi felvételről – amelyen például Ágai Karola, László Margit, Gregor József és Réti József énekelnek – a legszebb, legnépszerűbb áriák meg is szólalnak.
– Lesz a CD-nek folytatása?
– A Hungarotonnal megállapodtam abban, hogy megpróbálom a gyerekekkel megismertetni a műfajnak azokat a darabjait, amelyeket én is szeretek és nagyra tartok. Persze nem akarok a komolyzenei szakértő pózában tetszelegni, hiszen nem vagyok az, egyszerűen csak szeretem a jó zenét. Hollós Máté, a Hungaroton igazgatója nagy örömmel fogadta a tervemet, úgy vélte, ez a lemeztípus régóta hiánycikk a hazai piacon. Zenés mesék – mesés zenék címmel adjuk közre a sorozatot. A terveim között szerepel balettzene is, Csajkovszkijtól A diótörő, vagy kamaramuzsika is, például Vivalditól A négy évszak, aminek ugyan nincs szövege, de gyönyörű versek kötődhetnek hozzá. Gondoltam a Háry Jánosra is, ami mulatságos történet, ráadásul olyan népdalokra épül, amelyeket akár a gyerekek is megtanulhatnak és elénekelhetnek.
– Azt mondják, a zene gyógyít. Tapasztalta?
– Sokszor! Amikor rosszkedvű vagy ideges vagyok, 18. századi muzsikát hallgatok. De mindenféle jó zenét szeretek. Legutóbb Leonard Cohen új albumát vettem meg, és Sting előző lemezét, ami még nem volt meg. Imádom Vivaldit, Bachot, Mozartot, Beethovent és Chopint is.
– Néhány éve Szegeden is óriási sikerrel játszották a Sylvia című darabot. Hosszú kihagyás után néhány hete ebben lépett fel újra a Vígszínházban.
– Ezt a visszatérést tulajdonképpen csak szárnypróbálgatásnak minősíteném. Betegségem miatt egy évig nem léptem színpadra. Most ez a produkció tűnt fizikailag a legkevésbé megerőltetőnek számomra. Csodálatos érzés volt, ahogyan a közönség fogadott.
– Kétszer egymás után is aggódhattak önért a nézők, hiszen néhány évvel ezelőtt súlyos balesete volt. Mit jelent ilyen helyzetben az emberek érdeklődése, szeretete?
– Hihetetlenül sokat jelent, mert úgy éreztem, meg kell gyógyulnom, mert sokan várnak, sokan szeretnék, ha visszatérnék a színpadra. A balesetekhez szinte már hozzászoktam, hiszen még főiskolás koromban leestem a lóról, és eltört a kulcscsontom, később síelésre készülve törtem el a bokámat, legutóbb pedig egy rendőr ütött el. Beteg azonban még sohasem voltam – most megtapasztalhattam, hogy ez a legrosszabb. Lassan-lassan talán teljesen felépülök.
– Hogyan készül a karácsonyra?
– Listát készítek arról, hogy kit, mivel szeretnék meglepni. Rengeteg olyan barátom van, aki mellettem állt és jó volt hozzám az elmúlt egy évben. Arra is készülök, hogy a családommal végre együtt töltünk egy teljes estét. Ez azért nagy öröm, mert a fiam rengeteget dolgozik, s ha épp nem a munkája köti le, akkor szenvedélyének, a síelésnek hódol valahol. Addig megy, amíg nem talál havat.
– Otthonról figyelhette az elmúlt hónapok eseményeit. Milyen hatással voltak önre?
– Először nem is tudtam felfogni, hogy mi történt. Magam is jártam New Yorkban, láttam a World Trade Center tornyait, hihetetlen volt, hogy összeomlottak. Ráadásul néhány héttel később a születésnapom kapcsán készített velem egy kis interjút a televízió, amit az esti főműsoridőben akartak leadni, ám épp aznap indított támadást az Egyesült Államok Afganisztán ellen, így helyettem a háború került adásba. Döbbenten néztem a tudósításokat, nem hittem a szememnek. Ebből a háborúból én a könnyel telt, nagy, fekete szemű kisgyerekeket látom, akik éheznek és nem értik, hogy mi történik körülöttük.