√Ėn a(z) 841848. l√°togat√≥nk,  √©s 112. a mai napon
   Rovataink: Tudom√°ny >> Csetri Lajos >>
  KezdŇĎlap   
  KeresŇĎ   
  KAPCSOLAT   
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   Kritik√°k
   Sz√∂r√©nyi L√°szl√≥
   Csetri Lajos
   Lengyel Andr√°s
   Krist√≥ Gyula
   Trogmayer Ott√≥
   V√∂r√∂s Gabriella
   Frank J√≥zsef
   Fried Istv√°n
   Nagyv√°ri J√≥zsef
   Bern√°th √Ārp√°d
   Heller √Āgnes



(1933-2019)


(1899-1996)




(1935-2013)


(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


(1911-2011)

  Instagram
‚ÄěT√ļl√©l√©s√ľnk sikert√∂rt√©net√©ben saj√°t sorsomra ismerek‚ÄĚ

Beszélgetés Csetri Lajos irodalomtörténésszel


TISZAT√ĀJ, 2000. szeptember - HOLL√ďSI ZSOLT

√ögy h√≠rlik, Csetri Lajos irodalomt√∂rt√©n√©sz professzorr√≥l koll√©g√°i, hallgat√≥i rosszat soha nem mondanak, legfeljebb anekdot√°kat mes√©lnek r√≥la, sŇĎt ‚Äď ami egyetemi berkekben igencsak ritkas√°g ‚Äď a h√°ta m√∂g√∂tt is dics√©rik. A tudom√°nyos p√°ly√°n elindulva kanyarg√≥s utat j√°rt be, mire r√©vbe √©rkezett, √©s teljes√≠tm√©ny√©t minden vit√°n fel√ľl √°ll√≥nak fogadt√°k el. Huszonh√©t √©ves volt, amikor orvosa k√∂z√∂lte vele, nem oper√°lja meg, mert val√≥sz√≠nŇĪleg ott maradna a mŇĪtŇĎasztalon, de nyugd√≠jas m√≥dj√°ra s√©t√°lgatva hadifogolyk√©nt beszerzett s√ļlyos t√ľdŇĎbetegs√©g√©vel is el√©lhet m√©g n√©h√°ny √©vig. A j√≥slat megc√°fol√°sa √∂nmag√°ban is elegendŇĎ √©letprogram lett volna, √°m mik√∂zben kidolgozta a t√ļl√©l√©s technik√°j√°t, tan√≠tott √©s kutatott. 1959-tŇĎl 1963-ig a szegedi Somogyi-k√∂nyvt√°r tudom√°nyos munkat√°rsa volt, majd 1963-ban Szauder J√≥zsef j√≥volt√°b√≥l visszat√©rt egykori alma mater√©be, a szegedi egyetem b√∂lcs√©szkar√°ra, ahol a magyar irodalomt√∂rt√©neti tansz√©k oktat√≥ja lett. Kezdetben irodalomelm√©lettel, eszt√©tik√°val foglalkozott, majd miut√°n a kem√©nyvonalas kult√ļrpolitika megel√©gelte modern, szabad szellemŇĪ √©s √∂nt√∂rv√©nyŇĪ kutat√°sait, az irodalomt√∂rt√©net ter√ľlet√©n tal√°lt mened√©ket. A magyar felvil√°gosod√°s irodalm√°t kutatva is kitŇĪnt elm√©leti felk√©sz√ľlts√©g√©vel √©s ig√©nyess√©g√©vel. Az 1986-os Berzsenyi-√©vfordul√≥n jelent meg a niklai remet√©rŇĎl sz√≥l√≥ kutat√°sait √∂sszegzŇĎ ‚ÄěNem sokas√°g, hanem l√©lek‚ÄĚ c√≠mŇĪ tanulm√°nyk√∂tete, amit lelkesen fogadott a szakma, kiemelve, hogy ‚Äěaz elemz√©s t√∂rt√©neti szempontj√°t sokkal t√°gasabb dimenzi√≥kban is √©rv√©nyes√≠ti a szerzŇĎ. Az √©letmŇĪ minden t√°rgyalt probl√©m√°j√°t k√∂vetkezetesen eszmet√∂rt√©neti √©s t√∂rt√©neti po√©tikai √∂sszef√ľgg√©seiben vizsg√°lja. Filoz√≥fiai, eszt√©tikai, mŇĪnemi, mŇĪfaji, retorikai, stilisztikai, verstani horizontja pedig egyszem√©lyi t√°rgy√°hoz m√©rten szokatlanul sz√©les.‚ÄĚ Csetri Lajos professzorral, aki 1998-ban vonult nyugd√≠jba, fordulatokban √©s tanuls√°gokban gazdag √©letp√°ly√°j√°r√≥l otthon√°ban besz√©lgett√ľnk.




‚Äď Professzor √ļr, milyen csal√°di trad√≠ci√≥k hat√°rozt√°k meg gondolkod√°s√°nak kialakul√°s√°t, p√°lyav√°laszt√°s√°t?

‚Äď A csal√°dom apai √°gon Erd√©lybŇĎl, Tord√°r√≥l sz√°rmazik, az 1600-as √©vek v√©g√©n I. Lip√≥tt√≥l kapott nemess√©get. A csal√°di hagyom√°nyok szerint 1848-ig y-nal √≠rt√°k a nev√ľnket, majd a demokratikus v√°ltoz√°sok hat√°s√°ra lemondtak a nemesi y haszn√°lat√°r√≥l. √Čdesap√°m nagyap√°m elsŇĎ h√°zass√°g√°b√≥l legidŇĎsebb gyermekk√©nt 1895-ben sz√ľletett, √©desanyja 1912-ben meghalt t√ľdŇĎv√©szben. Nagyap√°m nagy tekint√©lyŇĪ ember volt, amellett, hogy a 130 holdas csal√°di birtokot √©s a J√≥sika b√°r√≥kt√≥l megv√°s√°rolt tordai pinc√©ket igazgatta, suszterk√©nt is dolgozott. Cip√©szmŇĪhelye j√≥ h√≠rŇĪnek sz√°m√≠tott, tal√°n ennek is k√∂sz√∂nhette, hogy a k√©t vil√°gh√°bor√ļ k√∂z√∂tt a tordai ipartest√ľlet eln√∂k√©v√© v√°lasztott√°k. Amikor a rom√°n kiugr√°s ut√°n r√∂vid idŇĎre D√©l-Erd√©lyt is megsz√°llt√°k a magyar csapatok, heves harc alakult ki a hamarosan megjelenŇĎ orosz hadsereggel. Nagyap√°m m√°r igen rossz √°llapotban volt, amikor a bevonul√≥ gyŇĎztes orosz katon√°k lezavart√°k a pinc√©be bor√©rt. Annyira le volt m√°r gyeng√ľlve, hogy legurult a l√©pcsŇĎn √©s √∂sszet√∂rte mag√°t. Bevitt√©k a k√≥rh√°zba, de m√°r nem tudtak rajta seg√≠teni. A ‚Äěfelszabadul√°s‚ÄĚ sz√°m√°ra az √©lettŇĎl val√≥ megszabadul√°st jelentette. √Čdesap√°mat m√°r az I. vil√°gh√°bor√ļ idej√©n besorozt√°k, az olasz fronton harcolva hadnagyi fokozatot szerzett. Amikor az √∂sszeoml√°s ut√°n hazat√©rt, a rom√°nok m√°r √°tvonultak Tord√°n, √©s elfoglalt√°k Erd√©ly nagy r√©sz√©t. A sz√©kely hadoszt√°ly valahol a Partiumban pr√≥b√°lta ŇĎket feltart√≥ztatni. Ap√°m az egyik vezetŇĎje lett annak a szervezked√©snek, amelynek az volt a c√©lja, hogy h√°tulr√≥l akad√°lyozza a rom√°n tervek megval√≥sul√°s√°t. Emiatt azt√°n letart√≥ztatt√°k, elŇĎbb a kolozsv√°ri fellegv√°rba, majd a h√≠rhedt szamos√ļjv√°ri b√∂rt√∂nbe ker√ľlt. Egyik szobat√°rsa Fr√°ter Lor√°nd, a n√≥t√°s kapit√°ny volt. T√∂bb mint egy √©ven √°t b√∂rt√∂nben volt, majd 1920-ban kizsuppolt√°k Erd√©lybŇĎl, ahov√° hossz√ļ √©veken √°t vissza sem t√©rhetett. Pesten nagyb√°tyja √©s keresztapja, a Zomborb√≥l menek√ľlt Csetri K√°roly ‚Äď k√©sŇĎbb tan√ľgyi fŇĎtan√°csos ‚Äď fogadta be, akinek akkorra m√°r volt lak√°sa. √Čdesap√°m bevonul√°sa elŇĎtt k√©t √©vet v√©gzett el a kolozsv√°ri egyetem jogi kar√°n, √≠gy az idŇĎk√∂zben Szegedre √°tker√ľlt egyetem ‚Äěmezei‚ÄĚ jog√°szk√©pz√©se keret√©ben szerzett diplom√°t. Mik√∂zben rendszeresen j√°rt Szegedre, az √ļjpesti bŇĎrgy√°rban cipŇĎfelsŇĎr√©sz-k√©sz√≠tŇĎk√©nt dolgozott, mert m√©g otthon, √©desapja mellett megtanulta a szakm√°t. Miut√°n megkapta a diplom√°t, p√©nz√ľgyi vonalon helyezkedett el. ElsŇĎ fŇĎn√∂ke Tandori DezsŇĎ √©desapja volt, ami az√©rt √©rdekes, mert Tandori DezsŇĎ unoka√∂ccse a s√≥goromnak, Tandori K√°roly matematikusnak, akad√©mikusnak. √Čdesap√°mat 1926 t√°j√°n Kis√ļjsz√°ll√°sra helyezt√©k, ott ismerkedett meg √©desany√°mmal, T√≥th M√°ri√°val, akinek az √©desapja helyi √ľgyv√©d volt, √©s praxisa mellett 15-20 holdon gazd√°lkodott is. Anyai nagyany√°m Czorda l√°ny volt, akinek az √©desapja, Czorda B√≥dog 1848-ban honv√©d tisztk√©nt harcolt, majd letart√≥ztat√°sa ut√°n Josefstadtban ‚Äě√ľd√ľlt‚ÄĚ. Az 1860-as √©vekben Szabadka fŇĎ√ľgy√©sze √©s orsz√°ggyŇĪl√©si k√©pviselŇĎje is volt n√©h√°ny √©vig, majd Budapestre ker√ľlt, ahol az 1890-es √©vek fordul√≥j√°n Szil√°gyi DezsŇĎ igazs√°g√ľgy miniszter √°llamtitk√°rak√©nt igen nagy szerepe volt a polg√°ri h√°zass√°gk√∂t√©srŇĎl sz√≥l√≥ t√∂rv√©ny megalkot√°s√°ban, ami miatt a r√≥mai katolikus egyh√°z kitagadta. K√©sŇĎbb a K√ļria m√°sodeln√∂ke lett, 1896-ban pedig a kolozsv√°ri egyetem d√≠szdoktor√°v√° v√°lasztott√°k. √ćgy elmondhatom, hogy a d√©dnagyap√°m a szegedi egyetem jogelŇĎdje √°ltal kit√ľntetett, megbecs√ľlt szem√©lyis√©g volt. Visszat√©rve a sz√ľleimhez: 1927-ben h√°zasodtak √∂ssze, √©n 1928-ban h√©t h√≥napra sz√ľlettem meg. K√©t √©v m√ļlva Saj√≥szentp√©terre ker√ľlt√ľnk, √∂cs√©m ‚Äď aki k√©sŇĎbb Amerik√°ban pszichi√°terk√©nt dolgozott ‚Äď m√°r ott sz√ľletett. 1930 nyar√°n j√°rtam elŇĎsz√∂r a nagysz√ľleimn√©l Tord√°n, majd k√©t√©vente mindig ott vak√°ci√≥ztam, a p√°ratlan √©vekben pedig Par√°don nyaraltunk, ahol √©desany√°m b√°tyja volt az erd√©szet fŇĎm√©rn√∂ke. √Ėt√©ves koromban, 1933-ban √©desap√°mat √°thelyezt√©k Miskolcra p√©nz√ľgyi titk√°rnak. Az elemi iskol√°t a husz√°r laktanya mellett l√©vŇĎ Szeles iskol√°ban v√©geztem, majd a L√©vay J√≥zsef Reform√°tus Gimn√°ziumban folytattam a tanulm√°nyaimat. Amikor 1939-ben √©desap√°mat √°thelyezt√©k Veszpr√©mbe, a v√°ros egyetlen gimn√°zium√°ba, a piarist√°k v√°rban mŇĪk√∂dŇĎ iskol√°j√°ba ker√ľltem. El√©gg√© ki√©lezett helyzet alakult ott ki a vall√°sok k√∂z√∂tt, mert a v√°ros Boda nevezetŇĪ reform√°tus lelkip√°sztora meglehetŇĎsen harciasan viselkedett. √Čdesap√°m ugyan j√≥l meg√©rtette mag√°t a piarista aty√°kkal is, hiszen t√∂bb√ľkkel is egy t√°rsas√°gba j√°rt, m√©gis a vall√°s volt az oka, hogy csak h√°rom √©vig maradtunk Veszpr√©mben. V√©letlen√ľl alakult √ļgy, hogy az egyetemi v√©gzetts√©gŇĪ hivatalnokok t√∂bbs√©ge reform√°tus volt. A katolikus igazgat√≥nak ez nem tetszett, ez√©rt arra k√©rte a p√ľsp√∂k√∂t, Czapik Gyul√°t ‚Äď aki k√©sŇĎbb egri √©rsek lett ‚Äď, ne hagyja, hogy Gizella kir√°lyn√© v√°ros√°ban reform√°tusok legyenek t√∂bbs√©gben a vezetŇĎ poz√≠ci√≥kban. Czapik Budapesten elint√©zte, hogy az orsz√°g legk√ľl√∂nb√∂zŇĎbb r√©szeibe sz√©tdobj√°k a vezetŇĎ veszpr√©mi reform√°tus tisztviselŇĎket. √Čdesap√°m 1921-ben a Sz√©kely Egyetemi √©s FŇĎiskolai Hallgat√≥k Egyes√ľlet√©nek tagjak√©nt ott volt Buda√∂rsn√©l, amikor meg√°ll√≠tott√°k a visszat√©rni akar√≥ Habsburg IV. K√°roly kir√°lyt, ily m√≥don hozz√°j√°rult Horthy hatalm√°nak megv√©d√©s√©hez. Sz√©kely egyetemista bar√°tai k√∂z√ľl akkoriban sokan vezetŇĎ poz√≠ci√≥ban dolgoztak k√ľl√∂nf√©le miniszt√©riumokban, ez√©rt Czapik p√ľsp√∂k akci√≥j√°r√≥l √©rtes√ľlv√©n felh√≠vt√°k √©desap√°mat, √©s elmondt√°k, mire sz√°m√≠that. Javasolt√°k neki, hogy fogadjon el egy szegedi √°ll√°st. Megfogadta a tan√°csukat, √©s 1942 november√©ben Szegedre k√∂lt√∂zt√ľnk.

‚Äď Mi az elsŇĎ eml√©ke SzegedrŇĎl?

‚Äď Kor√°bban mindig hegyes-dombos vid√©ken laktunk, ez√©rt d√∂bbenetes √©lm√©ny volt, amikor √ļtban Szegedre az utols√≥ vas√ļti kocsib√≥l kin√©zve egy v√©gtelen hossz√ļs√°g√ļ s√≠np√°rt l√°ttam m√∂g√∂tt√ľnk. Szegeden r√∂vid ideig a mai Belvedere palot√°ban mŇĪk√∂dŇĎ p√©nz√ľgyigazgat√≥s√°g vend√©gszob√°j√°ban laktunk, majd egy mag√°nh√°zat b√©relt√ľnk a Hunyadi t√©ren, a g√°zgy√°r k√∂zel√©ben. Nem volt valami exkluz√≠v k√∂rny√©k, de nagyon j√≥l √©rezt√ľk ott magunkat. Az √©p√ľlet fedett verand√°j√°n √°llt egy gombfociasztal, amihez rendszeresen √∂sszesereglettek a k√∂rny√©kbeli gyerekek. √ďri√°si gombfocicsat√°kat v√≠vtunk, eml√©kszem, az egyik oszt√°lyt√°rsunk mam√°ja varr√≥nŇĎ volt, √≠gy jobbn√°l-jobb gombok k√∂z√ľl v√°logathatott. Volt egy t√∂m√∂r gumilabd√°nk is, amibe ha az ember j√≥l beler√ļgott, csonth√°rtyagyullad√°st kapott. Azt dobtuk √°t a D√≥zsa p√°lya fal√°n, ut√°nam√°sztunk, √©s azt kergett√ľk naphosszat.

‚Äď Melyik gimn√°ziumban folytatta a tanulm√°nyait?

‚Äď Mivel novemberben k√∂lt√∂zt√ľnk Szegedre, √©desap√°m azt javasolta, egyelŇĎre a piarista gimn√°ziumban folytassuk, mert akkor nem kell beiratkoz√°si d√≠jat fizetni. A k√∂vetkezŇĎ tan√©v elŇĎtt majd eld√∂nthetj√ľk, akarunk-e maradni, vagy valamelyik √°llami iskol√°ban szeretn√©nk folytatni. A veszpr√©mi piarist√°kn√°l a v√°rosban uralkod√≥ ki√©lezett vall√°si helyzet miatt nem √©reztem t√ļl j√≥l magam, m√°s vall√°s√ļk√©nt √ļrigyerek l√©temre sem lehettem a cserk√©szcsapat tagja. Szegeden m√°r eg√©szen m√°s volt a piarista gimn√°zium l√©gk√∂re. NagyszerŇĪ tan√°ri kar gyŇĪlt ott √∂ssze. Kiv√©ve a katolikus hittan√°r aty√°t, akivel szemben fenntart√°saim voltak, √°m ŇĎ nem tan√≠tott engem. Mindig lesajn√°l√≥an n√©zett r√°nk, ha v√©letlen√ľl tal√°lkoztunk a folyos√≥n: ‚ÄěSzeg√©nyek, ti el fogtok k√°rhozni.‚ÄĚ K√©sŇĎbb ŇĎ volt az elsŇĎ, aki kiugrott a rendbŇĎl, √©s elvette egy als√≥v√°rosi paprikamoln√°r le√°ny√°t.

‚Äď Hogyan √©lt√©k √°t a h√°bor√ļ legkritikusabb utols√≥ √©v√©t?

‚Äď A mostani, Szenth√°roms√°g utcai lak√°sunkba 1944 j√ļnius√°ban k√∂lt√∂zt√ľnk. A h√°zat val√≥sz√≠nŇĪleg a t√≠zes √©vek v√©g√©n egy Z√∂ld nevezetŇĪ b√≠r√≥ √©p√≠ttette, a mi lak√°sunkban kor√°bban Kub√°nyi fogorvos √©lt √©s rendelt. A g√°zgy√°r k√∂zel√©ben vesz√©lyben √©rezt√ľk magunkat, amikor Liberator-k√∂tel√©kek h√ļztak el felett√ľnk. √ögy gondoltuk, itt nagyobb biztons√°gban lesz√ľnk. Nem sokkal a k√∂lt√∂z√©s√ľnk ut√°n kezdŇĎd√∂tt meg Szeged bomb√°z√°sa. Val√≥sz√≠nŇĪleg a vas√ļti h√≠dra sz√°nt√°k azt a 250 kil√≥s l√©giakn√°t, ami j√≥kora t√©ved√©ssel tŇĎl√ľnk n√©h√°ny h√°znyira csap√≥dott be. A hatalmas deton√°ci√≥ szinte kiszippantotta a h√°zunk √ľvegfel√ľleteit. Amikor felj√∂tt√ľnk a l√©g√≥v√° alak√≠tott pinc√©bŇĎl, bok√°ig j√°rtunk az √ľvegt√∂rmel√©kben. Sz√ľleim √ļgy l√°tt√°k, nem lehet tov√°bb itt maradnunk. √Čdesap√°m egyik koll√©g√°j√°val, Kardos-Adamovics Mikl√≥ssal ‚Äď akinek a gyermeke nem sokkal kor√°bban sz√ľletett meg ‚Äď elhat√°rozt√°k, hogy a bomb√°z√°sok elŇĎl csal√°djukkal kimenek√ľlnek a Kistemplomtany√°n (a mai Bord√°nyon) t√ļl l√©vŇĎ, Klebelsberg √°ltal l√©tes√≠tett tanyai iskol√°ba, ahol Kardos-Adamovics s√≥gornŇĎje volt a tan√≠t√≥nŇĎ, aki ‚Äď miut√°n f√©rjhez ment ‚Äď k√©sŇĎbbi kedves tan√≠tv√°nyomnak, majd bar√°tomnak, Temesi Feri √≠r√≥nak lett a mam√°ja. √Čdesap√°m j√°rt dolgozni, csak a h√©tv√©g√©ket t√∂lt√∂tte vel√ľnk. Mi nagyon j√≥l √©rezt√ľk ott magunkat. Eml√©kszem, j√ļlius 20-√°n volt a Hitler elleni mer√©nylet. Az iskola elŇĎtti √ļton mindennap dolgozott egy √ļtkapar√≥, aki m√°snap a k√∂vetkezŇĎ dodonai sz√∂veget mondta nek√ľnk: ‚ÄěSzeg√©ny Hitler, tal√°n m√°r nem is √©l. Vagy √©l.‚ÄĚ √Čdesap√°mnak voltak vad√°szpusk√°i, ez√©rt elj√°rtunk vad√°szni is. √Čletemben elŇĎsz√∂r √©n is lŇĎttem egy vadkacs√°t s√∂r√©tes pusk√°val, aminek az lett a k√∂vetkezm√©nye, hogy vad√°ssz√° avattak, azaz kaptam n√©h√°ny √ľt√©st a fenekemre. Csod√°latosak voltak az ott elt√∂lt√∂tt hetek, eml√©kszem, egy fakaros nyugsz√©kben √ľltem, mik√∂zben sŇĪrŇĪ tejf√∂lt m√°rtogattam egy b√∂gr√©bŇĎl, √©s Veres P√©ter Mit √©r az ember, ha magyar c√≠mŇĪ k√∂nyv√©t olvastam. Eg√©szen addig Kistemplomtany√°n voltunk, am√≠g a rom√°nok kiugr√°sa ut√°n a front megk√∂zel√≠tette Szegedet. Okt√≥ber 8-√°n a nagyb√°ty√°m, aki fŇĎm√©rn√∂k volt a M√ĀVAG-n√°l, egy p√≥tkocsis teheraut√≥t k√ľld√∂tt √©rt√ľnk, hogy a front elŇĎl menek√ľlj√ľnk Budapestre. J√≥l eml√©kszem Horthy kiugr√°si k√≠s√©rlet√©re √©s Sz√°lasi hatalom√°tv√©tel√©re, sŇĎt arra is, hogy √©desany√°nkkal √©pp az udvaron voltunk, hogy a magunkkal hozott h√≠zott lib√°t lev√°gjuk, amikor √°ts√ľv√≠tett a fej√ľnk felett a KamaraerdŇĎ felŇĎl √©rkezŇĎ elsŇĎ orosz bel√∂v√©s. December elej√©n jelent meg a falragaszokon a nyilas had√ľgyminiszter, Beregfy Berger K√°roly 16 √©ven fel√ľli levent√©kre vonatkoz√≥ bevonul√°si parancsa. √Čdesap√°m√©k k√©ts√©gbe estek, mert engem is √©rintett. December 15-e √©s 18-a k√∂z√∂tt kellett jelentkezn√ľnk Budakeszin. December 15-√©n keresztap√°m embere √©pp GyŇĎrbe ment, ahol a M√ĀVAG gy√°r igazgat√≥ja T√≥th Gy. Istv√°n, √©desany√°m unokatestv√©re volt. Elk√ľldtek hozz√° egy k√≠s√©rŇĎlev√©llel, amiben azt k√©rt√©k tŇĎle, alkalmazzon a hadi√ľzemben, mert √≠gy tal√°n mentes√ľlhetek a bevonul√°si k√∂telezetts√©g al√≥l. √Čletemben akkor l√°ttam elŇĎsz√∂r Pista b√°csit, odaadtam neki a levelet, miut√°n elolvasta, azt felelte, √©pp most bomb√°zt√°k le az √ľzemet, m√©g a szakmunk√°sait sem tudja foglalkoztatni, nem tud rajtam seg√≠teni. Visszamentem Budapestre, √©s december 18-√°n bevonultam Budakeszire. Mi voltunk a 202-es munk√°sdand√°r 4. sz√°zada, amely utols√≥nak indulhatott el gyalog nyugat fel√©. A k√∂vetkezŇĎ sz√°zad m√°r nem tudott kijutni a fŇĎv√°rosb√≥l, mert az utakat az oroszok ellenŇĎrizt√©k.

‚Äď Mi volt a feladatuk?

‚Äď Kik√©pz√©s n√©lk√ľli levent√©k voltunk. A hossz√ļ menetel√©st is nehezen b√≠rtuk, √©pp szentest√©re √©rkezt√ľnk meg a c√©l√°llom√°sra, GyŇĎr√ļjfaluba. Olyan elcsig√°zott, kimer√ľlt voltam, hogy amikor elsz√°ll√°soltak benn√ľnket egy ki√ľr√≠tett ist√°ll√≥ban, √©s megmutatt√°k, honnan lehet szalm√°t venni a fekvŇĎhely elk√©sz√≠t√©s√©hez, amikor lehajoltam, beleestem a szalmakazalba. A sok gyalogl√°st√≥l, a t√∂bb mint h√ļszkil√≥s h√°tizs√°kt√≥l annyira le volt merevedve a l√°bam, hogy alig tudtam felt√°p√°szkodni. M√°sf√©l hetes pihenŇĎ ut√°n, 1945. janu√°r 6-√°n bevagon√≠roztak benn√ľnket, √©s kivittek a N√©met Birodalomba. ElŇĎsz√∂r Egerbe (ma Cheb), a volt szud√©ta-n√©met ter√ľlet egyik v√°ros√°ba ment√ľnk, ahol ki akartak k√©pezni benn√ľnket. De nem volt m√°r szabad sz√°ll√°shely, ez√©rt M√ľnchen fel√© indultunk tov√°bb, a v√°rost√≥l 6 kilom√©terre l√©vŇĎ Neubiberg nevŇĪ rep√ľlŇĎt√©ren helyeztek el. Ott megkaptuk az alaki kik√©pz√©st. Egy roppant rokonszenves n√©met gefreiter volt a kik√©pzŇĎnk, aki l√©gi harc sor√°n lezuhant, elvesztette az egyik l√°b√°t, ez√©rt mŇĪl√°bat kapott. Amikor futtatott benn√ľnket, a mŇĪl√°b√°val elŇĎtt√ľnk futott, √©s ŇĎ dikt√°lta a temp√≥t. Ilyesmihez a magyar honv√©ds√©g, √©s elŇĎk√©pzŇĎje, a leventemozgalom nem szoktatta hozz√° az embert. A n√©met ŇĎrvezetŇĎnknek a ‚ÄěN√°diver√©b nem sz√°ll fel az √©gig‚Ķ‚ÄĚ kezdetŇĪ n√≥ta volt a legkedvesebb magyar dala, mas√≠roz√°s k√∂zben √°lland√≥an ezt √©nekeltette vel√ľnk. A kik√©pzŇĎhelyen az is a mi feladatunk volt, hogy a rept√©r kifut√≥p√°ly√°inak haszn√°lhat√≥s√°g√°t biztos√≠tsuk, ez√©rt szinte √°lland√≥an havat lap√°toltunk. Janu√°r 30-√°n √≥ri√°si h√≥es√©s volt, m√°snap viszont a Machtergreifung, a hatalom√°tv√©tel √ľnnepe, amikor nem lehetett dolgozni. Ez√©rt addig mas√≠roztattak benn√ľnket a kifut√≥p√°ly√°n, am√≠g le nem tapostuk a havat. A rep√ľlŇĎg√©pek persze nem az√©rt sz√°lltak fel, hogy felvegy√©k a harcot az √≥ri√°si f√∂l√©nyben l√©vŇĎ amerikaiakkal. Puszt√°n csak az√©rt, hogy ne a f√∂ld√∂n semmis√≠ts√©k meg ŇĎket, √©s kicsit pimaszkodjanak a val√≥s√°gos erŇĎdk√©nt elŇĎrenyomul√≥ Liberator-k√∂tel√©kekkel. J√°rtunk M√ľnchenben is, l√°ttuk, hogy a Frauenkirche falai n√©h√°ny m√©ternyire √°llnak csak ki a f√∂ldbŇĎl, √©s az eg√©sz belv√°ros el van puszt√≠tva. Febru√°r v√©g√©n elind√≠tottak benn√ľnket az √ļj kik√©pz√©si helyre. Sok√°ig tartott az √ļt, mert k√∂zben √°lland√≥an bomb√°ztak, a mi szerelv√©ny√ľnk is t√∂bb g√©p√°gy√ļ sorozatot kapott. Egyik alkalommal a vagonunk tetej√©ben m√©g egy fel nem robbant l√∂ved√©ket is tal√°ltunk. A K√∂lntŇĎl 70 kilom√©terre √©szak-keletre l√©vŇĎ k√≥rh√°zv√°rosba, L√ľdenscheidbe vittek, ahol egy t√∂bbemeletes √©p√ľlet padl√°s√°n helyezt√©k el mind a hatsz√°z Magyarorsz√°gr√≥l √©rkezett levent√©t. Ugyanolyan n√©gyemeletes fapriccsek voltak, amilyeneket k√©sŇĎbb a koncentr√°ci√≥s t√°borokr√≥l k√©sz√ľlt filmekben l√°thattunk. El√°rasztottak benn√ľnket a tetvek. M√©g gyerekkoromban r√ľhes lettem a szomsz√©d macsk√°j√°t√≥l, √©s Tord√°n nagyap√°m√©k h√°ziorvosa, Schwarz b√°csi r√ľhkenŇĎcs√∂t adott. L√ľdenscheidben hatsz√°zunk sz√°m√°ra k√©t v√≠zcsap volt, tiszt√°lkodni alig lehetett. Amikor viszketni kezdtem, lementem a szanit√©cokhoz, √©s k√©zzel-l√°bbal elmagyar√°ztam, hogy r√ľhkenŇĎcs√∂t k√©rek. Azt hittem, r√ľhes vagyok, pedig tetvek leptek el engem is. A r√ľhkenŇĎcs azonban olyan b√ľd√∂s volt, hogy a tetveket is elriasztotta. Amikor m√°rcius m√°sodik fel√©ben j√∂tt a h√≠r, hogy √©szakon az angolok, d√©len az amerikaiak √°tl√©ptek a Rajn√°n, √©s megkezdŇĎd√∂tt a nagy oll√≥, amely a Ruhrkesselt volt hivatott befogni, elind√≠tottak benn√ľnket is menek√ľlni. Napi h√ļsz kilom√©teres iramban ment√ľnk, esŇĎben-s√°rban cipelt√ľk a neh√©z h√°tizs√°kunkat is. Csermely GyŇĎzŇĎ bar√°tomnak ‚Äď akit becenev√©n csak Dod√≥nak h√≠vtunk ‚Äď n√©h√°ny nap ut√°n v√©rh√≥lyagos lett a l√°ba, √©s nem tudott tov√°bb menetelni. K√∂ny√∂rg√∂tt, maradjak vele, hogy ne legyen egyed√ľl. Beleegyeztem. A t√∂bbiek hamarosan belefutottak az √©pp √∂sszetal√°lkoz√≥ sz√∂vets√©ges csapatokba. A fegyvertelen levent√©k k√∂z√ľl senki sem halt meg, viszont az ŇĎket hajt√≥ SS-ek k√∂z√ľl kettŇĎt is lelŇĎttek a tŇĪzp√°rbajban. Mi √°prilis 1-j√©n, h√ļsv√©t vas√°rnapj√°n √©rkezt√ľnk meg egy kis faluba, Erwitt√©be, ahol megtudtuk, hogy bez√°rult a gyŇĪrŇĪ, √©s az amerikaiak m√°r j√∂nnek visszafel√©. Att√≥l kezdve naponk√©nt egyik falut√≥l a m√°sikig haladva elindultunk visszafel√©. √Āprilis 5-√©n √©rtek utol benn√ľnket az amcsik, √©s fogs√°gba ker√ľlt√ľnk. Dod√≥t√≥l a kar√≥r√°j√°t, tŇĎlem a gy√∂ngyh√°z nyelŇĪ bicsk√°mat vett√©k el az amerikaiak, mintha csak oroszok lettek volna. K√©sŇĎbb k√≠s√©ret n√©lk√ľl Lippstadtba k√ľldtek benn√ľnket, ahol a t√∂bbiekhez csatlakoztunk. Ott hatalmas, nyitott teheraut√≥kra raktak benn√ľnket. A k√≠s√©rŇĎink elŇĎre sz√≥ltak, nagyon figyelj√ľnk a kanyarokn√°l, mindig arra dŇĎlj√ľnk, amerre kanyarodik a teherkocsi. Az egyik alkalommal rosszul vez√©nyelt a figyelŇĎ, rossz fel√© dŇĎlt√ľnk, ez√©rt sz√©tesett a kocsi oldala, √©s a hatvan ember k√∂z√ľl legal√°bb harminc√∂ten lerep√ľltek r√≥la. √ďri√°si m√°zlimra √©n a m√°sik oldalon √°lltam, √©s a h√≥nom alatt fogtam a korl√°tot, √≠gy nem esett bajom. Ketten r√∂gt√∂n meghaltak, t√∂bben pedig s√ļlyosan megs√©r√ľltek. Este ahol meg√°lltunk, bok√°ig √©rt a s√°r. Dod√≥val egym√°snak h√°ttal √∂sszekapaszkodtunk, leguggoltunk, √©s am√≠g a v√©r teljesen ki nem ment a l√°bunkb√≥l, aludtunk n√©h√°ny percet. Ut√°na torn√°ztunk, mozogtunk egy kicsit, √©s √ļjra leguggoltunk aludni. K√©t nap m√ļlva egy pontonh√≠don √°tkelt√ľnk a Rajn√°n, √©s meg√©rkezt√ľnk Rheinberg √°llom√°s√°ra, ahol felsz√°ll√≠tottak benn√ľnket az ott √°ll√≥ √ľres szerelv√©nyre. A n√©met √∂sszeoml√°s ut√°n elk√©pesztŇĎ k√∂r√ľlm√©nyek alakultak ki, a sz√∂vets√©geseknek hihetetlen√ľl sok hadifoglyot kellett volna ell√°tniuk, mik√∂zben az elŇĎrenyomul√≥ csapataik ut√°np√≥tl√°s√°t is biztos√≠taniuk kellett. Az √©n fogolysz√°mom p√©ld√°ul k√©tmilli√≥-√∂tsz√°zezer feletti volt.

‚Äď V√©g√ľl hov√° vitt√©k √∂n√∂ket?

‚Äď Franciaorsz√°gba, a Cotentin-f√©lsziget cs√ľcsk√©be, Cherbourgba, ahol az inv√°zi√≥ kezdŇĎd√∂tt, √©s ahol m√°r j√≥l ki√©p√≠tett fogolyt√°borok voltak. Huszonvalah√°ny ‚Äěcatch‚ÄĚ-bŇĎl √°llt a hatalmas fogolyt√°bor rendszer. A fogs√°gba es√©s√ľnk ut√°ni hetedik napon √©rt√ľnk oda, k√∂zben egyszer kaptunk k√©tharmad napi √©lelmet, √©s egyszer vizet. Amikor meg√©rkezt√ľnk, megrohantuk a konyh√°t, ahol az elŇĎzŇĎ t√°borlak√≥k √©telmarad√©kai m√©g benne voltak a hord√≥kban. A szem√©tbŇĎl h√ļztuk ki a z√∂lds√©gmaradv√°nyokat, √©s azt r√°gtuk, annyira ki voltunk √©hezve. Noha az amerikaiak hadifoglyai voltunk, augusztus elej√©ig francia ŇĎr√∂k fel√ľgyeltek r√°nk, akik nagyon ut√°ltak benn√ľnket, s ezt minduntalan √©reztett√©k is. ElŇĎsz√∂r egy kŇĎb√°ny√°ba vez√©nyeltek ki dolgozni, majd r√°j√∂ttek, hogy a Genfi Konvenci√≥ √©rtelm√©ben 18 √©ven aluli hadifoglyokat nem szabad neh√©z testi munk√°ra foglalkoztatni. Att√≥l kezdve benn√ľnket, levent√©ket nem vittek a kŇĎb√°ny√°ba, ahol iszony√ļ neh√©z volt a munka, alig b√≠rtuk emelgetni a hatalmas cs√°k√°nyokat. Amikor az amerikai t√°borparancsnok megtudta, hogy egy catch-re val√≥ magyar van sz√©tsz√≥rva a t√°borrendszerben, √∂sszeterelt benn√ľnket, k√©rte, v√°lasszunk magunknak a n√©metek helyett saj√°t t√°borvezetŇĎs√©get. JellemzŇĎ a magyarokra, hogy mindenki a maga ember√©t szerette volna a kulcspoz√≠ci√≥kba ‚Äď szak√°cs, rakt√°ros ‚Äď juttatni, √≠gy a parancsnok s√ľrget√©se ellen√©re egy h√©t ut√°n sem siker√ľlt meg√°llapodnunk, ez√©rt maradtak a n√©metek. A szegedi piarista gimn√°ziumban Koz√°ki Stefi volt n√©mettan√°rom, aki nemcsak tud√≥sember, hanem zeneszerzŇĎ is volt. 1945 ut√°n nem j√∂tt haza, Nyugat-N√©metorsz√°gban maradt, √©s komoly √©letmŇĪve jelent meg a k√∂z√©pkori hal√°lt√°nc √©nekekrŇĎl. Sz√≥rakozott tud√≥semberk√©nt √©szre sem vette, hogy √©rkezett egy √ļj fi√ļ az oszt√°lyba. 1943 janu√°rj√°ban, amikor oszt√°lyoznia kellett volna, akkor j√∂tt r√°, hogy van egy di√°kja, akit m√©g nem is feleltetett. Az intŇĎ √©s rov√≥ √°ltal vesz√©lyeztetettekkel egy√ľtt engem is beh√≠vott a szob√°j√°ba, √©s a sz√∂veggyŇĪjtem√©nybŇĎl kiadta mit kell n√©metrŇĎl magyarra illetve magyarr√≥l n√©metre ford√≠tanunk. Veszpr√©mben egy kefebajsz√ļ civil tan√°r tan√≠totta nek√ľnk a n√©metet, aki minden √≥r√°ra legal√°bb h√ļsz sz√≥t megtan√≠ttatott, √©s nagyon szigor√ļan foglalkozott vel√ľnk, √≠gy j√≥ alapokat szereztem. Az intŇĎ √©s a rov√≥ v√°rom√°nyosok k√∂z√ľl r√∂gt√∂n kitŇĪntem a hib√°tlanul elv√©gzett ford√≠t√°ssal, ez√©rt r√∂gt√∂n Stefi kedvenc√©v√© v√°ltam, s att√≥l kezdve velem k√ľldte el a post√°ra Kod√°ly Zolt√°nnak √©s m√°s zeneszerzŇĎknek, k√∂zt√ľk Ott√≥ Ferencnek √≠rt leveleit. Mindezt az√©rt mes√©lem, mert Ott√≥ Ferenccel Cherbourgban, a fogolyt√°borban ismerkedtem meg. Kiv√°l√≥ kopony√°kkal tal√°lkoztam ott, voltak, akik angolt tan√≠tottak a fiataloknak, foglalkoztak vel√ľnk.



‚Äď Meddig tartott a hadifogs√°g?

‚Äď Szeptember elej√©n elŇĎbb Kelet-Franciaorsz√°gba, a Nancy k√∂zel√©ben l√©vŇĎ Mailly le Camp-i fogolyt√°borba vittek, majd onnan okt√≥ber 16-√°n h√°rom napi √©lelemmel, takar√≥k n√©lk√ľl, egy sz√°l ruh√°ban elind√≠tottak haza benn√ľnket. Az amerikaiak √ļgy gondolt√°k, ennyi idŇĎ alatt bŇĎven haza tudnak sz√°ll√≠tani. Azt hiszem, t√ľdŇĎbetegs√©gemet ezekben a napokban szedhettem √∂ssze. Az egyik √©jszaka Bregenz √°llom√°s√°n aludtunk nyolcsz√°z m√©teres tengerszint feletti magass√°gban, sŇĪrŇĪ tejk√∂dben, √©s mellettem egy fogolyt√°rsam eg√©sz √©jszaka ‚Äěugatott‚ÄĚ. A harmadik napon m√°r meg is √©rkezt√ľnk Linz k√∂rny√©k√©re, ahol a z√≥nahat√°r volt. A szovjet z√≥n√°ba nem engedtek √°t benn√ľnket, h√©t nappal az indul√°s ut√°n m√©g mindig ott rostokoltunk, √≠gy √©rthetŇĎ volt, hogy a mellett√ľnk l√©vŇĎ k√°posztaf√∂ldet kiraboltuk. V√©g√ľl eljutottunk B√©csen t√ļlra, Sollenauba, ahol egy h√©tig pack√°ztak vel√ľnk, √ļjra √©s √ļjra elvett√©k a mozdonyunkat. Amikor v√©gre elindultunk, √°thaladtunk Wiener Neustadton √©s eljutottunk Sauerbrunnig ‚Äď Savany√ļk√ļtig ‚Äď, visszaford√≠tott√°k a szerelv√©ny√ľnket, √©s visszak√ľldtek Sollenauba. Az amerikaiak is megunt√°k a huzavon√°t, √©s amikor Sauerbrunnba visszat√©rve √ļjra elvett√©k tŇĎl√ľnk a mozdonyt, azt mondt√°k, csin√°ljunk, amit akarunk. Eredetileg ezer√∂tsz√°zan voltunk, akkorra m√°r k√©tsz√°zra fogytunk, mert a t√∂bbiek menet k√∂zben elsz√∂ktek. Az amerikaiak kezdetben azt javasolt√°k, pr√≥b√°ljuk meg kib√≠rni, am√≠g a hat√°ron leadnak benn√ľnket, mert ha orosz fogs√°gba es√ľnk, meg sem √°llunk Szib√©ri√°ig. Amikor Sauerbrunnba befutott a Wiener Neustadt √©s Sopron k√∂z√∂tt k√∂zlekedŇĎ szem√©lyvonat, mind a k√©tsz√°zan megrohantuk. Az osztr√°k vasutasok hi√°ba pr√≥b√°ltak leszor√≠tani benn√ľnket. Amikor v√©gre november 2-√°n √°tjutottunk a hat√°ron, √©s jelentkezt√ľnk √Āgfalv√°n a hat√°rŇĎrs√©gn√©l, azzal a dum√°val j√∂ttek, hogy mi√©rt nem √°lltunk ellen, mi√©rt vonultunk be. M√°snap k√©sŇĎ est√©re √©rt√ľnk a D√©li P√°lyaudvarra, ott olyan sŇĪrŇĪ babguly√°st kaptunk, amiben szinte meg√°llt a kan√°l. M√°snap reggel mentem a sz√ľleimet megkeresni a Szendi utc√°ba, de csak keresztap√°mat tal√°ltam, aki megnyugtatott, valamennyien j√≥l vannak, m√°r hazamentek Szegedre. November 8-√°n √©rtem haza. A 182 centim√©teres magass√°gomhoz 52 kilogrammos tests√ļly t√°rsult, r√°ad√°sul az orvos meg√°llap√≠totta, hogy teli van a mellh√°rty√°m izzadm√°nnyal. Amikor lecsapolt√°k, m√°sf√©l liternyi gyŇĪlt √∂ssze. √ögy n√©ztem ki, mintha koncentr√°ci√≥s t√°borb√≥l j√∂ttem volna, minden bord√°m j√≥l l√°tszott. Pontosan f√©l √©vig, 1946 m√°jus√°ig voltam beteg egyfolyt√°ban. √Čdesap√°mat politikai okok miatt akkoriban B-list√°zt√°k. Hogy valamilyen meg√©lhet√©si lehetŇĎs√©g√ľnk legyen, kib√©relt√ľk egy ismerŇĎs√ľnk szatymazi vill√°j√°t, amelyhez megmŇĪvelhetŇĎ szŇĎlŇĎ √©s f√∂ld is tartozott. √Čn akkor m√©g olyan gy√∂nge voltam, hogy √©desap√°m h√°roml√°b√ļ vad√°szsz√©k√©n √ľlve haladtam egyik szŇĎlŇĎtŇĎtŇĎl a m√°sikig. (√Čdesap√°mat elŇĎsz√∂r nyugd√≠jjal B-list√°zt√°k, majd a nyugd√≠jat megvont√°k tŇĎle. A negyvenes √©vek v√©g√©tŇĎl 1961-ig az Orvosszakszervezet √©gisze alatt a Csongr√°d Megyei Orvosok Ad√≥k√∂z√∂ss√©g√©nek volt adminisztrat√≠v vezetŇĎje, majd ‚Äď imm√°r nyugd√≠jask√©nt ‚Äď 1961-tŇĎl 1971-ig a JATE szakszervezeti bizotts√°g√°nak f√©l√°ll√°s√ļ adminisztrat√≠v munkat√°rsa.)

‚Äď Betegs√©ge ut√°n hogyan folytatta az iskol√°t?

‚Äď 1946 szeptember√©ben a hetedik gimn√°zium anyag√°b√≥l mag√°n√ļton levizsg√°ztam, √©s nekikezdtem a nyolcadik oszt√°lynak, majd a k√∂vetkezŇĎ √©vben le√©retts√©giztem. A fogs√°g √©s a betegs√©g k√∂vetkezm√©nyek√©nt akkoriban az √©bredŇĎ vall√°si mozgalmak hatottak r√°m. 1947 nyar√°n az√©rt mentem el a Soli Deo Gloria sz√°rsz√≥i t√°bor√°ba, mert az volt az elk√©pzel√©sem, hogy reform√°tus lelkip√°sztor leszek. Egyetlen egyszer f√ľr√∂dtem meg a Balatonban, mire ki√ļjult a betegs√©gem. Akkor m√°r mindk√©t oldalon kialakult a mellh√°rtyagyullad√°s, r√°ad√°sul mandulagyullad√°st √©s sz√≠vburok gyullad√°st is kaptam, antibiotikum pedig m√©g nem √°llt rendelkez√©sre. Het√©nyi professzor, a belklinika igazgat√≥ja napi h√°romszor k√©t aszpirint adatott, amitŇĎl egyfolyt√°ban z√ļgott a f√ľlem. Csak √ļgy tudtam elviselni, hogy szimfonikus zen√©t k√©pzeltem a zajba. Az √©v v√©g√©n beutaltak Budakeszire, a szanat√≥riumba, ahol t√∂bb mint f√©l √©vet t√∂lt√∂ttem. K√∂zben megt√∂rt√©nt a p√°rtegyes√ľl√©s √©s a kommunista hatalom√°tv√©tel. Ennek a hat√°s√°t mi is √©rezt√ľk, mert vil√°gn√©zeti szemin√°riumot tartottak a szanat√≥riumban. A szanat√≥rium csod√°latos k√∂nyvt√°rral rendelkezett, ott olvastam elŇĎsz√∂r Jack London-reg√©nyeket √©s hasonl√≥kat, amelyek a polg√°ri radikalizmus vil√°gn√©zet√©t alak√≠tott√°k ki bennem. Ez alatt a f√©l √©v alatt a vall√°si fanatizmusom elkopott. Legjobb bar√°tom, Benke Gida hat√°s√°ra, aki vegy√©szhallgat√≥ lett a szegedi egyetemen, mik√∂zben otthon fek√ľdtem betegen, √©n is azt k√©rtem √©desap√°mt√≥l, oda adja be a felv√©teli k√©relmemet. Azonban hamar kider√ľlt, hogy betegs√©gem miatt nem tudn√°m teljes√≠teni a k√∂vetelm√©nyeket, mert komoly labormunk√°t kellene v√©gezni. Ez√©rt az utols√≥ pillanatban √°tjelentkeztem a b√∂lcs√©szkarra, amit betegen is elkezdhettem. Az elsŇĎ tan√©vben csak a sz√ľks√©ges minim√°lis h√°rom t√°rgyb√≥l kollokv√°ltam, √©s igaz√°b√≥l csak a k√∂vetkezŇĎ √©vben, m√°sod√©vesk√©nt kezdtem az egyetemet.

‚Äď A negyvenes √©vek v√©g√©n m√©g a r√©gi oktat√≥g√°rda tan√≠tott a b√∂lcs√©szkaron, kik voltak a meghat√°roz√≥ professzorai?

‚Äď Bogn√°r CeciltŇĎl hallottam elŇĎsz√∂r Freudr√≥l √©s a modern pszichol√≥gi√°r√≥l, amirŇĎl kor√°bban nem sokat tudtam. A benc√©s Hermann Egyed professzort√≥l heraldik√°t hallgattam, a kiv√°l√≥ italianist√°n√°l, Koltay-Kastner JenŇĎn√©l ‚Äď aki a germanista Hal√°sz ElŇĎdh√∂z hasonl√≥an a nyugati nyelvszakok megsz√ľntet√©se ut√°n akkoriban magyar √©s vil√°girodalmat oktatott ‚Äď PetŇĎfibŇĎl kollokv√°ltam. M√°sod√©vben m√°r Hal√°sz ElŇĎd is oktatott. Rendk√≠v√ľli figura volt. Amikor a szt√°linista vonulat, Kar√°csonyi B√©l√°√©k √≥rajegyzeteket, olvasm√°nyjegyzeteket k√∂vetelve ded√≥ss√° akart√°k tenni az egyetemet, elŇĎad√°sa elŇĎtt Hal√°sz ElŇĎd is lobogtatott egy papirost, mondv√°n, nekik is √≥rav√°zlatot kellett k√©sz√≠teni√ľk. IdŇĎnk√©nt megforgatta, belen√©zett, majd az √≥ra ut√°n felmutatta: igaz, hogy ez csak egy sz√°llodac√©dula, de √≥rav√°zlatnak is megteszi. Akkoriban m√©g csenget√©s is volt, Majoros b√°csi, a pedellus √ľgyelt r√°. Amikor Hal√°sz ElŇĎd az √≥ra v√©g√©n meghallotta a csengŇĎsz√≥t, a mondat fel√©n√©l abbahagyta, √©s n√©h√°ny nap m√ļlva, a k√∂vetkezŇĎ √≥r√°n a m√°sik fel√©vel folytatta. A bar√°ti k√∂r√©hez tartozott kitŇĪnŇĎ cig√°ny sz√°rmaz√°s√ļ filoz√≥fus koll√©g√°nk, Suki B√©la, aki azt√°n 1956-os szerepl√©se miatt szinte √©lete v√©g√©ig sz√°mŇĪzet√©sre volt √≠t√©lve, elŇĎbb F√©legyh√°z√°ra j√°rt √°t, majd a S√°gv√°ri gimn√°ziumban tan√≠tott. Hogy tan√≠tv√°nyai mennyire szerett√©k, az kider√ľl Temesi Feri Por√°nak egzisztencia √©s vissza sz√≥cikkeibŇĎl. Suki B√©l√°val egyszer √©n is elmentem a H√°giba, ahol Hal√°sz bar√°ti k√∂re rendszeresen √∂ssze√ľlt iszogatni √©s besz√©lgetni. Hal√°sz ElŇĎd akkor m√©g nem ismert k√∂zelebbrŇĎl, egyetlen tal√°lkoz√°sunk a bemutatkoz√≥ √≥r√°n volt, amikor kiss√© meg is sz√©gyen√≠tett. Azt k√©rdezte tŇĎlem, mi az irodalom olvas√°s√°nak c√©lja. Akkoriban olyan k√∂nyveket olvastam, amelyek k√©sŇĎbb nagy marxist√°knak akkor m√©g nem marxista jellegŇĪ √≠r√°sai voltak, ez√©rt azt feleltem: az √©lm√©nyszerz√©s. Erre Hal√°sz ElŇĎd csak azt k√©rdezte: Koll√©ga √ļr B√©k√©scsab√°r√≥l j√∂tt? A H√°giban folytatott besz√©lget√©s k√∂zben azonban felfigyelhetett r√°m, mert mikor z√°r√≥ra ut√°n ment√ľnk hazafel√©, megk√©rdezte: Te is k√°der vagy? Amikor nemmel feleltem, csak annyit mondott: qui vivra, verra, azaz: aki meg√©ri, megl√°tja. Sajnos ŇĎ amikor meg√©rhette volna, m√°r nem olyan √°llapotban volt, hogy tudta volna √©rt√©kelni.

‚Äď Mennyire gyŇĪrŇĪz√∂tt be a politika az egyetemi oktat√°sba?

‚Äď Rettenetesen! Azok voltak a legrond√°bb √©vek. Professzorom volt SŇĎt√©r Istv√°n a vil√°girodalom, √©s Bar√≥ti DezsŇĎ, a magyar irodalom tan√°ra. Annak, hogy Bar√≥ti 1956-ra rektorr√° v√°lhatott, elŇĎzm√©nyei voltak: az √∂tvenes √©vek kezdet√©n el√©gg√© le kellett fek√ľdnie. 1956-os tev√©kenys√©g√©√©rt b√∂rt√∂nb√ľntet√©st is kapott, majd a PetŇĎfi Irodalmi M√ļzeumban dolgozott, ami a sz√°mŇĪz√∂tt irodalm√°rok egyik utols√≥ mened√©khely√©v√© v√°lt. SŇĎt√©r Istv√°n√©rt rajongtunk, sz√©p fi√ļ is volt √©s csod√°latos dolgokr√≥l is besz√©lt, kezdte Geoffrey of Monmouth-al √©s az angol k√∂z√©pkorral. Eml√©kszem, Julien Sorel figur√°j√°r√≥l is √≥r√°kon √°t √°radozott. De eljutott oda is, hogy Babajevszkij Aranycsillag lovagj√°r√≥l kellett dicshimnuszokat zengenie, amit m√°r kev√©sb√© tal√°ltunk szimpatikusnak. Eredetileg n√°la szerettem volna √≠rni a szakdolgozatomat, de a lass√ļ ki√°br√°ndul√°som hat√°s√°ra √°tmentem Bar√≥tihoz, akin√©l J√≥zsef Attil√°r√≥l sz√≥l√≥ szakdolgozatot √≠rtam. K√©sŇĎbb, visszaker√ľlve az egyetemre ennek az √∂sszes fellelhetŇĎ p√©ld√°ny√°t √∂sszeszedtem, √©s pimaszul elloptam, mert nem √≥hajtottam, hogy b√°rkinek a kez√©be ker√ľlj√∂n. B√°r az akkoriban J√≥zsef Attil√°r√≥l sz√ľletett szakdolgozatok k√∂z√∂tt a viszonylag tŇĪrhetŇĎek k√∂z√© tartozott, √©rdekes lenne ut√≥lag megn√©zni, mi mindent kellett akkoriban le√≠rni ahhoz, hogy elfogadjanak egy r√≥la sz√≥l√≥ szakdolgozatot.

‚Äď Az egyetem ut√°n hogyan ker√ľlt Szentesre?

‚Äď Akkoriban az volt a gyakorlat, hogy negyed√©v ut√°n kihelyeztek benn√ľnket valamelyik iskol√°ba. √Čn a szentesi k√∂zgazdas√°gi gimn√°ziumba ker√ľltem, amelynek Ňźrsi K√°roly volt az igazgat√≥ja, aki f√©lelmetes h√≠rŇĪ vezetŇĎ volt, a tan√°rai rettegtek tŇĎle. Mind√∂ssze egy h√≥napig voltam n√°la, de azalatt j√≥l √∂sszebar√°tkoztunk. √Čletem egyik nagy szenved√©ly√©t, a birkap√∂rk√∂ltet is neki k√∂sz√∂nhettem, mert minden √©vben nagy birkap√∂rk√∂lt fŇĎz√©st csapott, √©s ott ismertem √©s kedveltem meg ezt a fantasztikus √©telt. Sajnos 1993-ban kialakult k√©t sz√≠vinfarktusom ut√°n le kellett mondanom errŇĎl az √©lvezetrŇĎl. Egy h√≥nap tan√≠t√°s ut√°n, amikor elindult Szentesen az agr√°regyetem szak√©retts√©gis tanfolyama, szinte r√°k√©nyszer√≠tettek, hogy a tanfolyam egyik f√ľggetlen√≠tett oktat√≥ja legyek.

‚Äď Diploma ut√°n milyen p√°ly√°t k√©pzelt el mag√°nak? Szeretett volna valamelyik szegedi gimn√°ziumban tan√≠tani, vagy m√°r akkor gondolt arra, hogy egyetemi oktat√≥k√©nt irodalomtudom√°nnyal, irodalomt√∂rt√©nettel foglalkozna?

‚Äď √Črtelmis√©gi sz√°rmaz√°s√ļk√©nt nem voltam j√≥ k√°der, √∂r√ľlhettem, hogy √©desap√°m√©kat bar√°ti k√∂r√ľk t√∂bb tagj√°hoz hasonl√≥an nem telep√≠tett√©k ki, ez√©rt arra nem is sz√°m√≠tottam, hogy az erŇĎsen ideol√≥giai jellegŇĪ szakok b√°rmelyik√©nek a tansz√©k√©re ker√ľlhessek. Legnagyobb meglepet√©semre az √∂reg Tettamanti B√©la, aki a pedag√≥giai tansz√©k vezetŇĎje volt, √©s aki annak idej√©n J√≥zsef Attil√°t m√©g Mak√≥n ismerte, felaj√°nlotta a v√©gz√©skor, hogy sz√≠vesen odavenne maga mell√© tan√°rseg√©dnek. Tettamanti h√≠res volt arr√≥l, hogy mindig k√∂zbeord√≠tott, amikor feleltek a hallgat√≥k, ez√©rt n√°la mindenki √∂ssze-vissza hebegett-habogott. Akkor is k√∂zbev√°gott, amikor szigorlatoztam, √°m a k√∂zbevetett k√©rd√©s√©t v√©gig sem tudta mondani, mert √©n is k√∂zbev√°gtam, megadtam a v√°laszt, majd folytattam a saj√°t gondolatmenetemet. Teljesen meg volt lepve, csak annyit k√©rdezett, honnan tudtam, hogy mit akart k√©rdezni. Sejtettem, feleltem mosolyogva. Ezzel annyira siker√ľlt ŇĎt megnyernem, hogy m√©g a tansz√©k√©re is befogadott volna. Az arc√°ba nevetve mondtam: irodalm√°r vagyok, a pedag√≥gia tansz√©k nem vonz. Szentesen elŇĎsz√∂r gyakorl√≥ √©ves voltam, csak 1952 nyar√°n, egy √©v tan√≠t√°s ut√°n szereztem meg a diplom√°t. Ut√°na 1954 nyar√°ig m√©g folytattam a szak√©retts√©gi tanfolyamon a tan√≠t√°st, amikor k√∂z√∂lt√©k, egy √©v m√ļlva megszŇĪnik ez a k√©pz√©si forma, √©s akkor majd mindenkit elhelyeznek valahol, ahol hely lesz. Azt azonban, aki tud mag√°nak gondoskodni jobb √°ll√°sr√≥l, hamarabb is elengedik. Az egyetemen √©vfolyamt√°rsam volt Osv√°th B√©la, a sz√≠nj√°tsz√≥ csoport vezetŇĎje, aki m√©g di√°k√©veiben H√≥dmezŇĎv√°s√°rhelyen megalak√≠totta a felszabadul√°s ut√°n az elsŇĎ √ļj vid√©ki sz√≠nh√°zat, amelynek egyik sz√≠n√©sze Bessenyei Ferenc volt. Osv√°th 1954-ben a v√°s√°rhelyi k√∂zponttal mŇĪk√∂dŇĎ megyei TIT titk√°rak√©nt dolgozott. Amikor meghallotta a gondomat, azt tan√°csolta, jelentkezzek a budapesti TIT-k√∂zpontban, ahol az irodalmi szakoszt√°lyban √©pp √ľresed√©s van. Mint k√©sŇĎbb kider√ľlt, ketten p√°ly√°ztunk az √°ll√°sra S√ľle Sanyival, aki nemcsak az √©vfolyamt√°rsam volt, hanem ugyanabban az √©vben, ugyanazon a napon is sz√ľletett. Bencze elvt√°rs, a filoz√≥fiai oszt√°ly egyik vezetŇĎje k√°derezett le benn√ľnket, majd v√©g√ľl √©n kaptam meg az √°ll√°st. Budapesten, a Br√≥dy S√°ndor utc√°ban, a Magyar R√°di√≥ √©p√ľlet√©vel szemben dolgoztam eg√©szen addig, am√≠g 1955 m√°jus√°ban harmadszor is vissza nem estem a betegs√©gbe. Akkor felsz√°moltam a pesti alb√©rletemet, √©s hazaj√∂ttem Szegedre. ElŇĎsz√∂r Het√©nyi professzor belklinik√°j√°n kezdtek kezelni, majd √°thelyeztek a M√©rey utcai t√ľdŇĎgondoz√≥ba, ahol akkoriban m√©g fekvŇĎoszt√°ly is volt. Egy szob√°ban helyeztek el benn√ľnket a sz√≠n√©sz Katona Bandival, ott k√∂t√∂tt√ľnk nagyon j√≥ bar√°ts√°got. Ňźsszel beutaltak a gyulai J√≥zsef Szanat√≥riumba azzal, hogy a bal felsŇĎ t√ľdŇĎlebenyt ‚Äď amiben egy bev√©rzŇĎ kaverna alakult ki ‚Äď mŇĪt√©ttel t√°vol√≠ts√°k el. Hutter fŇĎorvos rendk√≠v√ľl lelkiismeretesen kivizsg√°lt, kaptam a Streptomicin injekci√≥kat, √©s k√∂zben lassan hozz√°szoktatott az Isonicidhoz, amire Szegeden √©rz√©kenynek bizonyultam, ez√©rt nem tudt√°k adni. A jobb t√ľdŇĎm a mellh√°rtyagyullad√°sok miatt szinte f√©l t√ľdŇĎnek sz√°m√≠tott, rendk√≠v√ľl kit√°gult h√∂rgŇĎkkel, minim√°lis l√©gzŇĎkapacit√°ssal. Nemr√©giben, amikor prosztatamŇĪt√©tem elŇĎtt megvizsg√°lt√°k, a norm√°lishoz k√©pest mind√∂ssze 48 sz√°zal√©kos volt a t√ľdŇĎm vit√°lkapacit√°sa. El lehet k√©pzelni, mit jelentett ez egy √©leten kereszt√ľl. 1955 kar√°csonya elŇĎtt a gyulai szanat√≥riumban Hutter fŇĎorvos az alapos kivizsg√°l√°s ut√°n azt mondta: ‚ÄěCsetri √ļr, √©n mag√°t nem mŇĪt√∂m meg, mert ott maradna a mŇĪtŇĎasztalon. A megmarad√≥ t√ľdŇĎfel√ľlet ugyanis nem lenne elegendŇĎ a szervezet oxig√©nsz√ľks√©glet√©nek ell√°t√°s√°ra. De ha sz√©p cs√∂ndesen, nyugd√≠jas m√≥dj√°ra, s√©t√°lgatva √©l, akkor m√©g n√©h√°ny √©vig el√©lhet.‚ÄĚ Amikor legk√∂zelebb elj√∂tt l√°togatni a menyasszonyom ‚Äď akivel m√©g Szentesen ismerkedtem meg, ahol a szak√©retts√©gi tanfolyam gondnokak√©nt dolgozott ‚Äď, azt mondtam neki, visszaadom a szav√°t, mert ez egy kil√°t√°stalan √©letforma, ami mell√© nem k√∂thetem le. Ňź azonban nem volt hajland√≥ ‚Äělepattanni‚ÄĚ, √≠gy k√©sŇĎbb √∂sszeh√°zasodtunk. Gyul√°r√≥l 1955 v√©g√©n hazak√ľldtek, √©s az eg√©sz 1956-os √©vet itthon t√∂lt√∂ttem. Febru√°rban kaptam egy cs√ļnya t√ľdŇĎgyullad√°st is, amit meg√ļsztam. K√∂zben a XX. kongresszus ut√°n kezdŇĎdtek az izgalmas dolgok, megindult az irodalmi √©let pezsg√©se, Nagyfalusi Tibi, Ratk√≥ J√≥ska bar√°taim akkoriban Szegeden voltak. A Tiszat√°j szerkesztŇĎs√©ge az ipartest√ľlet √©p√ľlet√©nek magasf√∂ldszintj√©n mŇĪk√∂d√∂tt, ott tartott√°k az irodalmi vit√°kat. Mivel nem voltam folyamatosan √°gyhoz k√∂tve, v√©gig√ľltem ezeket a tanuls√°gos vit√°kat. √Čletem elsŇĎ publik√°ci√≥ja is azon az ŇĎsz√∂n jelent meg a Tiszat√°jban: Somfai Laci reg√©ny√©rŇĎl √≠rtam b√≠r√°latot. Miut√°n megkaptam a beutal√≥t, okt√≥ber 8-√°n bevonultam a budakeszi szanat√≥riumba, mert √ļgy gondolt√°k az orvosok, meg kellene pr√≥b√°lni, h√°tha az ottani mellkasseb√©sz, Kulka Frigyes elv√°llalja a mŇĪt√©tet. Nem v√°llalhatta el, mert k√∂zben kit√∂rt a forradalom, j√∂tt az √∂sszeoml√°s. K√©sŇĎbb pedig m√°r az√©rt nem ker√ľlhetett sor r√°, mert a TBC-re legfeljebb k√©t √©v t√°pp√©nzt adtak, ami m√°r lej√°rt volna, mielŇĎtt fel√©p√ľl√∂k. Ez√©rt megegyezt√ľnk, hogy 1957 febru√°rj√°ban hazaengednek. A TIT-k√∂zpontban nagyon rendesek voltak velem, hat h√©tre sine cura foglalkoztat√°sra visszavettek, mert √≠gy √ļjabb hat h√©t t√°pp√©nzt kaptam, √©s √≠gy √©pp megszerezhettem a rokkantnyugd√≠jhoz minim√°lisan sz√ľks√©ges szolg√°lati idŇĎt. Azon a ny√°ron √∂sszeh√°zasodtunk √Čvivel, a m√©zeshet√ľnket a K√°lvin t√©ri templom m√∂g√∂tti sz√°ll√≥r√©szben t√∂lt√∂tt√ľk, majd hat h√©tre felk√∂lt√∂zt√ľnk Pestre, √©s j√°rtam az int√©zetbe dolgozni.

‚Äď Mennyire befoly√°solta p√°ly√°j√°t a s√ļlyos betegs√©g?

‚Äď A produkci√≥m tal√°n nem mutatja, hogy t√ļlzottan k√≠m√©ltem volna magam, de az√©rt kezdettŇĎl fogva t√∂bb√©-kev√©sb√© k√≠m√©lŇĎ √©letm√≥dra voltam k√©nyszer√≠tve, mert abban a pillanatban, amikor kicsit elengedtem magam, a visszaes√©s lehetŇĎs√©ge fenyegetett.



‚Äď Hogyan ker√ľlt vissza Szegedre, a Somogyi-k√∂nyvt√°rba?

‚Äď N√©gy √©s f√©l √©vi gy√≥gyszerszed√©ssel m√©giscsak rendbe hoztak, √≠gy m√°sf√©l √©vnyi rokkantnyugd√≠j ut√°n 1959 augusztus√°ban eg√©szs√©g√ľgyi szempontb√≥l rehabilit√°ltak, ez√©rt feles√©gemmel visszak√∂lt√∂zt√ľnk SzentesrŇĎl ‚Äď ahol ap√≥som√©kn√°l laktunk ‚Äď Szegedre. 1957 ŇĎsz√©tŇĎl szentesi lakosk√©nt az 1956 ut√°n vissza√°ll√≠tott nyugati nyelvszakok egyik√©n, a Hal√°sz ElŇĎd vezette n√©met tansz√©ken levelezŇĎ √ļton v√©geztem a n√©met szakot, amibŇĎl 1961-ben szereztem diplom√°t. Akkoriban egykori √©vfolyamt√°rsam, Tari Jancsi volt a tan√°cseln√∂k-helyettes, akihez a kultur√°lis ter√ľlet is tartozott. Az ŇĎ hozz√°j√°rul√°s√°val alkalmaztak 1959-tŇĎl a Somogyi-k√∂nyvt√°rban, ahol rendszeresen publik√°lni kezdtem. Eleinte √∂sszefoglal√≥ tanulm√°nyokat √≠rtam egy-egy nagyobb irodalmi alakr√≥l, p√©ld√°ul Kaffka Margitr√≥l, SchillerrŇĎl. Kezdtem belesz√≥lni az akkoriban foly√≥ eszt√©tikai vit√°kba. Az √∂r√∂k realizmus elm√©let√©t volt √ľdv√∂s b√≠r√°lni, √©s fŇĎ c√©lkitŇĪz√©s√ľnk a r√©gen m√°r j√≥l kialak√≠tott st√≠lus- √©s ir√°nyzatt√∂rt√©neti iskola ‚Äď amit a szt√°lini korszakban ad acta tettek ‚Äď rehabilit√°l√°sa lett. Mivel azonban a hatvanas √©vek k√∂zep√©n az addig a p√°rtk√∂zpont megfelelŇĎ oszt√°ly√°t vezetŇĎ K√∂peczi B√©la befoly√°sa visszaszorult, √©s Acz√©l Gy√∂rgy√∂t nevezt√©k ki kult√ļrtitk√°rr√°, aki olyan emberekkel ‚Äď Kir√°ly Istv√°n, P√°ndi P√°l, a filoz√≥fus Szigeti J√≥zsef ‚Äď vette k√∂r√ľl mag√°t, akik a r√©gi, szt√°linista t√≠pus√ļ realizmus fogalomnak voltak a h√≠vei, az az irodalm√°r front, amelynek √©n is egyik korifeusa voltam, irt√≥ztat√≥ nagy pofont kapott, amikor 1965-ben a N√©pszabads√°gban egy olyan ember √≠rt r√≥lunk kem√©ny b√≠r√°latot, aki n√©h√°ny h√≥nappal k√©sŇĎbb disszid√°lt. De ez akkor m√°r senkit sem √©rdekelt. Ezzel a cikkel a mi vonalunkat kiny√≠rt√°k. Ny√≠rŇĎ Lajos, aki az irodalmi oszt√°ly vezetŇĎje volt az MTA Irodalomtudom√°nyi Int√©zet√©ben, azt mondta nekem, hogy ŇĎk aff√©le szek√©rt√°bor m√≥dj√°ra megtudj√°k magukat v√©deni, de engem, a vid√©ki ny√ļlv√°nyukat m√°r aligha. Azt tan√°csolt√°k, ink√°bb menjek √°t m√°s vonalra. Szauder J√≥zsef 1965-ben m√°r nem j√°rhatott le az egyetemre, mert sz√∂rnyŇĪ betegs√©ge nem tette lehetŇĎv√©, hogy tov√°bb tan√≠tson, ez√©rt irodalomt√∂rt√©n√©szre volt ink√°bb sz√ľks√©ge a tansz√©knek, mint a Bevezet√©s az irodalomtudom√°nyba c√≠mŇĪ fŇĎkoll√©gium oktat√≥j√°ra, aki irodalompolitikai vit√°kban vesz r√©szt. Szegeden sem fogadt√°k t√ļl nagy lelkesed√©ssel a munk√°ss√°gomat, mert az √∂r√∂k realizmus felfog√°s helyett √©n az akkori vil√°girodalmi tendenci√°khoz jobban ragaszkod√≥ ir√°nyzatokat k√©pviseltem. A Tiszat√°jban p√©ld√°ul vita indult, amikor a kisreg√©nyrŇĎl √≠rtam egy cikket. A Szt√°lin-d√≠jas Nagy S√°ndort ugratt√°k nekem egy nagy cikkel, amelyre f√©lig-meddig v√©dekez√©sk√©nt, de m√©giscsak a saj√°t √°ll√°spontomat kem√©nyen megv√©dve √≠rtam azt a v√°laszcikket: Kisreg√©ny vagy nagyreg√©ny, ki tette √≠gy fel a k√©rd√©st? A vit√°t lez√°r√≥ nyilatkozat√°ban a szerkesztŇĎs√©g Nagy Sanyi √°ll√°spontj√°t helyeselte, nem az eny√©met. Ezek ut√°n √©n is √ļgy gondoltam, ink√°bb √°tmegyek irodalomt√∂rt√©n√©sznek. Az elsŇĎ irodalomt√∂rt√©neti tanulm√°nyaim a hatvanas √©vek v√©g√©n jelentek meg. Ugyan a hetvenes √©vek elsŇĎ fel√©ben n√©h√°ny olyan publik√°ci√≥t is k√∂zreadtam, amely ink√°bb eszt√©tikai, irodalomelm√©leti vonatkoz√°s√ļ volt, de ezek lassan lekoptak, illetve √°tmentek az irodalomt√∂rt√©neti munk√°ss√°gomba, amelynek elm√©leti ig√©nyess√©g√©re is mindig k√ľl√∂n√∂s gondot ford√≠tottam. Az irodalomt√∂rt√©neti kutat√°saimmal √©rtem el azokat az eredm√©nyeket, amelyekre azt mondhatom, az irodalomt√∂rt√©neti konszenzus alapj√°n sz√°mon tartanak.

‚Äď 1998-ban, 70. sz√ľlet√©snapi k√∂sz√∂ntŇĎj√©ben Temesi Ferenc azt √≠rta a Tiszat√°jban: ‚ÄěCsetri Lajos Berzsenyi-tanulm√°nyai ak√°r a saj√°t sors√°t hordozn√°k. Csak annyi a k√ľl√∂nbs√©g, hogy az ŇĎ Kazinczyj√°t Luk√°cs Gy√∂rgynek h√≠vt√°k.‚ÄĚ J√≥l l√°tja Temesi, egyet√©rt ezzel a frapp√°ns megfogalmaz√°ssal?

‚Äď Nem eg√©szen, tudniillik √©n Luk√°csot nagyra becs√ľltem. Hogy nem ny√≠rtak ki, azt is annak k√∂sz√∂nhetem, hogy 1965-ben ‚Äď amikor m√©g nem volt meg a magyar kiad√°sa ‚Äď a r√©gi, elsŇĎ n√©met kiad√°s alapj√°n publik√°ltam egy nagy tanulm√°nyt a Tiszat√°jban Luk√°cs marxista ig√©nyŇĪ Eszt√©tik√°j√°r√≥l. Amikor t√∂bbek k√∂z√∂tt T√≥th DezsŇĎ r√©szv√©tel√©vel orsz√°gos vit√°t rendeztek Szegeden a kritika helyzet√©rŇĎl, akkor erre a tanulm√°nyomra hivatkozva akad√°lyozt√°k meg, hogy kiny√≠r√≥djak. Amikor 1988-ban, hatvanadik sz√ľlet√©snapom alkalm√°b√≥l a r√©gi magyarosok tartottak egy √∂sszej√∂vetelt, Klaniczay Tibor elmondta, mi volt az, ami miatt Ny√≠rŇĎ Lajos bar√°tom√©k olyan nyomat√©kosan figyelmeztettek, hogy h√ļzzam meg magam. A p√°rtk√∂zpontban kialakult egy nagy vita, ahol P√°ndi P√°l azt mondta, nem szabad hagyni, hogy ‚Äěcsitri-csutrik‚ÄĚ belebesz√©ljenek az irodalompolitik√°ba.

‚Äď Mi√©rt √©pp Berzsenyit v√°lasztotta irodalomt√∂rt√©neti kutat√°sai c√©lpontj√°ul?

‚Äď Egyr√©szt politikai okai is voltak. A nyolcvanas √©vek k√∂zep√©n m√°r viszonylag szabadabban gondolkodott az ember, akkor is, ha a Tiszat√°jjal ‚Äď h√°la Nagy G√°sp√°r vers√©nek ‚Äď cirkuszoltak is. FŇĎk√©nt r√©gi korszakokr√≥l a marxista irodalomtudom√°nyon bel√ľl is ki lehetett fejteni olyan v√©lem√©nyeket, amelyekben a nemzeti gondolat nagyobb nyomat√©kot kaphatott. Ugyanakkor Kulcs√°r K√°lm√°n ‚Äď akinek a mai napig √©rv√©nyes alkotm√°nyunkat is k√∂sz√∂nhetj√ľk ‚Äď moderniz√°ci√≥s tanulm√°nyaiban m√°r akkor volt egy olyan fajta gondolkod√°s, amellyel √©n saj√°t kutatott korszakom viszonyait vizsg√°lva teljesen egyet tudtam √©rteni: a vil√°gtendenci√°k nyakl√≥ n√©lk√ľli ut√°nz√°sa katasztr√≥f√°hoz vezethet, ha az ember nem szervesen igyekszik saj√°tj√°hoz alkalmazni a korszerŇĪ nyugati gondolatot. Amit BerzsenyirŇĎl, majd a nyelv√ļj√≠t√°si kor vit√°ir√≥l le√≠rtam, az mag√°t√≥l √©rtetŇĎdŇĎen √°ll√°sfoglal√°s is volt, azaz mindig sz√≥lt napjainkr√≥l is. Egyre kev√©sb√© tudtam egyet√©rteni Kazinczy nyakl√≥ n√©lk√ľli Nyugat-im√°dat√°val, √©s az ilyen m√≥don val√≥ befogad√°si k√≠s√©rlet√©vel. Ezzel szemben a helyes √ļtnak Berzsenyi√©t l√°ttam, amely ugyanakkor egy√°ltal√°n nem tette lehetetlenn√©, hogy elfogadja a birodalmon bel√ľli helyzet√ľnket. Azt sem tudom, mennyi jogosults√°ga van annak, hogy Kazinczyban a k√∂zt√°rsas√°gi mozgalom nagy hŇĎs√©t l√°ssuk, √©s nincs-e sok v√©letlenszerŇĪs√©g abban, hogy ŇĎ v√©g√ľl is b√∂rt√∂nbe ker√ľlt n√©zetei miatt. K√©ts√©gtelen, hogy Kazinczy szem√©lyes √©let√©ben sokkal t√∂bb olyan dolog halmoz√≥dott fel, amely ŇĎt predesztin√°lhatta egy ak√°r f√©lre√©rt√©sszerŇĪ letart√≥ztat√°sra is, ami viszont Berzsenyi eset√©ben sz√≥ba sem j√∂hetett, mert ŇĎ a birodalmon bel√ľli magyars√°g h√≠ve volt. Ha a felvil√°gosod√°s kor√°t√≥l kezdve eg√©szen a m√ļlt sz√°zad v√©g√©ig megvizsg√°ljuk az igaz√°n jelentŇĎs magyar politikai gondolkod√≥k gondolatvil√°g√°t, kider√ľl, hogy tiszt√°n l√°tt√°k azt: a magyars√°got m√°sk√©ppen egy√ľtt tartani, mint a birodalom keretei k√∂z√∂tt, nem lehet. Ha a birodalom teljess√©g√©tŇĎl megszabadulva a magyars√°gnak egyed√ľl kell a maga r√©gi, t√∂rt√©nelmi orsz√°g√°ban szemben√©znie a t√∂bbs√©gben l√©vŇĎ √©s a p√°nszl√°vizmus √°ltal felbŇĎsz√≠tett nemzetis√©gi t√∂megekkel, akkor nem tudja egyben tartani a t√∂rt√©nelmi Magyarorsz√°got, √©s nem tudja egy√ľtt tartani a magyars√°got sem. √Čpp ez√©rt vagyok az 1990 ut√°ni irodalomt√∂rt√©neti publik√°ci√≥imban is mindig ennek a gondolatmenetnek a k√©pviselŇĎje, vagyis ez abban a vonatkoz√°sban is szavaz√°s a r√©szemrŇĎl, hogy az Eur√≥p√°ba menetelt maxim√°lisan t√°mogatom, csak azt is l√°tom, ha ezt nyakl√≥ n√©lk√ľl akarjuk tenni, akkor ugyanolyan marhas√°gokat csin√°lhatunk, mint amilyeneket elŇĎdeink csin√°ltak.

‚Äď Azt hallottam, im√°dja a rajzfilmeket √©s az indi√°nt√∂rt√©neteket‚Ķ

‚Äď Utolj√°ra 1988-ban olvastam Karl May-t, akkor voltam olyan munk√°n t√ļl, ami ut√°n megengedhettem magamnak egy kis pihen√©st. De nemcsak Karl May tartozik az ilyen jellegŇĪ olvasm√°nyaim k√∂z√©, hanem p√©ld√°ul P. Howard is. Mostan√°ban gyakran n√©zem a Cartoon Network t√©v√©csatorn√°t, a Tom √©s Jerry, valamint a Looneytunes-bŇĎl a Kengyelfut√≥ gyalogkakukk, a Sylvester- √©s a CsŇĎrike-rajzfilmek a kedvenceim.

‚Äď Ma hogyan telnek a napjai, milyen a k√∂z√©rzete?

‚Äď T√∂bb mint egy √©v √≥ta s√ļlyos beteg vagyok, a tavalyi sorozatos kemoter√°piai kezel√©sek rendk√≠v√ľl legyeng√≠tettek. Miut√°n a klinik√°r√≥l hazaker√ľltem, h√≥napokon kereszt√ľl le sem tudtam menni az utc√°ra, mert nem tudtam volna visszaj√∂nni a m√°sodik emeletre. √ögy tanultam meg √ļjra lemenni, hogy elŇĎsz√∂r felfel√© mentem egy f√©lemeletet, majd m√©g egy felet, √©s lassan hozz√°szoktattam magam a l√©pcsŇĎz√©shez. √ćgy az ut√≥bbi egy-k√©t h√≥napban m√°r flottabbul k√∂zlekedek a v√°rosban is, √©s kezdek lassan felpezsd√ľlni. Mivel gyerekkoromban mindig hegyvid√©ken √©ltem, nagyon neh√©z volt hozz√°szoknom a szegedi laposs√°ghoz. A t√ľdŇĎm √°llapota miatt az itteni poros levegŇĎ nem is volt t√ļlzottan k√≠v√°natos. Ink√°bb azt mondom, Szegedhez fokozatosan hozz√°szoktam, an√©lk√ľl, hogy a v√°ros√©rt k√ľl√∂n√∂sebben rajongtam volna. Szeged tette lehetŇĎv√© sz√°momra, hogy orsz√°gosan elismert legyek. Egy√ļttal azonban azt is meg kell vallanom, annak, hogy Szegeden is valamennyire elismertek, elŇĎfelt√©tele volt, hogy elŇĎbb m√°r orsz√°gosan sz√°mon tartottak. Nem voltam p√°rttag, √©s nem mindig abszol√ļt kedvelt dolgokat fejtegettem, ami nem tette lehetŇĎv√©, hogy t√°rt karokkal fogadjanak. Amikor 1988 m√°jus√°ra ki volt tŇĪzve a nagydoktori vit√°m idŇĎpontja, a febru√°ri hat√°ridŇĎ elŇĎtt a b√∂lcs√©szkar egyik vezetŇĎje k√∂z√∂lte velem, hogy mivel m√©g nem v√©dtem meg a disszert√°ci√≥mat, nem fog elŇĎterjeszteni a professzori elŇĎl√©p√©sre, mert nem vagyok p√°rttag. Mik√∂zben t√∂bb p√°rttag is kandid√°tusi fokozattal vid√°man beevezett a professzori st√°tusba, nekem meg kellett v√°rnom a k√∂vetkezŇĎ √©vet, amikor m√°r megvolt az akad√©miai doktori fokozatom. Akkor m√°r a v√°rosi p√°rtbizotts√°g sem akad√°lyozhatta meg, hogy az elŇĎterjeszt√©s megt√∂rt√©nhess√©k. Miut√°n √©desap√°m 1946-ban B-list√°ztatott, a negyvenes √©vek v√©g√©n, az √∂tvenes √©vek elej√©n lehet, hogy az √©n csal√°dban l√©tem is hozz√°j√°rult ahhoz, hogy megmenek√ľltek a kitelep√≠t√©stŇĎl. Mert a szt√°linista korszakban a b√∂lcs√©szkaron term√©szetesen valamilyen m√≥don r√©szt kellett venni az egyetemi k√∂z√©letben, √©n is benne voltam p√©ld√°ul az Osv√°th B√©la vezette sz√≠nj√°tsz√≥ k√∂rben, amely az 1949-es v√°laszt√°sok idej√©n egyfelvon√°sos sz√≠nmŇĪvekkel agit√°ci√≥s c√©lzattal v√©gigj√°rta a k√∂rny√©kbeli falvakat. Reform√°tus pap nagyb√°ty√°m ‚Äď aki roppant humoros ember volt ‚Äď, √©desap√°mat sok√°ig azzal ugratta: Te vagy Makarenko pap√°ja. Mert ezekben a sz√≠nmŇĪvekben Makarenk√≥t, sŇĎt m√©g Sztahanovot is j√°tszottam.
Visszat√©rve a jelenhez: tavaly √°prilisban csigolya-√∂sszeroppan√°s miatt lerobbantam. Att√≥l kezdve elsŇĎsorban azzal foglalkoztam, amivel eg√©sz √©letemben: hogy a t√ļl√©l√©s technik√°j√°nak t√∂k√©letes√≠t√©s√©vel Hutter fŇĎorvos j√≥slat√°nak √©rv√©nyess√©g√©t megc√°foljam. A j√∂vend√∂l√©s szerint, amely huszonh√©t √©ves koromban hangzott el, a harmincat sem √©rhettem volna meg. Glatz Ferenc √©s Kos√°ry Domokos legut√≥bbi publik√°ci√≥i t√∂bbek k√∂z√∂tt az√©rt tetszenek annyira, mert amikor azt mondj√°k, hogy az ezer√©ves magyar t√∂rt√©nelem szakadatlan sikert√∂rt√©net: a t√ļl√©l√©s sikere, akkor ‚Äď a sz√≥nak ebben az eg√©szen k√∂z√∂ns√©ges √©rtelm√©ben ‚Äď √∂nmagamra, saj√°t sorsomra ismerek.


Hirdetés



Ajánló

Zal√°n Tibor
Kulka J√°nos
Velenczei Tam√°s
Juronics Tam√°s
László Zsolt
Heller √Āgnes
Kerek Ferenc
Bern√°th √Ārp√°d
Alföldi Róbert
Pataki Ferenc
Szathmáry Gyöngyi
SzecsŇĎdi Ferenc
Szörényi László
Zsótér Sándor
Marton √Čva
Schiff Andr√°s
Nádas Péter
Fried Istv√°n
Frank József
Lengyel Andr√°s
Somfai László
Temesi M√°ria
Fritz Mih√°ly
Sejben Lajos
Szonda √Čva
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu